Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-232

254 232. országos ülés 1903 műrczius 19-én, csütörtökön. Ausztriával újra szerződnünk kellene.« — Ez a Beksics Gusztáv bizalmas felterjesztése "Wekerle Sándor miniszterelnökhöz. — (Folytatólag olvassa): » Magyar közjogunk ilyetén értelmezése mellett . , .« — nyugtatja meg most Beksics Gusztáv a miniszterelnököt, — » . . . még a függetlenségi párt is szikesen tudomásul vehetné a magyar koronának azt a felségjogát, liogy a hadsereg vezénynyelvét ő dönti el.« Zboray Miklós: Ezt Kalmár Antal irja? Visontai Soma: Nem! Beksics Gusztáv! Molnár Jenő: Azért kérdezte, mert ugy néz ki, mintha Kalmár Antal irta volna! (Derültség a baloldalon.) Visontai Soma: Ebhől is látszik, t. képviselőház, hogy azt a bizonyos vezérleti és vezényleti jogot 1867-ben, tehát akkor, a mikor magyar hadseregről beszélt a 67-es törvény, a magyar királyra ruházta a nemzet és ennélfogva az iránt, hogy ez a jog a magyar közjognak megfelelő szellemben fog gyakoroltatni, és hogy ez a magyar nyelv lesz a vezénynyelv: valami nagy kétségben a magyar nemzet 1867-ben, a mikor — mondom — a magyar hadseregről intézkedtek — nem lehetett. (Ugy van! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) De, t. képviselőház, ezen felfogással szemben nem is igen támad valami nagy ellenáramlat, nem is igen hangzik valami ellenvélemény ez országban, értem itt a nemzetnek a parlamenten kMül álló nagy rétegeit. Mindenki érzi és tudja, hogy ez a hadsereg csak ugy fog a nemzet szMéhez nőni és annak dicsőségét csak akkor tekinti a magyar nemzet saját dicsőségének, — bukását, veszteségét és vereségét pedig saját vereségének, ha ez a hadsereg az ő zászlóiban, szellemében és nyelvében is teljesen magyar nemzeti lesz. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Csak egy ország van, a mely megelégedéssel nézi a hadseregnek ezen, egyrészt a magyar nemzet ellen irányuló magatartását és továbbfejlődését, másodszor a hadsereggel ellentétes irányban való fejlesztését, és ez Ausztria. Csodálatos dolog, hogy az osztrák szoldateszka mostan az általános védkötelezettségre alapított hadseregbe is bele akar lopózni a maga régi hagyományaMal, régi szellemével, a legénység kikötésével, a rendkívül szigorú diszcziplináris kínzásokkal, a nevelés helyett előretolt szigorú fegyelem érvényesítésével. Nincs egy ország a világon, a mely ilyen véleménynyel volna a hadsereg felől, csakis Ausztria. Most azt irják a lapok, hogy az osztrák parlamentben, a hol az emberek egymás hajába kaptak, a hol a dulakodás, verekedés, pofozkodás mindennapi dolog volt, szent a béke, treuga Dei szállt az összes elmékbe, ez foglalja le az összes osztrák szMeket. S mindez azért, mert azt vélik, hogy ezzel Magyarország ellen cselekesznek. Ilyenkor ők mindig egyek. A Schönbornok és Schönburgok, sőt olyan államférfiak is, kikről azt hittük, hogy a szabadelvű osztrák irányzat képviselői, mind egyek ebben a törekvésben, mind egymásra mosolyogva, egymásnak békejobbot nyújtva szavazzák meg azokat a javaslatokat, a melyekről azt hiszik, hogy Magyarország ellen irányulnak. Mint a német népdal mondja: »Dort in der Weidlingau, Da ist der Hímmel blau, Da nickt die holdé Kuh Dem Ochs so freundlich zu«. (Elérik derültség és tetszés balfelöl.) Mikor Magyarországról van szó, akkor egész Ausztria egy táborban van és ebben az értelemben helyesen mondotta Ausztriában az urakháza egyik tagja: In deinem Láger ist Osterreich. Énnek a népdalnak a szellemében van ott megalkotva az egész politikai irányzat, mikor arról van szó, hogy Magyarország ellen kell állást foglalni. (Igaz ! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) T. ház! Nagy kérdés az, vájjon valósággal az osztrák érdekeket képviselik-e azok, kik ma is a hadsereg germanizálása, a németségnek a hadseregben való szupremácziája mellett foglalnak állást, annak a szóvMői. íme, itt van előttem két röpirat, a mely most jelent meg, még pedig a németországi könyvpiaczon. Egry Béla: Fekete-sárga a szine! Visontai Soma: Igaza van abban, hogy fekete-sárga, unter der schwarz-gelben Flagge. Mi ennek a két röpiratnak a jellemző vonása? Az egyik ugyanannál a kiadó czégnél jelent meg, — München, I. Speemans Verlag — a mely az Alldeutscher "Verbandnak minden kiadványát terjeszti Európában, különösen Ausztriában, a monarchiában. Ugyanott jelent meg egy másik brosüra, csodálatosképen épen egy évre reá, 1899-ben, s annak az a czime: Oestevreichs Zusammenbruch und Wiederaufbau. Ebben már az osztrák álláspontot képviseli, ennek az álláspontnak a hangadója, képviselője és izgatója. t Arról beszél, hogy miért engedik meg, hogy a magyar álláspont diadalmaskodjék a hadseregben. Példaként emliti fel, hogy ha engedni fognak a magyar követeléseknek, akkor lehetetlen tovább fentartani a hadsereg fegyelmét és szellemét. Elmondja többek között, hogy a legutóbbi magyar hadgyakorlaton, a mely a német császár jelenlétében folyt le, valami rendkívüli, szerinte botrányos helyzet következettbe, mert a midőn a »Kavallerie-Patrouille«-ok, vagyis lovas hirhordók, járőrök jelentést tettek, a parancsnok nem értette meg őket. Németül kérdezte meg tőlük, hogy mit akarnak, a mire az egyik azt felelte, hogy »Nye rozumi«, a másik azt mondta, hogy »Nye znyam«, a harmadik azzal felelt, hogy »Nem tudom.« Szóval azt bizonyítgatja ezen brosürában, hogy daczára a német vezényleti nyelvnek, a nemzetiségek olyan erősen érvényesülnek a hadseregben, hogy ezzel a hadsereg egységes szellemét veszélyeztetik, kérdi tehát, hogy miért nem küzdenek még erősebb fegyverekkel abban a hadseregben azon