Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.
Ülésnapok - 1901-232
232. országos ülés 1903 márczius 19-én, csütörtökön. 247 olykor-olykor hangulatot csináljanak és csoportosítsák a népet, odaadó hazaszeretetben egyesülve a kormány iránti bizalomban. Hol vannak ezek a népcsoportok, a melyek arról tennének tanúságot, hogy csak egyetlenegy polgára is van Magyarországnak, a kinek ez a javaslat tetszik, vagy a ki ebben a javaslatban, mely napirenden van, nem látná a nemzetnek mélyreható sérelmét ? (Igaz! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Sehol az országban mi közvélemény által való támogattatását a többségnek nem látjuk, hanem látjuk és tapasztaljuk, hogy az ellenzéknek a küzdelme mélyen felrázta a magyar közvéleményt és a magyar nemzetet, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldálon.) és hogy e küzdelemnek a gyökérszálai ott vannak a magyar népnél abban az eró's, SZÍVÓS ragaszkodásban az alkotmány iránt, abban az erős honszeretetben, mely a magyar népet jellemzi és ott van azon aggódás érzetében, mely Magyarország népét a jövő ezredéves alakulás iránt elfogja. (Helyeslés a szélsöbaloldálon.) Ha ily javaslatok ellen folytat az ellenzék ilyen tartalmas, indokokkal telitett, eró's érvekkel felszerelt küzdelmet, akkor ezt obstrukcziónak nevezni csak azért, hogy ellene közvéleményt keltsünk, nem lehet. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldálon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Hát akkor micsoda? Visontai Soma: Méltóztassanak annak tudatában lenni, hogy a házszabályoknak még hányféle útja és módja áll az ellenzék rendelkezésére, a melyhez nem folyamodik, hanem folyamodik az érveléshez azért, mert nem mond le a küzdelem utolsó perczéig sem arról a reményről, hogy a t. többséget végre meggyőzi álláspontjának helyességéről. Domahidy Elemér: Hát a határozati javaslatok ! Visontai Soma: Az obstrukcziót nem lehet kormányzati körülményekből kimagyarázni, azt csak az ellenzék magatartásából szabad kimagyarázni. (Helyeslés a szélsöbaloldálon.) Ha az ellenzék hosszas vitát folytat egy katonai javaslattal szemben, ha érvel, támad, maga mellé állítja a közvélemény hatalmas falanxát és törvényből, alkotmányból mutatja ki igazait: akkor az, mert e viták mögött ott van egy kormányzatnak tévedése, hibája, félszegsége, szorultsága, az időben való szűk volta, még ezt a vitát nem teszi obstrukczióvá. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldálon.) Azért, mert a kormány rossz számítása, vagy kormányzati rövidlátása folytán áprilisban lejár az indemnitás, vagy azért, mert a t. kormány oly erősnek látta a helyzetét, vagy oly gyengének és dőrének az ellenzéket, (Elénk helyeslés a szäsöbaloldalon.) hogy egyszerre vonul be a házba katonai javaslattal, czMillistafelemeléssel, egy rosszul megcsinált kiegyezéssel és nem látja mindezen javaslatok mellett az ország nyoIvorát, szegénységét, csalódását, mindenből \ való kipusztultságát, (Igaz! Ugy van! a szélsöj baloldalon.) hosszú éveken át tartó keserves I gazdasági harczát, ebből még nem következik, i hogy egy magas nMón álló, erőteljes érvekkel j telitett vita obstrukczió volna. (Elénk helyeslés I a szélsöbaloldálon. Fölkiáltások a jobb felől: Hát mi?) Ez eró's rezisztencziája az ellenzéknek a hatalom túlkapásával szemben. Széll Kálmán miniszterelnök: Micsoda túlkapás ! Molnár Jenő: A nemzet, az a tizenhárom millió számit és nem háromszáz ember! Visontai Soma: Erős védekezés a katonai hatalom túlkapásával szemben. Azt lehetne mondani, hogy ez nem is támadás, nem is rezisztenczia, hanem erős önvédelmi harcz, melyet az ellenzék folytat. (Igaz.' Ugy van! a szélsöbaloldálon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Ki bántja az ellenzéket ? Visontai Soma: Mikor én azt mondom, hogy ellenzék, akkor én nem pártot értek, akkor én értem az ellenzékkel tömöritett nemzeti közvéleményt. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldálon.) Pap Zoltán: Az pedig az egész ország! Visontai Soma: Itt van az a helyzet, a melyben a magyar parlament már többször benne volt a régi időben, s a melyet obstrukeziós helyzetnek nevezett el a történelem. De mit látunk, a mikor olyan helyzetek voltak, a melyeket az »obstrukczió« jelzővel illettek? Azt, hogy mindannyiszor, valahányszor az ellenzék küzdelmét az obstrukczió jelzővel illették, a kormányzatnak különös gyengesége, gondatlansága és rövidlátósága idézte elő a saját maga helyzetének félszegségét. Erre különben későbben térek rá, csak egyet vagyok bátor még itt megjegyezni. (Halljuk! Halljuk!) Ezen vitának erőteljességét az adja meg és az domborítja ki különösen az ellenzék küzdelmének igazait, hogy épen ezen javaslatok ellen folyik a küzdelem. Nem csodálatos jelenség-e az, hogy a magyar nemzet, a mely katonai erényeiről hires, a melyet bátorság ós kitartás jellemez egyedileg is, a mely mindenütt, a hol a harezok porondjára állították, dicsőségesen állta meg helyét, most épen az ujonczjutalék megajánlása és szaporítása ellen foglal állást? Ez egy különös dolog épen Magyarországon, a hol alig múlt el egy fél századnál valamMel több azon dicső napok óta, a melyeknek évfordulóját épen most ünnepelték széles ez országban, a mikor igazán szó volt arról, hogy meg kell védeni az ország alkotmányát és szabadságát, a mikor a nemzetnek nagy vezére, Kossuth Lajos megjelent a nemzetgyűlésen és azt mondta, hogy a haza veszélyben van, a mikor csodát ir le nemzeti krónikánknak minden lapja arról, hogy micsoda nagy áldozatkészséggel állították oda órárólórára a toborzott hadseregeknek nagy tömegeit és hogy mindenki, akár ifjú, akár öreg, a ki
