Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-232

232. országos ülés 1903 márczius 19-én, csütörtökön. 253 Visontai Soma:.. . »mely az 1867-iki kiegyezésből mindazt végrehajtatlanul hagyja, a mi abban a magyar nemzetre nézve igazán becses jogot formál, a mely a maga tehetetlenségének önkényteíen bevallásával azt mondja, hogy a mennyit azok a dicső férfiak, a kik az 1867-iki kiegyezést megalkották, nyomban, rögtön megvalósítani tudtak, annyi az, a mi a magyar nemzetnek kell, többre mi nem vállalkozhatunk, mert mi sem felfogni, sem átérezni nem vagyunk képesek, mert nincs az átértéshez elménk, nincs az átérzéshez szMünk, nincs a keresztülvitelhez akaraterőnk.« (Igaz! Ugy van! a. bal- és a szélsőbaloldalon.) Látjuk tehát, t. képviselőház, hogy nemcsak azok vannak hMatva az 1867-iki kiegyezést magyarázni, a kik megalkották, hanem igenis jogunk van nekünk is, későbbi nemzedéknek is a törvény szavaiból, szelleméből, és az alkotmány egyéb magyarázataiból ezt az 1867-iki kiegyezést a magunk szempontjából, a magunk javára, jogaink szerint magyarázni, (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Kubik Béla: Nem is lenne jó, ha nem igy lenne ! Visontai Soma: Már most, t képviselőház, ha mindezt látjuk, akkor világos, hogy annál inkább megerősödését látjuk a mi álláspontunknak a törvény ama egyéb biztosítékaiban, a melyek a mi rendelkezésünkre állanak, és a melyekre beszédem fonalán áttérni kívánok. De azt hiszem, a t. ház óhajtását követem, ha a t. elnök úrhoz azt a tiszteletteljes kérést intézem, hogy méltóztassék beszédem további részének elmondása előtt tiz percznyi szünetet adni. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Elnök: Az ülést tiz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újra megnyitom. Visontai Soma: T. képviselőház! Igyekeztem megmagyarázni és megvilágitani... (B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter a terembe lép. Elénk éljenzés a jobboldalon.) Pichler Győző: Csakhogy van már valaki, a ki helyt áll, mert eddig nagyon-nagy csend volt odaát! Visontai Soma:. .. hogy az 1867-diki kiegyezési törvénynek a magyar hadseregre és a vezényletre vonatkozó része helyesen csak akként magyarázható, a mint annak az ellenzék itt a házban többször kifejezést -adott. De itt van előttem egy nagyon érdekes munkálat; az a czime, hogy: » Beksics Gusztáv miniszteri tanácsos előterjesztése dr. Wekerle Sándor magyar királyi miniszterelnök ur ő exczellencziájához.« Ez egy irat, a melynek proveniencziájára nézve csak azt jegyzem meg, hogy tisztességes utón jutottam hozzá. De még sem emiitettem volna fel a t. ház előtt, ha nem tapasztaltam volna azt, hogy Beksics Gusztáv t. képviselőtársam ennek az ő hMatali előterjesztésének egy részét legutóbbi kiadott munkájában szó szerint felhasználta. Ez a körülmény, azt hiszem, fölment engem minden diszkrécziótól, tekintettel legfőkép arra a szent ügyre, a melyet szolgálni kívánok. (Halljuk! Halljuk!) Ebben az előterjesztésben nemcsak az van kifejtve, hogy a német vezény-nyelvre és vezérletre vonatkozó diszpoziczionális joga ő Felségének ráruházott felségjog, a melytől ő Felségét a nemzet-gyűlés bármikor megfoszthatja, a melyet a nemzet bármikor visszavehet, a mely felett a magyar nemzet bármikor rendelkezhetik, (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) hanem még meszszebbmegy: azt mondja, hogy az egész hadsereg, az összes hadsereg felett való egységes vezénylet és vezérlet jogát ő Felsége alkotmányosan mint magyar király gyakorolja és nem mint osztrák császár. (Tetszés a szélsöbaloldalon.) Tehát világosan nemcsak azt mondja, hogy a magyar hadsereg; mert hiszen mi, a kik a magyar hadsereg külön választását óhajtjuk, tökéletesen belenyugszunk abba, hogy ő Felsége a magyar király, a magyar hadseregre vonatkozó vezényletet és vezérletet mint magyar hadúr, tehát magyar szellemben, a magyar hagyományoknak megfelelően kívánja gyakorolni. Mondom, mi tökéletesen megelégszünk azzal az állásponttal, a mely igy fejlődik. Azonban mit mond Beksics Gusztáv az ő előterjesztésében? (Halljuk! Halljuk a szélsőbaloldalon.) Ezen, Wekerle Sándor miniszterelnök úrhoz tett előterjesztés czime: »A véderőre vonatkozó főbb közjogi kérdések.« A következőket olvashatjuk benne (olvassa): »A mi az elsőt illeti, közjogunkban nem lehet vitás többé, hogy a hadsereg vezénynyelve az 1867 : XII. t.-cz. 11. §-a alapján ő Felségének alkotmányos jogkörébe tartozik, vagyis hogy ő Felsége, mint legfőbb hadúr, szabja meg a hadsereg vezénynyelvét. Ez idő szerint a magyar királynak felségjoga alapján német a közöä hadsereg vezénynyelve.« — A magyar királyt és nem az osztrák császárt akarja kifejezetten megnevezni. — (Tovább olvassa): »Közjogunk szerint a magyar királyt illeti a közös hadsereg, tehát az egész hadsereg belszervezete és vezénylete feletti döntés joga. Oly jog ez közjogunkban, minő joggal egy más nemzet nem dicsekedhetik. A nemzet által a királyra átruházott felségjog alapján ő Felsége a magyar nemzet akaratánál fogva, és nem az Ausztriával kötött szerződés értelmében, rendelkezik a közös hadsereg belügyeiben. Szent István koronájának viselője áll a magyar közjog szerint a hadsereg élén . . .« — az egész hadsereg élén — » . . . nem pedig az osztrák császár. Ugyancsak ő szabta meg tehát a közös hadsereg vezénynyelvét és nem az osztrák császár. Ugyancsak a magyar király a nemzettől átruházott felségjoga alapján intézkedhetik jövőre máskép is, pl. magyarrá tehetné a közös hadsereg vezénynyelvét a nélkül, hogy az iránt