Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-234

23í. országos ülés 1903 márczius 2í-én, szombaton. 323 lemmel. Tanúul hMom fel őket, hogy én rögtön nem reagáltam-e, és rögtön nem állottam-e készen velük értekezni és őket fogadni? Mikor először Lukáts képviselő ur telefon­üzenete jött, nem tudtam róla, az illető tiszt­viselő, a ki a telefon-izenetet felvette, az sem tudta, miről van szó, s egyszerűen azt mondták, hogy most jöttem a belügyminisztériumból. Mi­kor megtudta az illető hMatalnok, miről van szó, rögtön futott hozzám, én azonnal telefonál­tattam Lukáts képviselő urnak, hogy tessék hozzám fordulni, azonnal fogadom. El is jött. Én Lukáts képviselő úrral beszéltem; magam ajánlkoztam, hogy lemegyek azonnal a rendőr­főkapitánysághoz. Hogy nem mentem az ut­ezára, azt minden ember, a ki kicsit meggon­dolja, természetesnek fogja találni, (Helyeslés a jobboldalon.) sem czélhoz nem vezetne, sem nem volna helyes, hogy én ott akármiféle egyéni beavatkozással, akár pro, akár contra intézked­jem. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Lukáts és Nessi képviselő urak társaságában lementem, ott az ő jelenlétükben átvettem nemcsak a rendőrfőkapitánynak, hanem a kMezényelt rend­őrkapitánynak a jelentését is, a ki azt alig tudta elmondani, hMatkozom Lukáts és Nessi képviselő urakra, olyan erős, kődobás­tól eredt sérülése volt. (Zaj a szélsöbaloldalon.) Azt magam láttam, orvosi kezelés alá kellett venni. Majd erre rátérek, mikor a tényállást előadom. Azután elmentem onnét, a mikor ki­adtam az utasítást, — egyébiránt akkor az egyetemtéri dolgok elmultak — hogy a rendet fentartaní kell, de törvényes eszközökkel, és tartózkodni kell minden provokácziótól. Alig, hogy a szabadelvüpárti klubba mentem, me­gint telefonhoz szólított Rátkay képviselő ur. 0 azt mondja, ez háromnegyed kilenczkor volt, de én azt hiszem, később volt már. Rögtön, a mint telefonmegszólitását vettem, azonnal elmentem megint a rendőrfőkapitányi hMatalba és ott ültem fél 12 óráig és ott szerez­tem tudomást a zavargásokról és vettem át a jelentést. (Zaj a szélsöbaloldalon.) Mit gondol­nak, mikor az a zavar és csődület már végbe­ment és a közbelépés megtörtént, akkor lehet távoli helyről magasabb rendeletekkel és intéz­kedésekkel belenyúlni ? (Felkiáltások a szélső­baloldalon: Lehet! Lehet!) Előzetesen ki volt adva az utasítás, hogy az illető kapitányok állít­sák helyre a rendet és csendet, de tartózkodja­nak mindentől, a mi nem törvényes, a mi nem szabályos, és csak olyan intézkedések tör­ténjenek, a mik indokoltak és szükségesek. Most leszek szerencsés a képviselő uraknak, mielőtt konkludálok, a tényállást bemutatni ugy, a mint azt az én előttem fekvő hMatalos jelen­tésekből egészen hMen kMonatoltam. Pap Zoltán: Elejétől végig hazugság! (Zaj a szélsöbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Ez az érem­nek a másik oldala. Ezt is meg kell hallgatni, azután majd konkludálni fogok. Nem ebben, mert ez a hMatalos tényállás ugy, a hogy tör­tént, s ezt, ha a t. képviselő urak objektíve akarnak Ítélni, meg kell hallgatniuk. Krasznay Ferencz: Tanuk vagyunk, nem birák! Ballagi Géza: Mindent nem láttak! (Hosszan­tartó zaj a szélsöbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Mindenekelőtt az eredetét kell ismerni a dolognak. Az egyetemi ifjúság a központi egyetemre erőszakkal tűzte ki Kossuth Lajos halálának évfordulója alkal­mával a gyászzászlót. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Erőszakkal tűzte ki, ezt nem lehet tagadni. Pap Zoltán: Ez borzasztó! Ágyon kellett érte vágni! Nagy dolog volt! (Hosszantartó zaj a szélsöbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Azután a mű­egyetemre ment és ott is erőszakkal tűzte ki a gyászlobogót, . . . (Felkiáltások a szélsöbaloldalon, Nagy zaj.) Gál Sándor: Borzasztó! S ezt meg merték tenni! Széll Kálmán miniszterelnök: . . . senkinek sincs jogában erőszakkal bármiféle tényt elkö­vetni. (Zaj a szélsöbaloldalon. Elnök csenget.) Nem szabad senkit sem kényszeríteni erre. Honnét ve­szik arra a jogot, hogy elmentek a Nemzeti Kaszinóba és követelték a kitűzést ? Mikor ez meg lett tagadva, akkor ott szét lett oszlatva az ifjúság. (Nagy zaj. Félkiáltások a szélsöbaloldalon: Fél­tették a kaszinót!) Innét a kaszinótól kisebb csapatokban elment az ifjúság az Egyetem­térre. Az Egyetem-téren . . . (Zaj a szélsöbalol­dalon.) Méltóztassanak csak türelemmel lenni, ezek előzményei a dolognak, a melyekből sok következett. Odamentek az Egyetem-térre — ezt mindenféle egyéb tanuk is hitelesen bizo­nyítják — a hol Schmidt József rendőrfelügyelő három lovas rendőrrel volt csak jelen. Ezt csak nem lehet eltagadni. Pozsgay Miklós: Ez hazugság, mert én akkor is láttam, hogy több volt! Széll Kálmán miniszterelnök: Ez három lovasrendőr élén felszólította az ifjúságot, hogy vagy oszoljanak szét, vagy menjenek az egye­temre. (Zaj a szélsöbaloldalon.) Pap Zoltán : Ebből egy szó sem igaz ! (Nagy zaj a szélsöbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Erre az ifjak azzal oszlottak el, hogy 3 órakor össze fognak jönni és megtartják a menetet. A menetet tény­leg megtartották. Senki őket nem akadályozta, sőt több lovas­rendőr ment elől és több lovasrendőr ment hátul; nem tudom mennyi, egyszóval: mentek lovas­rendőrök. Pap Zoltán: Tíz lovasrendőr jobbról, tíz hátulról és jobbról-balról gyalogrendőrök! Széll Kálmán miniszterelnök: Ment lovas­rendőr elől is több, vagy kevesebb. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Több!) Jól van, több. Ez nem 41*

Next

/
Oldalképek
Tartalom