Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-235

235. országos ülés 1903 márczius 23-án, hétfőn. 335 Buzáth Ferencz: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Midőn a szombati ülésen a ház igen t. elnöke bejelentette, hogy napirend előtt számos képviselő jelentkezett szólásra és fel is olvasta azon képviselőknek névsorát, nevemnek hangoztatása alkalmával a szabadelvű párton a csodálkozásnak Ivoraja hangzott fel, a minek azután a közelemben ülő kormánypárti képviselő urak magyarázatát is adták abban, hogy nagyon csodálkoznak, hogy a néppárt segélyére megy ebben a kérdésben a függetlenségi pártnak, a mely ezt az akcziót pártpolitikai czélokra akarja kihasználni. Nessí Pál: Eszünk ágában sincs! Buzáth Ferencz: Hát, t. képviselőház, ez a kijelentés nagyon bevilágít az önök politikai gondolkodásának lelki világába, (üyy van! Ugy van! a néppárton és a szélsöbaloldalon.) és tanúságot tesz arról, hogy önök egy akcziót akarnak megbénítani még akkor is, a midőn itt e fellépésben egyedül és kizárólag a közszabadság védelmére emeljük fel szavunkat (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon és a néppárton.) T. képviselőház! Ha ebben a kérdésben egyáltalán csodálkozni való van, az csak az lehet, hogy abból az óriási nagy szabadelvű táborból senki sem jelentkezett szólásra, És legyenek meggyőződve arról, hogyha ezt teszik, nagy részben hozzájárultak volna a nézetek tisztázásához és a felizgatott kedélyek lecsillapításához. (Ugy van! Úgy van! balról.) Mert, t. képviselőház, a midőn jogtiprásról és az egyéni szabadság súlyos megsértéséről van szó, akkor nem szabad dolgokat pártpolitikai szemüvegeken át tekinteni, hanem pártkülönbség nélkül mindnyájunknak sikra kell szállani azoknak a megvédésére. (Elénk helyeslés a balés a szélsöbaloldalon.) Ezen szempontok által vezérelve, t. ház, jelentkeztem én is szólásra, (Helyeslés a néppárton és a szélsöbaloldalon.) Én azon a tüntetésen részt nem vettem, csak a reggeli lapokból értesültem arról és így nagyen természetes dolog, hogy az ott történtekről számot nem is adhatok. Nem is ezért szólalok fel. t. képviselőház, hanem azért, hogy a rendőrség által megzavart jogrendért s túlkapásaiért elégtételt kérjek. (Élénk helyeslés a néppárton és a szélsöbaloldalon.) Az előttem felszólalt t. képviselőtársaim személyes tapasztalataikat előadván, azokhoz kétség nem férhet; szavahihetőségükben senki sem kételkedhetik és így minden körülmények között be lett igazolva az, hogy a rendőrhatóság túllépte diskreczionális jogkörét és súlyos visszaélést követett el. (Elénk helyeslés a néppárton és a szélsöbaloldalon.) Be lett igazolva az is, hogy a rendőrség nem a rend fentartására lett kMezényelve, hanem a rend felbontására és csak az alkalmas pillanatot leste, hogy bele is avatkozhassak, a mire neki azután alkalmat is szolgáltattak azzal, hogy — mondjuk — a tüntetők kövekkel dobálták meg őt, A midőn a t. miniszterelnök ur, nem mondom én, hogy a rendőrséget a védelmébe vette, de a főkapitány mentegetőző jelentését felolvasta, szintén mint mentséget hozta fel azt, hogy a tüntetők a rendőröket kővel dobálták meg. Ezzel szemben azonban azt kell megjegyeznem, hogy először a rendőrség lépett fel és támadta meg a tüntetőket és csak a mikor ez megtörtént, akkor léptek fel a tüntetők is, (Igaz! Ugy van! a néppárton.) és tényleg kővel meg is dobálták a rendőrséget. De, t. képviselőház, ezek a kődarabok már sok szerencsétlenségnek voltak az előidézői. Emlékezetébe hozom a t. háznak a marosvásárhelyi szoIvorú emlékezetű véres választást ; (Igaz ! Jjgy van! a néppárton és a szélsőbaloldalon.) azt is egypár kődarab idézte elő. De hogy ezek iránt a kődarabok iránt nem mindig érzékeny a rendőrség, erre vonatkozólag ismét emlékezetébe hozom a t. háznak a múlt évi nagy szocziális tüntetést, a midőn az Erzsébetkörúton a szoczialisták békés polgárokat támadtak meg, a kirakatokat betörték, az ott lévő holmikat elrabolták és mindezt a rendőrség asszisztencziája mellett, sőt mondhatnám, t. képviselőház, hogy a rendőrség vezetése mellett cselekedték, mert a mikor ott már megelégelték a munkájokat, az Erzsébeí-körutról a Baross-utczán át kimentek a Muzeum-körutra és ott folytatták a pusztítást. (Ugy van! Ugy van! balról.) T. miniszterelnök ur, akkor is azok a kődarabok zúzták be a kirakatokat és a rendőrségnek is kijutott, nem egy rendőrt sebesítettek meg veszélyesen. Ha tehát, t. ház, ezek a kődarabok alkalmasak arra, hogy a rendőrség beleavatkozzék, akkor, azt hiszem, sokkal nagyobb szükség lett volna a rendőrség beavatkozására akkor, a midőn az egyéni szabadság és a vagyonbiztosság van veszélyeztetve, mint a mikor békés polgárok békés czélzattal rendeztek tüntetést. Ebből, t. ház, csaknem kétségtelenül beigazoltnak vehető az, hogy a mi rendőrségünk politikai czélokat is szolgál. (Ugy van! Ugy van! balról) Beőthy Ákos : Pártpolitikai szolgálatban! Buzáth Ferencz: Mondom, t. ház, nem merem feltétlen biztonsággal állítani, de a gyanú fenforog, s ennek a gyanúnak kifejezést adtak még magában a szabadelvű táborban is, mikor azt mondották, hogy valószínűleg a zsidók rendezték ezt a tüntetést, hogy ezáltal egyengessék báró Bánffynak Széll Kálmán örökébe lépését. (Ugy van! Ugy van! bal felöl.) Beőthy Ákos : Dús fantázia! (Zaj a baloldalon.) Buzáth Ferencz: Ez pedig, t. ház, abban lelné magyarázatát, hogy a Lipótvárosi Kaszinó báró Bánffy Dezsőt elnökévé választotta. Pedig a Lipótvárosi Kaszinó ezzel a cselekedetével nagyon ártatlan mulatságot szerzett magának