Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-234

324 23í. országos ülés 1903 márczius 21-én, szombaton. tartozik a dologhoz, mert hiszen azért mentek, hogy kisérjék őket. S ezek kisérték, . . . Pap Zoltán: De a gyalogrendőrök minek kisérték ? Széll Kálmán miniszterelnök: ... de nem akadályozták az ifjúságot semmiben sem! (Nagy zaj a szélsöbáloldalon.) Elnök (csenget): Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben lenni s a miniszterelnök urat meghallgatni ! Széll Kálmán miniszterelnök: Olyan menet volt, a minő meneteket máskor is szoktak rendezni . . . (Folytonos zaj a szélsöbáloldalon.) Bartha Miklós: A kormánypárti szoczialisták! Széll Kálmán miniszterelnök: . . . polgárok és mások is, sőt gyakran kértek is rendőrkiséretet. Nem is volt diffikultálva senki részéről sem. Kimentek a temetőbe, ott az ő kegyeletes tényüket elvégezték és visszajöttek. Miután azonban az lett mondva, és az volt elterjedve és terjesztették mindenfelé, hogy meg fogják mutatni délután, hogy kitüzetik a gyászlobogőkat mégis mindenfelé, (Folytonos nagy zaj a szélsőbaloldalon. Elnök többször csenget. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) fel lettek szólítva, hogy oszlassák szét a menetet és többé ne jöjjenek zárt sorokban, mert ez nem volt megengedve, hanem a Baross-szobor körül menjenek szépen békésen haza, most már az ünnepnek vége. (Nagy zaj és ellenmondások a szélsöbáloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. Ás elnök csenget.) Horváth Gyula: Hazudik a jelentés! (Folytonos zaj a szélsöbáloldalon. Az elnök csenget. Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) Széll Kálmán miniszterelnök: Akkor felszólította Boda kapitány az ifjúság vezetőjét, Hoffmann urat, hogy ő oszlassa fel a menetet. Hoffmann ur azt mondta, hogy ez neki nem hMatása, ezt ő nem teszi. Akkor Boda ismételve felszólította a tömeget, hogy oszoljon szét, azután (Zaj a szélsöbáloldalon.) kíméletesen közéjük lovagoltatott. Azonban kőzáporral fogadták, kődobásokkal és botokkal támadták meg. (Nagy zaj, nyugtalanság és ellenmondások a szélsöbáloldalon. Halljuk! Halljuk ! jobbról. Az elnök többször csenget.) Lukáts Gyula: Alávaló hazugság! (Hosszantartó, nagy zaj a szélsöbáloldalon. Az elnök többször csenget. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Elnök (folytonosan csenget): Csendet kérek, t. ház! (Hosszantartó nagy zaj a bal- és a szélsöbáloldalon.) Kérem, tessék engem meghallgatni. (Az elnök szavai a szakadatlan nagy zajban nem hallhatók!) Széll Kálmán miniszterelnök: (Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ekkorés csakis ekkor kardot rántottak a rendőrök és szétoszlatták a menetet. Tiz rendőr megsebesült itten,"hát kődobásnak kellett lenni. Ezután kisebb csapatokban az ifjúság bejött az egyetemre. (Folytonos nagy zaj a szélsöbáloldalon. Zajos felkiáltások a jobboldalon: Halljuk! Halljuk! Az elnök többször csenget.) Az oda vezényelt Boda kapitányt és a rendőrséget ott is kőzáporral fogadták. (Szűnni nem akaró, nagy zaj és ellenmondások a szélsöbáloldalon. Zajos felkiáltások a jobboldalon'. Halljuk! Halljuk!) Pozsgay Miklós: Hazugság, nem hallgatjuk meg. (Folytonos zaj és nyugtalanság a ház minden oldalán.) Széll Kálmán miniszterelnök: Az egyetemi ifjúság... (Hosszantartó, nagy zaj a szélsöbáloldalon. Zajos felkiáltások jobbról: Bálijuk! Halljuk!) Pozsgay Miklős: Mondja meg a miniszterelnök ur becsületére, hogy ugy volt! (Folytonos zaj a szélsöbololdalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. ház! (Szakadatlan nagy zaj. Az elnök szavai nem hallhatók. Halljuk! Halljuk! jobbról.) Széll Kálmán miniszterelnök: Ott történt az, hogy az egyetemi ifjúság (Folytonos nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hazugság! Eláll! Halljuk! Halljuk! jobbról.) szénnel, kővel és mindenféle törmelékkel (Szűnni nem akaró nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Eláll! Zajos felkiáltások jobbfelöl: Halljuk! Halljuk! Az elnök ismételten csenget.) és kődarabokkal, egy széttört erkély köveMel az ablakokból dobálta a rendőrséget. (Nagy zaj a szélsöbáloldalon. Folytonos felkiáltások: Eláll! Hosszantartó zajos félkiáltások a jobboldalon: Halljuk! Halljuk!) Elnök; Csendet kérek, t. képviselőház! (Folytonos felkiáltások a szélsőbaloldalon: Eláll! Eláll!) Kérem a képviselő urakat, ne hozzanak abba a helyzetbe, hogy kénytelen legyek az ülést újból felfüggeszteni. (Folytonos nagy zaj a szélsöbáloldalon: Halljuk ! Halljuk! jobbról.) Széll Kálmán miniszterelnök: Megsebesült Boda ... ez a kMáló, derék tisztviselő, legnagyobb sajnálattal láttam. (Folytonos nagy zaj és felkiáltások a szélsöbáloldalon: Eláll! Halljuk! Halljuk! jobbról. Az elnök hosszasan csenget.) Pozsgay Miklós: Elég volt! Hazugságot nem hallgatunk! (Hazugság az a jelentés! Szűnni nem akaró nagy zaj a ház minden oldalán. Az elnök többször csenget.) Széll Kálmán miniszterelnök: Nem tagadhatja senki, hogy Boda megsebesült, még pedig súlyosan. (Szakadatlanul tartó nagy zaj és nyugtalanság a szélsöbáloldalon. Felkiáltások: Eláll! Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Elnök (folytonosan csenget): Csendet kérek! Széll Kálmán miniszterelnök: Az kétségtelen, hogy Boda kapitány . . . (Folytonos zaj a szélsöbáloldalon.) ott Nessi képviselő ur előtt mondta nekem, a mit magam is láttam, hogy erős kődobás által súlyosan megsebesült. (Folytonos nagy zaj a szélsöbáloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbról.)