Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-234

2,?4. országos ülés 1903 márczius 21-én, szombaton. 327 a bal- és a szélsöbaloldalon: Hiszen épen ök csináltak !) mert ez utczai terrorizmusra és végül teljes utczai anarkiára vezetne, s azért ezt a nyugodt és szabadságszerető polgárok és az állam-élet zavartalan érdekében megakadályozni minden államnak, különösen a jogállamnak feladata és a kormány kötelessége. (Zajos helyeslés jobbfelöl.) Senki sem vállalhatja el a felelőséget akkor, hogy ha kellő időben, ismétlem, a törvény korlátai közt a rend fentartására szükséges intézkedéseket meg nem teszi. (Nagy zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. Elnök csenget.) A politikában megütközhetünk szenvedélyesen, de ütközzünk alkotmányos eszközökkel, ütközzünk meg a leghevesebben; de egyet ne felejtsünk el; ne felejtsük el, hogy ez a magyar parlament a mi alkotmányunk hatalmas tényezője, őre a mi összes közszabadságainknak, törvényes intézményeinknek. Ne rontsuk ezt meg, ne dúljuk fel nyugalmát és azzal tekintélyét és erejét. {Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen. Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezt a parlamentarizmust, az alkotmányosságot fogom védeni, megvédem közjogainknak, a közszabadságoknak mindegyikét, de e mellett megvédem az állami intézmények auktoritását, tekintélyét, mert e nélkül nincs jogállam, nincs szabadság és nincs az a törvényhozás és az a kormány, a mely, ha az állami törvényes hatóságok és intézmények állását megingatja és védtelenül hagyja, meg tudná védeni magát a közszabadságot. Az alkotmányos szabadság, az állami intézmények hatalma nem üres szó, — kell, hogy tartalommal birjon, kell, hogy egymásban találja erejét; a szabadságoknak és a jogoknak erős védelmet csak akkor ad. (Zajos helyeslés a jobboldalon és a középen.) Én a közszabadságok megvédésében ott vagyok és ott leszek mindig (Nagy zaj a bal- és szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) és nem fogadok el senkitől sem erre szükségtelen utasitásokat. (Zajos helyeslés a jobboldalon és a középen.) Az a tudatom, hogy nem sértettem ezekből a közszabadságokból egyet sem, az alatt a négy év alatt, a mióta ennek a helynek a súlyos terhét viselem. (Igaz I Ugy van! a jobboldalon.) És a felszólalt képviselő urak közül valaki a sorokban, vagy a sorok közt, világosan, vagy nem világosan, azt imputálta nekem, hogy ez a tegnapi eset elő volt készítve, hogy ez felsőbb intézkedésre történt, hogy én csináltam, mert hát ez a nap Kossuth Lajos halálának évfordulója; az ilyen állítást azonban, mint hozzám ehhez a szentélyhez nem méltót, és multamhoz nem férő gyanúsítást, mint teljesen alaptalant és valótlant, a leghatározottabban és megborzadva tőle, visszautasítom. (Hosszantartó zajos helyeslés, tetszés és taps a jobboldalon.) Szőts Pál: így beszél egy uri ember! Széll Kálmán miniszterelnök: A közszabadság, az alkotmány és minden joga, minden nagy kincse ennek az országnak, ugy fog megvédetni, ha ennek az országnak törvényes intézményeit senki sem bántja. (Igaz! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) És ha valamely tett intézkedésben, bárki részéről történt is, hiba van, hát akkor azt gyógyítani kell, de magukat a törvényes állami intézményeket megingatni, alapjukban megerőtleniteni, az azok között fennálló összhangot, a közhatalmak elválasztott szféráit összezavarni nem szabad, mert azzal^ megerőtlenitenék magát a magyar államot. (Elénk helyeslés és tetszés a jobboldalon. Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Mi lesz Eudnayval?) Ennek a parlamentnek én tartozom számolni mindenről, számolok is, vállalom a felelőséget mindenért, a mi engem jog és törvény szerint illet, és én igenis helytállók mindenért. (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon. Ellenmondás a bal- és a szélsöbaloldalon. Felkiáltások: Látjuk!) De voltak a felszólalók közt olyanok, a kik oly kívánságokat támasztottak, a melyeket nemcsak a parlamentarizmussal, nemcsak az alkotmánynyal nem tudok megegyeztetni, hanem minden közszabadság fogalmával is ellentétben levőnek tartok, olyan felszólalások, a melyek a közhatalmak egyensúlyát érintik és azoknak összezavarására vezethetnek. Ez a parlament a törvényhozás egy alkateleme, döntő alkateleme, a mely nélkül nem történhetik ebben az országban semmi, mert nincs nélküle törvény, de épen azért, ennek a parlamentnek a maga jogaMal a törvényes, alkotmányos korlátok közt kell élnie, és ha volna bárki, a kiben ilyen velleitások lennének, hogy ez a ház alkotmányos jogait túlfeszítse, ezt veszélyes gondolatnak tartanám. Én ennek a jogkörök és hatalmi körök összezavarásának ellentállok, és a mig itt ülök, ebből a parlamentből — bár józanul nem akarhatja senki — konventet csinálni nem engedek. (Hosszantartó, szűnni nem akaró zajos éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. Szónokot sokan üdvözlik.) Lengyel Zoltán: Személyes kérdésben kérek szót. (Nagy zaj és felkiáltások jobb felöl: Nem hallgatjuk! Eláll!) Kossuth Ferencz: Mi felett lelkesednek? Barabás Béla: Látszik, hogy maguk csinálták a tegnapit azért, hogy éljenezhessenek! (Nagy zaj.) Rákosi Viktor: A tegnapi eseményeket meg nem történtekké nem tehetik! Kossuth Ferencz: T. ház! (Halljuk! Halljuk !) Tiszteletteljesen azt az engedelmet kérem, hogy egypár szót szólhassak. (Halljuk! Halljuk !) Én nem tartozom azok közé, a kik a házban lármázni szoktak, (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) de épen ezért megvallom, hogy bizonyos felháborodással látom oly lármás lelkesedésnek a kitörését e házban ... Szatmári Mór: Hogy örülnek a vérnek!