Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-223

18 223. országos ülés Í903 márczius 9-én, hétfőn. mondása, hogy másképen zörög a bogrács, mikor ! ki Tan a lőcsre akasztva, mint a hogy zörög akkor, ha a szekérderékbe be lesz véve. (Elénk tetszés a szélsőbaloldalon.) Azt moüdja Szentiványi Árpád köztiszteletben álló képviselőtársunk, hogy még zöld a búza. Erről eszembe jutott IX. Pius pápának a mondása, a ki bíboros korában az osztrák uralom ellen konspirálóknak azt mondta: »Én is akarom azt, a mit ti; de a füge még nem érett.« Csakhogy ez a füge Piusnál csakúgy, mint Szentiványinál a buza, sohasem érett meg. Ezt belátja a nemzet és belátja azt is, hogy hiába várja a napkeletet napnyugatról, belátja, hogy a magyar katonai erő a közös hadsereg szervezetében soha nem fejlődhetik ki és nem érvényesülhet. Nein érvényesüJhet és nem fejlődhetik ki, mert, mig egyrészről nincs benne nemzeti erkölcsi rugó, addig másrészről, a mint a nemzet katonai és hadvezéri talentuma félretolatott a múltban, ugy bénittatik meg a jelenben is. {Igaz! Ugy van! a szélsőbal oldalon.) Sok esetet tudnék ezen állitásom igazolására felhozni; (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) ettől azonban ezúttal tartózkodom ; félek tőle, hogy a honvédelmi miniszter ur meg talál hazudtolni. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Csak egyet említek fel: (Halljuk! Halljuk!) Zrinyi Miklós a múltban »Keserves siralmak« czimü munkájában fakadt ki; ma pedig nem fakad ki senki. Jó lesz, ha ott a túloldalon legalább elolvassák e munkát, nem pedig megírják »A jelenlegi siralmakat«. (Tetszés a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem, a miket elmondottam, azok tejesen elegendők arra, hogy mindenki, a ki elfogulatlanul ítéli meg a mai helyzetet, belássa, hogy miért nem tódulnak a magyar ifjak a közös hadsereg zászlaja alá és — gondolom — be fogja látni mindenki, hogy ily körülmények között, bárhogyan kecsegtetik a magyar ifjakat, örömmel és lelkesedéssel sohasem fognak azok a közös hadseregbe menni. (Igaz! Ugy van! a szélsőbalok!álon.) Foglalkozni óhajtok még a nyelvkérdéssel, a melylyel ezen oldalról felszóialt t. képviselőtársaim is nagyon sokat foglalkoztak. (Halljuk! Halljuk! a. szélsőbaloldalon.) A nyelvkérdés nagyon fontos kérdése a magyar nemzetnek... Förster Ottó: Igaz! Ugy van! Papp Elek:... fontos kérdése annak a-pártnak is, a melyhez t. közbeszóló barátom tartozik. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Sok szó esett a vita folyamán e kérdésről, mert a nyelvkérdés a magyar nemzetnek nemcsak gyengéje, hanem erénye is, a melyben géniusza van kifejezve. A magyar nemzet előtt a nyelv több, mint a beszéd egyszerű módja; mert abban tükröződik vissza egész nemzeti egyénisége. Én azért kívánok a nyelv kérdésével foglalkozni, hogy bizonyságát adjam annak, hogy e padokról egyetlenegy olyan szó sem fog elmondatni, a mely a már eddig felszólalt t. képviselőtársaim által e kérdésben kifejtettekkel ellenkeznék, (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) De felszólalok e kérdésben azért is, mert be akarom bizonyítani, hogy mi, a kik ezeken a padokon ülünk és a kik a közjogi ellenzékhez tartozunk, feltétlenül elszomoritónak veszszük és kárhoztatjuk gróf Andrássy Gyula és társainak azon kijelentéseit, a melyek itt az ő szájukból, mint a magyar nemzet képviselőinek szájából elhangzottak. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Thaly Ferencz t. képviselőtársam már igen bőven és igen világosan kifejtette, hogy a magyar hadseregnél a német nyelv csak a királyi hatalom örve alatt csempésztetett be. Andrássy Gyula t. képviselőtársam szereplésére többen igen helyesen jegyezték meg, hogy ez semmi egyéb nem volt, mint Széll Kálmán miniszterelnök túlliczitálása. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Pedig Andrássy Gyula t. képviselőtársam megelégedhetnék a nyelv kérdésében azzal, a mit e tekintetben Széll Kálmán miniszterelnök ur konczedált. Széll Kálmán miniszterelnök ur ugyanis, nem ez alkalommal, hanem 1901 márczius 4-én beható nyilatkozatot tett a nyelv kérdésére vonatkozólag. Mielőtt ezt a nyilatkozatát felolvasnám, előre kell bocsátanom azt, hogy senki sem tudja megmondani, hogy a nyelv kérdése hol van megirva. Sem az osztrák törvényben, sem a magyar törvényben a nyelv kérdéséről egyetlenegy árva szó sincs. Ezt a miniszterelnök ur is elismerte hMatkozott beszédében. 0 imigy okoskodott (olvassa): »De az ő Felsége jogai közé tartozik a vezérlet, vezénylet és egységes belszervezet, és ezeket ő Felsége mint legfőbb hadúr ezen fejedelmi fentartott jogainál fogva állapította meg opportunitási szempontból. Tehát ő Felsége alkotmányos fejedelmi jogánál fogva ugy dekretálta, hogy az egész hadseregnek egységes vezérlete ugy történhetik a legczélszerübben ebben a monarchiában, tekintettel minden egyéb viszonyokra és körülményekre, hogy a szolgálati nyelv német legyen.« Ezeket mondja a miniszterelnök és imigyen folytatja: »Idáig van és épen ezen alapszik; ezt a gyakorlat elfogadta mint helyeset, mint olyant, a melynél a közös és egységes hadsereg rendeltetésénél és szelleménél fogva jobbat még eddig senki sem tudott ajánlani. Kecskeméthy Ferencz: Formulagyár! Papp Elek: A miniszterelnök ur tehát azt mondja, hogy jobbat, tökéletesebbet senki sem tudott ajánlani, mint azt, hogy a magyar hadsereg vezényleti nyelve a magyar király által a német nyelvben állapíttassák meg, németté tétessék. Kossuth Ferencz: Merész állítás volt! Papp Elek: És ezt Széll Kálmán miniszterelnök ur opportunitási szempontból találja helyesnek. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) így beszél a miniszterelnök ur. Hát azt kérdezem én, hogy