Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-235

235. országos ülés 1903 márczius 23-án, hétfőn. 357 Máltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Ki vette fel a jegyzökönyvet ?) Elnök (csenget): Csendet kérek ! Széll Kálmán miniszterelnök: Egy másik sebesült, a kit kihallgattak, Verbovszky Béla ... (Folytonos nagy zaj a szélsöbahldalon.) Mánka Oszkár: Itt minden legkisebb szónokot meghallgatunk türelemmel, (Hosszantartó nagy zaj és mozgás a szélsöbahldalon. Zajos felkiáltások a jobboldalon: Halljuk

I Halljuk!) Elnök (csenget): Csendet kérek. (Zaj a szélsöbahldalon.) Hertelendy Ferencz: Majd visszaadjuk nekik! Nem lesz itt szólásszabadság! Többen vagyunk, többet ordíthatunk. (Hosszantartó nagy zaj a szélsöbahldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. Elnök csenget.) Széll Kálmán miniszterelnök: Ez a másik sebesült azt vallja . . . (Folytonos zaj a szélsöbahldalon. Háljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Elnök (csenget;: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben lenni! (Zaj.) Nem vagyok képes kMenni, hogy tulajdonképen ki zajong, oly általános a zaj. (Nagy zaj a szélsöbahldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Ez a másik sebesült, Verbovszky Béla bölcsészethallgatő, ennek is megmondom a lakását, utána lehet járni . . . (Folytonos felkiáltások a szélsöbahldalon : Ki vette fel a jegyzőkönyvet ? Nagy zaj. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) ... Ez lakik Reviczky-utcza 9. szám alatt. Ez azt a vallomást teszi, hogy ő ott volt az Egyetem-téren .... (Folytonos zaj és felkiáltások a szélsöbahldalon: Ki vette fel a jegyzökönyvet ? Zajos felkiáltások a jobboldalon: Halljuk ! Halljuk!) Gr. Hadik János: Hát ez a szólásszabadság ? Köszönöm szépen! SzoIvorú dolog, hogy idáig jutottunk. (Hosszantartó nagy zaj a szélsöbahldalon. Rakovszky István szólásra áll fel. Hosszantartó nagy zaj és mozgás a jobboldalon) Elnök (csenget): Méltóztassanak csendben lenni! (Zaj.) Széll Kálmán miniszterelnök: Hát ez a másik sebesült . . . (Hosszantartó zaj a szélsöbaloldalon. Rakovszky István szólni akar.) Elnök: Bocsánatot kérek, nem lehet semmiféle czimen szólani addig, mig a miniszterelnök ur be nem fejezte előadását. (Zajos helyeslés a jobboldalon.) Méltóztassanak csendben lenni és a miniszterelnököt meghallgatni (Zaj a szélsöbahldalon.) és a magyar parlament méltóságát megkímélni. (Zajos helyeslés a jobboldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Hát ez a másik sebesült, egy bölcsészettanhallgató (Zaj a szélsöbaloldahn. Halljuk ! Ralijuk ! a jobboldalon.) azt vallja . . . (Nagy zaj a szélsöbahldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Thaly Kálmán: Helyre! A képviselő urak mind a terem közepén vannak! (Zaj.) Elnök: Ennek a felszólításnak szívesen teszek eleget és kérem a képviselő urakat, méltóztassanak helyöket elfoglalni. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) De aztán méltóztassanak csendben lenni és a miniszterelnököt meghallgatni. (Elénk helyeslés a jobboldalin. Halljuk.' Halljuk!) Ezen az oldalon is (a szélsöbaloldalra mutat.) méltóztassanak helyeiket elfoglalni. (Elénk Jielyeslés a jobboldalon. Zaj a szélsöbaloldahn.) Széll Kálmán miniszterelnök: Ez a másik sebesült egy bölcsészettanhallgató, Verbovszky Béla, azt vallja, hogy ő ott volt este a zavargásnál, az egyetem-téri tolongásnál, látta, hogy ott valami baj lesz és el akart menni, (Zaj a szélsöbaloldahn.) és azt mondja, hogy: alig hogy kimentünk az utczára, az egyetem épületéből széndarabokat dobáltak, megsebezték a rendőröket, a rendőrök erre kardot vontak és igenis, rátámadtak azokra, a kik a széndarabokkal dobálództak. Akkor kaptam a sérülést kardvágástól. (Felkiáltások a szélsöbahldalon: Ki vette fel a jegyzökönyvet? Folytonos zaj.) Ez a másik állítólagos halott. Én, t. ház, semmiféle rendőrnek a jelentéséből semmiféle adatot nem olvastam fel, hanem két tanúvallomást hoztam a háznak a tudomására. (Felkiáltások a szélsöbcdoldalon: Ki vette fel a jegyzökönyvet? Hosszantartó zaj.) Ezek a vallomások hMatalos eskü alatt vétettek fel, ez nem titokban történt, én megmondtam az illetők neveit és lakásait. Megmondtam a neveiket, tehát megkérdezhetik önök az illetőket és ellenőrizhetik azt, a mit mondtam. (Nagy zaj.) Elnök (csenget/: T. képviselőház ! Tíz képviselő ur kért szót napirend előtti felszólalásra. A házszabályok és a dolog természete szerint egyedül a miniszterelnök ur van abban a helyzetben, hogy nyilatkozzék. Tehát a házszabályoknak és a méltányosságnak legelemibb követelménye az, hogy méltóztassék őt nyugodtan meghallgatni. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. Hosszantartó zaj.) Széll Kálmán miniszterelnök: Én nem a rendőrtisztviselők jelentéseit, hanem azoknak a megsebesültöknek a vallomását hoztam a ház tudomására. Ebből én semmi egyebet nem akarok következtetni, mint azt, hogy ilyen körülmények között a tényállást csakis a vizsgálat van hMatva kideríteni (Elénk helyeslés a jobboldalon.) és hogy azon állitások, melyek — megengedem, jóhiszeműek — igen jelentékeny redukeziót kell, hogy szenvedjenek. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Már most, t. ház, én a vizsgálatot elrendeltem és folytatom, bárhogy mondja is Eötvös Károly t. képviselő ur, hogy annak a folytatása úgyis haszontalan, mert az kMilágositani semmit sem fog. De engedelmet kérek, egyfelől azt kívánni, hogy én toroljam meg az esetleges visszaéléseket, büntessek meg kihágásokat, büntessek meg inkorrekt, törvénytelen eljárást és azután azt mondani, hogy ne is vizsgáljam meg, hanem