Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-232

232. országos ülés 1903 márczius 19-én, csüíöríökön. 251 és leglényegesebb posztulátumát, a hadsereg ügyét nem hogy feladta volna, sőt azt nyíltan és határozottan kijelölve, a magyar legisláczió gondoskodásának tárgyául tűzte ki. Interpellácziója egész röviden igy szólott (olvassa): » Van-e szándékában a magas minisztériumnak közelebb és pedig még a jelen év folyama alatt az ország elidegeníthetetlen sarkalatos jogai és az államiság elutasithatatlan követelményei szerint is, de különösen az 1867. évi IX., X. és a XII. törvényczikkek 11., 12. és 13. §-ainak értelmében és útmutatása folytán a magyarországi honvédelmi rendszernek átalakítása és megállapítása iránt megtenni a szükséges előintézkedéseket, és illetőleg a ház elé törvényjavaslatot terjeszteni ?<' Beőthy Ákos: így fogták fel ezt akkor! Visontai Soma: Ha tehát, t. ház, már akkor komtemplálva lett volna az, — a mint most mondják, — hogy az 1868-iki hadseregszervezéssel az ebben a szóban rejlő minden prerogatMát, minden intézményes vonást feláldoznak, és hogy ez a jelentó'ségnélküli fogalmak színvonalára fog sülyesztetni: hiszen akkor gróf Andrássy Gyula nyomban azt mondta volna annak a Perczel Mórnak, hogy: »Téved az ur, . - . Beőthy Ákos: ügy van! Visontai Soma: ... itt sohasem lesz szó önálló hadseregről, (Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) mi ebből egységes, közös hadsereget fogunk csinálni, hisz mi már arról lemondtunk, hogy magyar hadsereg legyen; mi csak fel fogjuk éleszteni valami népszervezeti jelleggel az osztrák szoldateszkát.« (Ugy van! a szélsobaloläalon.) Azonban mit mondott grőf Andrássy Gyula? (Halljuk! Halljuk!) Azt mondotta, hogy másnap felelni fog. És hogyan felelt másnap ? (Halljuk ! Halljuk! Mozgás a szélsobaloMalon.) Azt mondotta (olvassa): »A t. képviselő ur interpelláczióját, a mint ez jogában volt, különböző okokkal támogatta, de meg vagyok győződve, hogy sem a képviselőház, sem a képviselő ur nem fogja azt várni, hogy én most a kormány nevében a felhozott indokok taglalásába bocsátkozzam, erre nézve fentartom magamnak a jogot arra, hogy a kormány nézeteit annak idejében kifejthessem, és azt reményiem« — méltóztassék jól vigyázni, — »mind a t. képviselőház, mind pedig a t. képviselő ur meg lesz azzal elégedve, . . . Beőthy Ákos: Tessék! Visontai Soma: ... ha jelenleg csupán magára a kérdésre válaszolok.« Tehát csak a kérdésre válaszol, úgymond, mert ő azt hiszi, hogy ez meg fog felelni az ő véleményének. Beőthy Ákos: Egy szóval, nem vonta tagadásba ! Visontai Soma : Nem vonta tagadásba, hanem azt mondja itt, hogy (olvassa): »a két minisztérium egyetértés utján egyforma főelvekből kiinduló javaslatokat fog a két törvényhozás elé terjeszteni. Miután azonban ezen mód szerint előleges bizottságok nem fognának kiküldetni, és a minisztérium érdekében van, hogy eredményeket érhessen el, mentől inkább ismerni a különböző nézeteket: azért egyszersmind van szerencsém kinyilatkoztatni, hogy én bátor leszek a háznak azon t. tagjait, a kikről felteszem, hogy a tárgygyal már eddig is foglalatoskodtak,« — a mint méltóztatnak tudni, azzal elsősorban, és nagyon erősen Perczel Mór foglalkozott— »felkérni, hogy nézeteiket velem közölni, és nekem e téren gyakorlati tanácsokat adni szíveskedjenek^ — Ebből látszik, t. ház, hogy 1867-ben arról, hogy itt a nemzeti hadsereg teljes konfiskálásáról, idegen szellemnek ezen hadseregbe való beviteléről, a hadsereg szervezetének megváltoztatásáról, a vezcnynyelv megállapítása jogának a magyar királyra való ruházása daczára a német vezérleti és vezényleti nyelv behozataláról van szó, gr. Andrássy Gyulának — azt hiszem, helyesen fejezem ki, — fogalma sem volt, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) mert egy szóval sem czáfolta az interpellácziót. A nemzetnek azon erősségei mellett is tehát, a melyeket az 1867-es törvények nyújtanak, azt kérdem én, t. képviselőház, lehet-e és szabad-e tehát a törvénymagyarázat és illetve helyesebben a törvényalkotásnak azon álláspontjára helyezkedni, a melyről említést tesz gr. Andrássy Gyula is beszédében ? . . . Beőthy Ákos: A fiatalabbik! Visontai Soma: A fiatalabbik, igen, itt és gr. Tisza István is a beszédében, — hogy nekünk tulajdonképen semmi jogunk sincs többé a 67-es kiegyezésnek a más irányba való terelésére, nekünk semmiféle okunk és jogunk arra nincs, hogy mi más magyarázatot adjunk annak az 1868-iki törvénynek, mint a milyen magyarázatot adott neki az élő alkotmány, mert az mondják, legjobban tudták azok, a kik alkották a 67-et, hogy hogyan kell megcsinálni az 1868. véderőtör vényt. Ebből az interpelláczióból is világosan látszik az, hogy ez nem ugy van. De, t. ház, kitűnik ez az egész kormányzatnak a megalkotásából, a melyről az 1867-diki törvények disponálnak, mert hiszen ott van, — ezt felhozom érdekes példa gyanánt — (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) az 1867-diki alkotmány visszaállította a 48-as alkotmányt, és visszaállította tehát a felelős magyar kormányzat intézményét is. Már most mit tapasztalunk? Felhívom a t. ház figyelmét arra, hogy t. i. az 1848-diki, ha jól tudom, III. törvényczikknek a miniszterei és kormányzati tényezői voltak kontemplálva az 1867-diki törvényben is és e törvény minden változás nélkül és hatáskörének minden változása nélkül vette át az 1848-diki hadügyi, illetőleg honvédelmi minisztert az ujabb alkotmányos korszak számára. 1867-ben nem volt honvédminiszter még a magyar honvédelmi miniszter, mert hiszen a honvédség sokkal későbben lépett életbe és lett megalkotva, és ha 32*