Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-235

336 235. országos ülés 1903 márczius 23-án, hétfőn. és legfeljebb beigazolta azt, hogy a zsák a foltját megtalálja. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Rakovszky István: Ugy van! Éljen! Buzáth Ferencz: Hát, t. ház, én azt mondom, hogy politikai és erkölcsi halottakat sírjukból feltámasztani nem lehet. (Ugy van! Ugy van! bálfalöl.) Tehát visszatérve arra, a mit mondottam, igen alapos a gyanúm, hogy a rendőrség politikai ezélokat is szolgál. Igazolni látszik ezt az a körülmény, hogy midőn a múlt hetekben a függetlenségi párt itt a képviselőház előtt gyűlésre kért engedélyt, ugyanakkor a szoczialistáknak is csaknem egy időben és csaknem ugyanarra a helyre adtak engedélyt, mintha csak készakarva kereste volna a rendőrség az összetűzést, (Ugy van! Ugg van! a szélsöbaloldaIon.) és csak Isten a megmondhatója, hogy nem történt ezzel súlyos szerencsétlenség. Mindazonáltal nagyon természetes dolog, hogy az ügy mai stádiumában egyebet tenni nem lehet, mint a miniszterelnök úrtól a legszigorúbb vizsgálat megejtését követelni. A t. miniszterelnök ur ezt meg is Ígérte, hogy a vizsgálatot a legszigorúbban és pártatlanul fogja eszközölni, nekem bár okom van politikai bizalmatlansággal viseltetni a miniszterelnök ur iránt, mindazonáltal hiszem és remélem, hogy a vizsgálatot teljes megelégedéssel fogja majd vezetni és befejezni. (Helyeslés jobb felöl.) T. ház! Bármi legyen azonban ennek a vizsgálatnak az eredménye, már ma kinyilatkoztatom, hogy a jelenlegi főkapitány kezében Budapest székes főváros közbiztonsága rossz kezekben van . . . (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Rakovszky István: Veszélyes ember! A közbiztonságra veszélyes! Tisztességes ember kell oda! Buzáth Ferencz: ... és ilyen fontos érdekeket egy ember szeszélyének kiszolgáltatni, feláldozni nem lehet. (Élénk helyeslés balról.) Én tehát a magam részéről nyugodtan bevárom a t. miniszterelnök ur által megejtendő vizsgálat eredményét és attól teszem majd azután függővé, hogy esetleg szükség lesz-e a dolog érdemében nyilatkoznom. Ezeket akartam csak ebben a kérdésben megjegyezni. (Helyeslés balfelöl.) Trubinyi János jegyző: Nessi Pál! Nessi Pál: T. képviselőház! Nagyon örvendek, hogy csak ma került rám a sor és egész higgadtan és teljes tárgyilagossággal szólhatok a kérdéshez. Mielőtt azonban az általam tapasztaltakat előadnám, és mielőtt azt a képet, a melyet társaim már megfestettek, kiegészíteném, két tényt akarok konstatálni. Ez a két tény az, hogy a t. miniszterelnök ur, midőn értesült azon vérengzésekről, a melyek folyamatban vannak, a főkapitánynak egy egészen korrekt rendeletet adott ki. A miniszterelnök ur az én fülem hallatára azt mondotta: »Méltóságod köteles a rendet fentartani. Figyelmeztetem azonban, hogy a törvény korlátain belül maradjon és senkit ne provokáljon «. Gál Sándor : De négyszemközt egyebet mondott neki! Nessi Pál: Hogy négyszem közt mondott-e valamit vagy nem, azt nem tudom. Széll Kálmán miniszterelnök: Hiszen én elmentem, önöket ott hagytam! Nessi Pál: De nincs okom és nincsen jogom Széll Kálmánról feltételezni. .. Széll Kálmán miniszterelnök: Hiszen elmen" tem előbb, mint önök! Ezt tessék megmondani. (Zaj.) Nessi Pál: Épen most mondom, hogy nincs okom és nincs jogom . . . Széll Kálmán miniszterelnök: De nem csak az, hanem én előbb elmentem, mint önök! Önök ott maradtak utánam! A mit Rudnayval beszéltem, azt az önök jelenlétében tettem, azután elmentem, önök pedig ott maradtak! Csak ezt tessék konstatálni! (Zaj a szélsőbaloldalon.) Nessi Pál: Kérem, ez talán elég. Konstatálom azonban egyszersmind a másik tényt is. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldahn.) A másik tény pedig az, hogy a főkapitány e rendeletnek eleget nem tett. Mi következik ebből? Ebből vagy az következik, hogy azt a főkapitányt, a ki nem akar engedelmeskedni a belügyminiszter rendeletének, vagyis a ki fütyül a belügyminiszter rendeletére, jóllehet annak egy alantas közege, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldahn.) el kell csapni, vagy jjedig az következik, hogy ha a belügyminiszter ur gyenge s rendeletének érvényt szerezni nem képes, akkor mondjon le. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ennek más konzekvencziája nem lehet. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldahn.) A mi magát a tényállást illeti, láttuk azt, hogy mikor az egyetemen az ifjakhoz szólottunk, mikor az egyetemi ifjúság egész tömegben bent volt az aulában, akkor jelent meg a rendőrség, pedig odakint csak békés közönség járdogált; egyszerre csak lovak patkóinak csattogását hallottuk, és látjuk, hogy a rendőrök, mint őrültek, lovaikon vágtatva, kMont karddal agyba-főbe verik a közönséget. (Élénk mozgás a szélsöbaloldahn.) De ez nem volt elég. Mikor meghallották a rendőrök, hogy az ifjúság bent van az aulában, betörték az aula ajtaján levő ablakokat és azokon keresztül hadonásztak kardjaikkal. Minden áron provokálni akarták az ifjúságot. Az volt a czéljuk, hogy felingereljék a hevülni tudó ifjakat, azért, hogy ezáltal botrányt provokálva, alkalmuk legyen őket lekaszabolni. A mi a másik helyen lefolyt botrányt illeti, tanúm lesz a miniszterelnök ur, hogy este jelentést kapott, hogy az Erzsébet-köruton 6—8000 főnyi tömeg van, a mely a rendőrökre lövöldöz. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Ez is iga-