Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-223

223. országos ülés 1903 Ausztriában, szóval, ebben a mi osztrák-magyarnak csúfolt császári hadseregünkben. A porosz közlegény, a mikor bevonul, legelőször is megjelenik tisztje előtt és leirja ott az ő egész biográfiáját, a mely visszatükrözi az ő lelki állapotát és visszatükrözi az ő múltját. Ha pedig nem tud irni, akkor lediktáltatják vele. Az altiszteknek külön társalgó helyiségeik vannak és ezekben képezik magukat; kifejlődik közöttük az önérzet, a becsvágya annak, hogy a maguk feladatának, kötelességüknek teljesen és hMatásszerűen megfelelhessenek. Minálunk grammatikát adnak kezébe az altisztnek és azt kell neki biflálni, mert különben nem is jelenhetik meg az idegen ajkú tiszt előtt, azt sem tudja elmondani : kiszakadt a bakancsom talpa, tessék megtalpaltatni. Mig meg nem tanulja ezt németül jelenteni, addig mindig rongyos bakancsban kell járnia. Kubik Béla: Azért is becsukják! Papp Elek: Hogyan nevelik nálunk a tiszteket, hogyan nevelik azokban a katonai iskolákban a tiszti növendékeket? Kubik Béla: Bosszul! Papp Elek: Halvány fogalmuk sincs a közjogról ! (Derültség a szélsöbaloldalon.) Jót állok róla, hogy abban a katonai iskolában száz közül tiz nem tudná megmondani, ha otthon nem tanulta volna meg, hogy voltaképen mi az esszencziája az 1867-iki törvénynek? Kubik Béla: Azt odaát sem tudják! Papp Elek: Még az ujonczoknak is csak a fejedelemről, a hadúrról beszélnek, a magyar királyról és magyar nemzetről szó sincs. Az osztrák császárról beszélnek neki, arra kell természetesen esküt is tennie, és ez az ő minden nap maga előtt megjelenő szent képe. (ügy van! a szélsöbaloldalon.) HMatkoztam — talán akkor a miniszterelnök ur nem volt itt — Eadejev orosz tiszt emlékiratának idevonatkozó czikkére. Hát teljesen ennek a Fadejevnek mintájára képezik, tanítják és nevelik az osztrák hadsereget. Hogy ezen megrögzött osztrák szellem megváltozzék, azért tartotta már 1886-ban Bolgár Ferencz t. képviselőtársam nagyon sürgős kérdésnek a hadsereg kérdését, a hadsereg szellemének gyökeres átalakítását, a mikor a következőket irta (olvassa): »Mig a katonai kérdés meg nem oldatik, nem számithat egész határozottan a monarchia arra, hogy összes fizikai és erkölcsi ereje, a mely rendelkezésre áll, szükség esetén biztosan ki is használható.« Már 1886-ban érezte és látta Apponyi Albert gróf is a hadsereg kérdésének sürgős megoldását, a mikor a május 31-iki ülésen interpellácziót intézve a kormányhoz, a következőképen nyilatkozott (olvassa) : »De, t. ház, még veszedelmesebb ily állapot tovább fennállása magára a hadseregre nézve. Már előbb mondottam, bogy engem felszólalásomban nem vezet a hadsereg iránti semminemű ellenszenv, sőt hogy én annak katonai KÉPVH. NAPLÓ. 1901—1906. ím. KÖTET márczius 9-én, hétfőn 1 / tulajdonait tisztelettel elismerem. Most tovább megyek. Vezet felszólalásomban az a közjogi álláspont, melyet mint a Deák-párt eszméinek, meggyőződésem szerint, hű megőrzője, követni kötelességemnek tartom. Vezet az az álláspont, hogy a közös hadsereget én igenis fentartani kívánom és hogy arról meg vagyok győződve, hogy abban a pillanatban, melyben a közös hadsereg szelleme és Magyarország hagyományos szelleme közti ellentét kiegyenlithetlenné fajul, a közös hadsereg fölött mint intézmény fölött ki volna mondva a végitélet. Mondám, legveszélyesebb ez irányzat fejlődése magára a hadseregre, mert, t. ház, nem a katonai tulajdonok egyedül azok, nem a vitézség egyedül az, mely különösen nagy, tartós életérdekeket érintő háborúban egy hadsereg működésének hatályosságát megállapítja. Szükséges arra az, hogy teljes szolidaritásban érezze magát azzal a néppel, melynek talajából fejlődött, a néppel, melynek lételéért küzd.c Már most kérdezem én, t. ház, hogy vájjon Apponyi Albert gróf ezen kijelentése, a mely ezelőtt évekkel történt, birt-e valami hatással, birt-e valami foganattal a t. honvédelmi miniszter úrra? B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: SemmMel! (Derültség.) Papp Elek: Elég fájdalmas, hogy nem birt. mert most is épen az a schwarz-gelb miniszter uralkodik, a ki uralkodott akkor, és a melyet perhorreszkált akkor a háznak mélyen t. elnöke. Kossuth Ferencz : A javíthatatlan ! Papp Elek: Es én igazán mondhatom azt, most már 17 év múlva, csakugyan bekövetkezett a sürgőssége és a szüksége annak, hogy házelnökünk most felolvasott kijelentései, óhajtásai és kívánságai megvalósíttassanak. (TJgy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Azonban még mai napig sem történt semmi, egy lépéssel sem jutottak közelebb a czélhoz és a megvalósuláshoz Apponyi Albert gróf óhajtásai. Pedig négy éve már, hogy ők is részesei annak a hatalomnak, a mely a nemzet sorsát intézi: de felülnek az ujabb fogásoknak és ígéreteknek, a melyeket azonban Bécs hideg szele teljesen elfúj, mert nem egyebek azok szappanbuboréknál. (Tetszés a szélsöbaloldalon,) Az osztrák honvédelmi miniszter kijelentései meggyőzhettek mindenkit arról, hogy nem remélhetünk semmit és meggyőzhettek arról, milyen gyűlölettel szállanak sikra az osztrákok minden ellen, a mi magyar. Ezeket mondják (olvassa): »A mi Magyarországon történik, az az összes osztrák hazafiak lángoló tiltakozását idézi elő.« Továbbá: »Van egy határ, melyet nem szabad túllépni«, és mondják, hogy milyen nagy következéseket vonnak maguk után Apponyi Albert gróf ambicziói. De azért a régi nemzeti párt nem mozdul, a mi igen elszomorító jelensége politikai életünknek, mert ugy látszik, itt is beteljesedik az alföldi magyar nép azon találó