Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-232

266 232. országos ülés 1903 márczius 19-én, csütörtökön. sem ott ugyanaz a létszáma nem volna, mint a mely van jelenleg. Osztrák barátaink ugy nézik a dolgot, mintha a hadsereg létszáma valami változatlan, belső kényszerűségből eredő alap volna, melyhez aztán a költségfedezést a hogy épen lehet, elő kell teremteni. Ok ezt pl. ugy képzelik, hogy monarchiánk valami misztikus utón ahhoz a szuggesztív elhatározáshoz jutott, hogy neki 800.000 főnyi sorkatonaságot kell felállítania, mely 800.000-nyi sorkatonaság költségeit aztán a delegácziók előteremtik. A dolog azonban megfordítva áll: 800.000-nyi sorkatonaságunk azért van, mert annyit vagyunk képesek, ügygyel-bajjal bár, fentartani. Ha gazdagabbak volnánk, nagyobb hadsereget állítanánk fel, ha szegényebbek volnánk, kisebbet. A dualisztikus kombináczióban a közös hadsereg fentartásához mindkét fél erejének arányában járul, jól megjegyzendő: nemcsak pénz-, hanem — a miről kedves osztrák barátaink tökéletesen megfeledkeznek — véráldozatra való képessége arányában is, a mi annyit jelent, hogy mi több embert állítunk, nagyobb véráldozatot hozunk, mint a mennyinek a költségeit önerőnkből fedezni képesek volnánk, többet állítunk pedig abból az okból, mMel a szövetséges Ausztria saját emberanyagunk költségeihez némileg hozzájárul. Azt mondja azután a végén, hogy 9 százalékkal kevesebbet fogunk mi állítani, — tehát nem 9 millió korona, ezt rektifikálom — ha szétválasztjuk a hadsereget külön magyar és külön osztrákra, 9 százalékkal kevesebbet fogunk állítani és ők ugyanannyMal többet, mint ma. Azt mondja, hogy ebben az esetben is érvényesül az, a mi érvényesül mindenütt Európában kMétel nélkül, nem a hadsereg költségeit határozzák meg az előre megállapított létszám szerint, hanem megfordítva: a létszámot állapítják meg a teherviselési képesség szerint«. Tehát világos, t. képviselőház, — és most nem akarom tovább untatni a t. házat, (HalljuTc! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) — hogy elsősorban a nemzet teherviselési képességét kellett volna tekintetbe venni. Minthogy pedig ez a teherviselési képesség nincs meg, minthogy az ország összeroskad a közterhek alatt, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) minthogy ugyanez a párt az, a mely az utóbbi időben minden reményéből kiábrándította a nemzetet, és ugyanez a kormányzat mely lerontotta minden reményét, a melyet az önálló vámterület iránt táplált, ugyanez a párt az, a mely napról-napra szemeink elé varázsolja, hogy minden alkudozásban és minden megállapodásban, a mely Ausztriával szemben történik, a magyar állam húzza a rövidebbet . . . (Ugy van! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Ez nem áll! (Zajos felkiáltások a szélsőbaloldalon: De ugy van!) Nem ugy van; akár hogy mondják, sincs ugy! (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Visontai Soma: A nép ma két rétegből áll: az egyik réteg az, a melynek megvan a maga joga a közéletben való részesedéshez, annak megvan minden közszabadsága, de nincs neki kenyere és ki kell vándorolnia; a másik a népnek az a rétege, az a nagy munkásosztály, a mely szintén érdekelve van ezen vér- és pénzáldozatok körül, annak volna kenyere, mert van foglalatossága, de annak nincsen joga. Tehát a kormányzat semmiféle tényével, semmiféle irányelvével e nemzethez való azt a mély ragaszkodást nem tudja előidézni, a mely arra ösztönözné a népet, hogy megnyugodjék egy olyan javaslatban, a mely neki semmi biztonságot, sem alkotmányának védelmet nem nyújthat, hanem ujabb terheket ró rá; mondom, ebben az irányban megnyugtatni nem képes; és tekintetbe véve azt, hogy a t. kormány az ő tényeiért felelős és ez a kormány az, a mely ezt a javaslatot az adott viszonyok és az adott körülmények között benyújtotta, nem számolva azokkal az eshetőségekkel, a melyekbe a nemzet jut és azokkal az eshetőségekkel, a melyekbe a kormány jut, én ezt a javaslatot nemcsak nem szavazom meg, (Élénk helyeslés a néppárton és a szélsöbaloldalon.) hanem ezt a küzdelmet, a mely itt folyt, szMemmel és lelkemmel tovább támogatni fogom, bármily sors várjon reánk és a következő határozati javaslatot nyújtom be (Elénk éljenzés a néppárton és a szélsöbaloldalon Olvassa): »Határozza el a képviselőház, hogy addig is, míg az önálló magyar hadsereg felállíttatik, ugy a hadseregnek, mint a honvédségnek póttartalékát egy bizonyos állandó számban kívánja megállapítani és utasítja a kormányt, hogy ez irányban mielőbb törvényjavaslatot terjeszszen be. (Hosszantartó, élénk helyeslés és éljenzés a néppárton és a szélsőbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: T. ház! A mai ülés napirendjére egyúttal ki volt tűzve a pénzügyminiszternek válasza Rátkay Lászlő és Nessi Pál képviselő uraknak hozzá intézett interpellácziójára. Tekintettel azonban arra, hogy már három óra van és a tárgyalásra szánt határidő már elmúlt, azt hiszem, a t. ház belenyugszik abba, hogy a miniszter ur válaszát holnap adja meg, azzal a kijelentéssel azonban, hogy a pénzügyminiszter ur válasza két órakor fog előterjesztetni. Ez igy határidőhöz köttetvén, meg lesz a módja annak, hogy a pénzügyminiszter ur a választ megadhassa. (Helyeslés.) Egyúttal azt javaslom a t. háznak, hogy a holnapi ülésre a mai napirendet méltóztassék kitűzni. Elfogadja ezt a t. ház ? Holló Lajos: T. ház! A napirend megállapításához kérek szót. Daczára annak, hogy a holnapi ülés, sajnos, meg van rövidítve, mert mi nagyon szeretjük, ha teljes napirend áll rendelkezésünkre, (Derültség a jobboldalon.) mégis egy körülményt vagyok bátor figyelmükbe aján-