Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-234

326 234-. országos ülés 1903 márczius 21-én, szombaton. ez a házszabályok által reám ruházott szigorú kötelesség. (Helyeslés.) A miniszterelnök ur fogja előadását foly­tatni. Széll Kálmán miniszterelnök: Folytatom tár­gyilagosan előadásomat ott, a hol félbeszakítot­tam, (Halljuk! Halljuk !) a hMatalos jelentésekből vett kMonat alapján. (Halljuk! Halljuk!) Mikor azok után, a mik történtek, az Egyetem­térről, — a hol megsebesült tiz vagy tizen­két rendőr és a közönségből kettő sebesült meg, — elvonult a tömeg .. . (Nagy zaj. Felkiáltá­sok: Micsoda sebesülések!) A sebesülésről előbb szóltam, de a zajban nem hallhatták meg, igy meg­történt pl., hogy a rendőr kemény kalapját átlyu­kasztotta egy kődarab és két czentiméter mély sebet ütött a fején, vagy például egy másik rendőrnek egész ajka fel lett repesztve, egy harmadiknak pedig a füle czimpája. (Felkiáltá­sok a szélsöbaloldalon: A rendőrség az oka! Nagy zaj és nyugtalanság a szélsőbaloldalon. Halljuk ! Halljuk! jobbfelöl.) Ekkor történt a kapitánynak kővel való megdobálása. Aziitán elvonult kisebb-nagyobb csapatokban a fiatal­ság a Kerepesi-ut felé. (Halljuk! Halljuk!) Időközben a Magyar Szinházban az ügyelő rendőrkapitány azt tapasztalta, hogy jegyek nélküli egyének elálltak a kijárásokat és egy nagy tömeg ember állt a Magyar Szinház foyerjában. Azokat felszólították a tűzrendőri szempontból felvigyázók, hogy távozzanak el, (Nagy zaj a szélsöbaloldalon. Halljuk! Hall­juk ! jobbfelöl.) mert elálltak a Magyar Szin­ház összes kijárásait. Azokat onnét kiszorítot­ták és azután kijőve csatlakoztak a közönség­hez, a mely a szinház körül volt és azután meg­sokasodtak azokkal, a kik az Egyetem-térről jöttek. A Kerepesi-uton, a Wesselényi-uteza sarka körül és a függetlenségi pártkör előtt nagy csődület támadt, ugy, hogy a közleke­dés teljesen megakadt. (Félkiáltások a szélsö­baloldalon: Nem áll! Nem igaz! Zaj.) Egy rendőrfogalmazó felszólította az ottani közönséget az eloszlásra, de ez nem sikerült. Akkor odajött Boda rendőrkapitány és ő is ismételve felszólította őket, de akkor sem fogadtak szót. Akkor már olyan veszélyesnek mutatkozott az állapot, mert kőzápor hullott a rendőrökre. (Zajos ellenmondások a szélsöbalol­dalon. Halljuk ! Halljuk! jobbfelöl.) Kérem igy szól a rendőri jelentés. (Felkiáltások a szélsö­baloldalon: Nem igaz! Hazudik a jelentés!) Fenyegették, sértegették és kövekkel folytonosan dobálták a rendőrséget. Ez volt a felszólításra a válasz, ugy, hogy szükségesnek tartotta a ren­dőrség a feloszlatáshoz nyúlni és ezen felosz­latás ős szétoszlatás között történtek azok a sajnos események. (Mozgás és zaj a szélsöbalol­dalon.) Ezt nekem szóval több felsőbb rendőrközeg jelentette. Azt állítják ezek, hogy felszólítás után, rendőri benyulás előtt történt a rendőrök bántal­mazása. Az utolsó, a ki jelentést tett, Grenersich volt, ezelőtt pár órával az ülés kezdete előtt jelentette, aztán Tóth kapitány jelentette, hogy a függetlenségi pártkör ablakaiból köveket dobáltak, palaczkokkal, gyufatartókkal stb. dobá­lődztak. (Nagy zaj és felkiáltások a szélsöbalol­dalon : Nincs is ott annyi pälaczk!) Ezek pedig az utcza kövezetére másképen nem jöhettek, nem jöhettek senkinek a zse­béből, hanem ablakokból dobták le azokat. Fél­zsákra való üveg hevert ott a kövezeten. Azt nem mondja senki, hogy a képviselő urak do­bálták, hanem, hogy onnan dobták. (Felkiáltások jobb felöl: No hát! Nagy zaj és ellenmondások a- szélsöbaloldalon.) Egy képviselő, a ki magát meg nem nevezte, megfenyegette Gyertyánffy Ödön felügyelőt a legerélyesebb modorban, — hogy igy fejezem ki magam, nem akarok erősebb kifejezést használni, — Lengyel Zoltán képviselő pedig egy rendőrnek, a ki corpus delictiképen egy követ fel akart venni a köve­zetről és ezért lehajolt, a hátán próbálta ki botját és végigvert rajta a botjával. (Élénk mozgás jobbfelöl. Nagy zaj és közbekiáltások a szélsöbaloldalon.) Lengyel Zoltán képviselő vagyok, igy mu­tatkozott be ezen tény után egy kapitánynak, tehát maga mutatta be neki magát, hogy ő volt, a ki a rendőrön végigverte a botját. (Nagy zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) Sebesülések történtek itt is a közönség kö­réből és rendőrök között, talán 10—12 eset mind­két oldalon. A rendőrségnek közbelépése következménye volt a történt dolgoknak. Már most, hogy ez a közbelépés kellő időben történt-e, vagy hogy másképen is történhetett volna és megtartatott-e a kellő határ, az már azután, a jelentéstétel alapján a vizsgálat dolga lesz. Én biztosithatom a képviselő urakat, hogy ha a rendőrségnek bármely közege nem járt el ugy, mint a hogy eljárnia kellett volna és tűlment azon a hatá­ron, a mi szabad és jogos, túlment a jogos ön­védelem határán, vagy ttílment azon, a mit tenni szükséges volt, azt majd eléri a megtorlás. De hogyha nem ment túl, akkor én azokat, a kik az utczai rendetlenség és zavargás ellen az egyedüli biztositékát képezik a rendnek és társadalomnak, a kik felelősek azért, hogy utczai zavargások ne történjenek, a kik a köz­bátorság és közbiztonság felett őrködnek és igen nehéz és sok áldozatkészséget igénylő szol­gálatot teljesítenek, a magam részéről nem deza­vuálom. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Nagy zaj és közbekiáltások a szélsöbaloldalon.) Történhettek a szenvedélyek uralma alatt dolgok, a mint hogy történt is sajnosán ez esetben na­gyobb baj, és én sajnálom a sokszor ártatlan áldozatokat, emberek vagyunk jobbról-balról; de egyet nem szabad felejteni, hogy az utczai za­vargásoknak tétlen nézője a rendőrség nem lehet, (Helyeslés jobbfelöl. Nagy zaj és félkiáltások

Next

/
Oldalképek
Tartalom