Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-232

248 232. országos ülés Í903 márczius í9-én, csütörtökön. csak bírhatta, odaállt a nemzeti védelem nagy munkájához, hogy megoltalmazza a szabadságot és az alkotmányt, a mikor olyan kora serdülő ifjak, a kikről még sohasem jegyezte fel a történelem, hogy valahol szerepet játszottak zsoldos vagy álló hadseregben, mind kitűnő tüzérei és zászlótartói lettek a hadseregnek, a kik ott a sánczokon küzdöttek a magyar szabadságért, ugy, hogy a magyar nemzetnek ez a küzdelme az egész czMilizált világnak csodálatát vMta ki és katonai erényei a multakban gyökerező nagy tulajdonságai fokozottabb módon Íródtak az egész czMilizált világ történelmének lapjaira: (Ugy van! a szélsobáloldalon.) hát nem csodálatos-e az, hogy a mikor haderejének szaporításáról van szó, épen akkor a magyar nemzet ezzel a követeléssel szemben ilyen ellenállást kénytelen kifejteni! Miért? Az a hadsereg, a melynek számára ezt a szaporítást és ezeket az ujonczokat kérik, nem képviseli sem a magyar katonai erényeket, sem a magyar hagyományokat, (Ugy van! a szelsőbáloldalon.) sem a magyar nemzeti aspirácziókat, sem a magyar politikai erőt, sem a magyar államhatalmat, sem a magyar multat, sem a magyar jövőt, (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Pedig minden katonai irója még a jelenkornak is, sőt minden igazi katona, a ki kellő fogalommal bir a modern hadseregeknek feladatairól, és a ki kellőleg át van hatva attól a tudattól, hogy a mint a zsoldos hadseregeket a néphadseregek váltják fel, ezek csak akkor válnak igazi néphadseregekké, ha az illető népnek, a melyből származnak, erényeit, politikai törekvéseit, aspiráczióit képviselik, (Ugy van! a szélsobaloldalon.) mondom, mindezek a katonai irók elismerik, hogy az igazi néphadsereg csak ilyen attribútumokkal képes hMatásának megfelelni. Azt kérdem most már, vájjon az a hadsereg, a melyet önök közös hadseregnek, az osztrákok einheitliche kaiserliche Armee-nek neveznek, vájjon ez a hadsereg, vagy ennek akármelyik része, akármilyen zászlóalja, képviseli-e a magyar nemzetnek akármicsoda reményét, óhaját vagy aspiráczióját ? Nessi Pál: Soha! Visontai Soma: Az kétségtelen, hogy ez a hadsereg nem a mi hadseregünk. (Úgy van! a szélsobaloldalon.) A mi erőt juttatunk neki, azt nem magunknak juttatjuk, a mit elkölt azon költségekből, a melyeket reá fordítunk, nem az ország javára és nem az ország számára költi el. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) És ez a hadsereg, a melyről Bolgár Ferencz t. képviselőtársam egyik munkájában, mikor még nem beszéltek róla, mint államtitkárjelöltről, (Derültség a szélsőbaloldalon.) egy 86-iki munkájában oly kitűnően ecseteli, — majd reá fogok erre térni későbben — hogy ez a hadsereg az, a mely olyan dőre hogy a régi abszolutisztikus hadseregnek szellemét akarja összekapcsolni a modern néphadseregnek irányzatával. .. . Vázsonyi Vilmos: A fúzió óta egészen máskép van. Szatmári Mór: A tavalyi delegáczióban is igy beszéltek! Visontai Soma: . . . ez a hadsereg nem a mi hadseregünk, ezzel nem védhetjük meg sem alkotmányunkat, sem szabadságbiztositékainkat,... Beőthy Ákos: Azt nem is akarják! Visontai Soma: . . . . de nem is védhetjük meg még az ország határait sem. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Hiszen ki látott még ilyen szerencsétlen országot, hogy két hónapra reá, hogy itt a házban megállapítottuk, hogy az OBztrák betörésekkel, az osztrák erőszakosságokkal szemben nem vagyunk abban a helyzetben, a melyben az utolsó kis önjogu állam is van, a mely nem olyan — szuverenitásától megfosztott, mint mi, nem vagyunk abban a helyzetben, hogy az ország területét megvédhessük, hogy helyt állhassunk a szomszéd tartományokkal szemben, — mondom, két hónappal reá, hogy ez megtörtént, ugyanennek a hadseregnek szaporítására, ugyanennek a katonai létszámnak emelésére, mer a magyar kormány egy javaslattal a magyar parlament elé jönni. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Beőthy Ákos: Az sem őszinte! Visontai Soma: Tehát hiába mondta akkor Szivák Imre előadó ur az előadói székből, hogy töröljük mi ki azt a vitás Tengerszemet az ország területéből, adjuk oda, mert azt csak nem kívánhatja senki, hogy régi jó szomszédunkkal, Gralicziával, tovább háborúskodjunk. Széll Kálmán miniszterelnök: Ez is összeköttetésben van a hadsereggel? (Mozgás a szélsobaloldalon.) Visontai Soma: így van ez megörökítve abban az előadói javaslatban. Széll Kálmán miniszterelnök: Hát ez is összeköttetésben van a hadsereggel ?! Beőthy Ákos: Hát a hadsereg nem az ország területét védi, miniszterelnök ur? Széll Kálmán miniszterelnök: Azt a területet választott-biróság itélte oda (Folytonos zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: De betörtek!) törvény alapján, és az ilyen birói Ítéletet nem szokás katonasággal végrehajtatni. (Felkiáltások a szélsobaloldalon: De azért mégsem volt joguk betörni! Folytonos zaj.) Nem is törtek be, a zsandárok vissza is verték. (Ugy van! jobbfelöl.) Rákosi Viktor: Es most kancsal tengerszemmel néznek reánk! (Derültség a szélsobaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Birói ítélet végrehajtására nem kell katonaság! (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Visontai Soma: Mi nem védelmezhetjük meg a mi területünket, mi nem kapunk elégtételt, ha megtámadják a mi alkotmányunkat. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Nem áll!