Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-232

232. országos ülés 1903 márczius 19-én, csütörtökön. 263 und Staat sich auf das Heer verlassen, wenn es sich darum handelt an die Bedingunges höchsten GHiter das Höchste zu setzen; er weiss, dass das Heer den Beruf hat, die höchste Kraft, den höchsten Willen, das höchste Lében des Staates zum vollen, vor dem Tode nicht zurückschreckenden Ausdruck zu bringen; er weiss, dass die Schmach des Heeres die des Volkes ist, und dass es kein Gefühl seiner Heimath giebt, das von dem freudigen Stolz der Herzen übertroffen würde, mit dem ein starkes Yolk seine Heere im Siege begrüsst, von der tiefen Theilnahme, mit der es sie im Unglück begleitet und seine Wunden zu heilen trachtet. Dies' grosse Bewusstsein durchdringt den Einzelnen; es erhebt ihn über jeden andern Gedanken, es belebt ihn und stärkt ihn, als Einzelner dieses Ganzén würdig zu sein; und aus diesem lebendigen und bewussten Gefühl entspringt die militärische Éhre, die gegen den Thron zur Treue, gegen den Feind zum Muth, gegen den Feigling zur Verachtung wird. Die militärische Éhre ist das höchste geistige Gut des Heeres; verloren ist es selbst, wenn es jené verliert; der Preis, den ihm selbst der Feind für dieses Gut bietct, ist die militärische Achtung; die Éhre ist es, welche das Höchste ím Kampfe leistet, die Achtung ist es, welche auch im Besiegten die eigene Éhre ehrt. Sie hat hundert Formen; in jeder findet man sie wieder.« Azonban világosan megmondja, hogy ez a becsület is csak akkor áll fenn, hogy ha azon érzelmekben talál istápolást, melyek a népből keletkeznek, a nemzeti élet talajában gyökereznek. Később meg azt mondja (olvassa): »Für die Mannschaft dagegen gilt der an sich einfache Satz, dass der Geist der=elben zuerst und zuletzt mit dem des ganzen Volkes identisch ist, und dass er um so höher steht und um so kräftiger wirkt, je höher die Biklung des Volkes selbst entwiekeit ist.« Tehát a hadseregben minden egyes legénynek a szelleme kell, hogy azonos legyen a népnek a szellemével. Azt a külön hadseregbeli szellemet, a melyről a zsoldos hadseregeknél álmodoztak, a melynek fájdalom, még a t. miniszter ur is sokszor képviselője a házban, mikor sokszor gúnyolódva száll sikra a mi felfogásainkkal szemben, igy értelmezte, igy magyarázta. {Halljuk! Halljuk !) Beőthy Ákos: Halljuk kérem, a szoldateszka szellemét németül, hadd örüljön a miniszter ur. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nem értek németül! (Derültség.) Visontai Soma (olvassa): »Je inniger die Wehrpflicht Heer und Volk verschmilzt, desto m«hr wird der Geist des Heeres der Volksgeist in Waffen sein.« Tehát a hadsereg szellemének azonosnak kell lenni a népek szellemével, már pedig világos az, hogy lehetetlen, hogy azonos legyen a nép szellemével, ha mi a népnek, a nemzetiségi irányzatoknak egy konglomerátumát, a nemzetiségi irányzatokkal telitett nemzetiségek óhajait és vágyódásait állítjuk oda a hadsereg mellé és azzal akarjuk azonosítani a hadseregnek a kívánalmait, lehetetlen, hogy ha mi elfogadjuk a t. miniszter ur álláspontját, a ki azt képviseli, hogy a hadseregben azért nem lehet képviselve semmiféle hazafias szellem, semmiféle nemzeti törekvés . . . B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Mikor hallotta ezt? Mikor állítottam ilyent? (Folytontartó nagy zaj.) Ilyen balgaságot csak nem beszéltem soha! (Ugy van! a jobboldalon.) Visontai Soma: Engedelmet kérek, én visszautasítom ezt a kifejezést a leghatározottabban, mert a t. miniszter ur azt mondta, hogy ha mi a mi aspiráczióinkat, hazafias szellemünket és felfogásunkat bele akarjuk vinni a hadseregbe, akkor ugyanígy fog vélekedni majd a tót, cseh és a Ivorva is, tehát el kell zárni minden hazafias szellem elől . , . Széll Kálmán miniszterelnök: Igy nem mondta senki soha. (ügy van! a jobboldalon. Zaj és mozgás a szélsöbaloldahn.) Beőthy Ákos: Meg kell gondolni kérem, a mit az ember mond. Jíem lehet itt össze-vissza hadonázni. (Mozgás jobbfelöl.) Visontai Soma: Csak nem hiszi a t. honvédelmi miniszter ur — habár azt hiszem, hogy az ő régi zsoldoshadseregbeli katonai eszével ezt hiheti . , . (Mozgás a jobboldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Ez az ész azonban megállja a helyet! Visontai Soma:. . . hogy létezhetik hazafias szellem, a mely nemzeti ne volna. A ki ezt hiszi, az lehet bedrillát katona, de valódi nemzeti szellemtől áthatott ember nem! Ezt tartottam szükségesnek megjegyezni arra, a mit a honvédelmi miniszter ur mondott. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) De, t. képviselőház, ugyanígy vélekedett gr. Andrássy Gyula is, ifjabb gr. Andrássy Gyulát értem. Különben félreteszek minden személyi hiúságot, és örülök a t, miniszter ur megtérésének, de azt hiszem, hogy ha a t. miniszter ur is arra az álláspontra helyezkedik, hogy a nemzeti szellemtől áthatott hazafias óhajokat be lehet vinni a hadseregbe, ily rideg álláspontot a függetlenségi párti felfogással szemben néki tanúsítania nem lehet és nem szabad. (Ugy van! a szélsölaloldalon.) Maga gr. Andrássy Gyula is az 1867-iki kiegyezésről írott igen szép tanulmányában, a melyet nem irok mindenben alá, de a mely nagyon szép alapvető munka, ezt mondja: A hadseregnek is teljesen a magyar nemzet követelményeihez kell simulnia. »A seregre nézve a dolog természeténél fogva sokkal nehezebb annak konstatálása, vájjon tényleg elfoglaltuk-e benne a kiegyezésből eredő állásunkat, vagy sem.« Tehát a kiegyezés által biztosított önálló magyar állást. »Hogy a pozitív törvényeken sérelem nem esett s hogy közállapotaink