Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-232

252 232. országos ülés 1903 márczius 19-én, csütörtökön tehát a magyar honvédség nem teremtetett volna meg, akkor világos, hogy az a miniszter nem volt más, mint a magyar honvédelmi miniszter, abban a szellemben, a mint a 48-as törvények őt megalkották. Világos tehát, hogy az 1867-iki honvédelmi miniszter az 1848-iki honvédelmi miniszternek volt a folytatása, annak a hatáskörét, annak az irányzatát, teendőit és szellemét kellett, hogy átvegye és a maga számára biztosítsa. Természetes, t. képviselőház, hogy akkor azt nem hitték, hogy fog akadni egy magyar miniszter, mint mondjuk, b. Fejérváry Gréza t. miniszter ur, a ki, midőn Hentaller Lajos t. képviselőtársunk itt a házban a magyar katonai erényeket dicsérce és arról beszélt, hogy a magyar honvédség a hadgyakorlatok alkalmával minő dicsőségesen állja meg a helyét a közös hadsereggel szemben, a ki, mondom, mint Magyarországnak hadügyminisztere és honvédelmi minisztere, —mert hiszen ő az, mert az 1867-iki törvény minden változás nélkül vette át a törvénynek ezt az intézkedését, — abból a székből gúnymosolylyab tiltakozni fog és azt fogja mondani, hogy: »0h kérem, ez csak a változó szerencse!« Hogy a magyar honvédelmi miniszter, a magyar honvédségnek a dicsőségét itt igy fogja sárba tiporni, (Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon. Felkiáltások: Legyalázni!) azt, kérem akkor senki sem hitte, mikor a 67-es törvényben a nagy magyar katonai erényeket képviselő magyar hadügyminisztert is beiktatták, mint a kormányzat egyik tényezőjét. (Uyy van! a szélsubaloldalon.) Világos tehát, hogy a magyar honvédelmi miniszter tulajdonképen itt ugy lett kontemplálva, mint a magyar hadügyminiszter, (Igaz! Ugy van! a szelsöbaloldalon.) tehát mint azon magyar hadseregnek egyik vezető kormányférfia, egyik vezető minisztere, a ki az 1867-iki törvény 11. §-ában benne van. (Igaz! Ugy van! a szelsöbaloldalon.) De kitűnik ez, t. ház, e szakasz szövegéből is. T. képviselőház! Rég kerestem már alkalmat, hogy az 1867-iki törvénynek ezen §-át egyszer a maga igazi jelentőségében bemutassam, vagyis, hogy bemutassam azt, hogy nem igaz és a legnagyobb tévedés az, mikor az »egységes* szót ugy magyarázzák, mintha ez az »egységes« szó a magyar hadsereg és az osztrák hadseregnek együttes és egységes vezényletére vonatkoznék. Beőthy Ákos : Szervi összeforradására ! Visontai Soma: Méltóztassék tekintetbe venni, hogy a 11. §-nak ez az »egységes« szava, a hogy itt van stilizálva, azt mondja, hogy a legfelsőbb hadúr tartozik egységesen vezényelni külön az osztrák hadsereget és egységesen a magyar hadsereget, vagyis a magyar hadi szervezetet is egységes szellemben, a különböző nemzetiségek daczára. Hogy két ilyen szervezetről és seregről van szó, mikor ez az »egységes* szó használtatik, azt itt a 11. §. következő szavai mondják meg. 11. §. (olvassa): »Ő Felségének a hadügy körébe tartozó alkotmányos fejedelmi jogai folytán mindaz, a mi az egész hadseregnek és igy a magyar hadseregnek is, mint az összes hadsereg kiegészítő részének, egységes vezérletére, vezényletére és belszervezetére vonatkozik, ő Felsége által intézendőnek ismertetik el.« Tehát mire ismertetik el a vezérleti, vezényleti jog egységesnek ? Elismertetik az egész hadseregre, de azt mondja: »az egész hadseregnek* és igy csak azért, mert az egész hadseregre el van ismerve, el van tehát ismerve a magyar hadseregre vonatkozólag is. De sehol sincsen kimondva ebben a 11. §-ban, hogy ezen »egységes« szó a magyar hadseregnek és az osztrák hadseregnek együttes és egységes vezényletére vonatkozik. Mert ha ezt akarta volna, akkor nem azt mondta volna, hanem egyszerűen azt, hogy a magyar hadsereg és a hadseregnek többi része ő Felsége által egységesen vezéreltetik. Tehát maga a szöveg is bizonyítja, hogy mikor ezt a kifejezést használták, akkor nagyon óvatosan két alkatrészt különböztettek meg: először az összes hadsereget, mint mindkét külön részt magában foglaló hadsereget és külön a magyar hadsereget. Azonban, t. képviselőház, csak egyet mondok: Hogy nem igaz az, hogy azok az 1867-iki államférfiak voltak csak hMatva a későbbi alkotásuknál magyarázatokkal szolgálni arra nézve, hogy kell a 67-es törvényeket felfogni, magyarázni, és hogyan kell a mi nemzeti igényeinket támasztani, erre nézve legjobban' nyilatkozott gr. Apponyi Albert, mikor ezeket mondta (olvassa): »Mert ezt a rideg és végletekig vitt közjogi konzervatMizmust nem lehet ám olyan ártalmatlanul elmagyarázni, mint a t. igazságügyminiszter ur azt .... tette, hogy ez semmi egyebet nem jelent, mint hogy az 1867-iki kiegyezést a kormány fenn akarja tartani. Bocsánatot kérek, a történelem minden lapjáról az a tanulság, hogy fentartani semmit sem lehet ridegen a végletekig vitt konzervatMizmussal. Fentartani mindent csak ugy lehet, ha a haladó kor szükségleteinek és erőteljes nemzeti kívánalmaknak a fentartandó intézmény keretén belül megfelelni tudunk és az 1867-iki kiegyezés ép azért olyan becses alkotás, mert annak minden megváltoztatása, minden tágítása nélkül egyszerű fejlesztése, egyszerű végrehajtása által lehet fokozatosan megvalósítani azokat a reformokat, vagy fokozatosan módosítani azokat a nemzeti igényeket, a melyekről mi azért nem mondunk le, mert a mely pillanatban azokról lemondottunk, egyszersmind lemodottunk nemzeti létünk teljességének követelményeiről is. Most mit mond ő azokra nézve, a kik az 1867-iki kiegyezést alkották? (Olvassa): »Nem az 1867-iki kiegyezés fentartását jelenti ama fennen hirdetett közjogi konzervatMizmus, hanem jelenti az eddigi praxis fentartását« . , . Beőthy Ákos: ügy is van ! Meghamisítják!