Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-231

23/. országos ülés 1903 márczins 18-án, szerdán. 217 tárgyában, továbbá márczius 18-iki kelettel Boda Vilmos interpellácziója a miniszterelnök úrhoz, a bosnyák vasutak tárgyában, Peich Aladár interpellácziója a miniszterelnök úrhoz mint belügyminiszterhez, a közigazgatási bizottsági ülések nyilvánosságának korlátozása tárgyában, és Pap Zoltán interpellácziója a honvédelmi miniszterhez, a honvédség tisztikarához a »Gotterhalte« előadása alkalmából intézett honvédelmi miniszteri rendelet tárgyában. Elnök: Az interpellácziók a szokott időben az ülés végén fognak előterjesztetni. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Mikor a szokott időben ?!) Minthogy öt interpelláczió van hejegyezve, ez azt jelenti, hogy d. u. 2 órakor. (Helyeslés.) Ez az a szokás, a melyet eddig is követtünk. (Helyeslés.) Következik az 1889 : évi VI. törvényczikk 14. §-ának módosításáról, illetve a közös hadsereg és a honvédség ujonczlétszámának megállapításáról szóló törvényjavaslat (írom. 199, 268) általános tárgyalásának folytatása. Gr. Teleki Sándor jegyző: Endrey Gyula! (Halljuk! Halljuk.' a szélsöbaloldalon.) Endrey Gyula: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A vita nyolczadik hetében vagyunk. (Éljenzés a szélsöbaloldalon.) Kezdődött ez a vita január 26-án, ma márczius 18-ik napját irjuk, és hogy mikor fog ez a vita bevégződni , . . Polczner Jenő : Ha a javaslatokat visszavonják ! Endrey Gyula: . . . azzal ma, azt hiszem, tisztában nem lehet senki, nincsen maga az igen t. miniszterelnök ur sem, a ki más kérdésekben tőle megszokott ékesszólásával és bőbeszédüséggel dicsekszik, ezeknek a katonai javaslatoknak a dolgában pedig mélységesen hallgat... Gabányi Miklós: Mint a hal! Endrey Gyula: ... és vár ... vár .. . vár . . . Ugy látszik, hogy a t. miniszterelnök ur jobb dolognak a hiányában megnyugszik Arany János ezen klasszikus mondásában: Ámde nincs oly hosszú a világon semmi. A minek végére ne lehetne menni, Lám a kerékvágás milyen messze szalad. Hortobágyi kompnál mégis kettészakad. A kemény cserfát is megőröli a szú, A kolbász is elfogy, akármilyen hosszú, Szijmadzag nem állja, ha erősen húzod, Uj bocskor lyukas lesz, ha örökké nyúzod . . . {Derültség és tetszés a szélsöbaloldalon.) Ugy látszik, azt hiszi a t. miniszterelnök ur, hogy az obstrukczió is talán elkopik idővel. Hát én más véleményben vagyok, igen t. miniszterelnök ur. Ez az obstrukczió, a minek önök nevezik ezt a nemzeti ellenállást, a melyet mi e padokról a nemzet legvitálisabb, legszentebb érdekei mellett folytatunk, ez az obstrukczió nem fog elkopni mindaddig, a míg az KÍÍPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XIII. KÖTET. a törvényjavaslat el nem kopik a ház asztaláról. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A 67-es kiegyezés, t. ház, már régóta csődöt mondott. Már 1897. év végén ki kellett volna jelenteni az 1867-es kiegyezési alapnak a csődjét, mert már 1897. óv végén nem volt sem a kormány, sem a nemzet abban a helyzetben, hogy az 1867 : XII. törvényczikknek eleget tehetett volna. Már Bánffy is megkezdte ezzel a csőddel, vagy mondjuk, fizetésképtelenséggel szemben a Ivoratóriumok használatát. Ugyanezen eszközhöz nyúlt Széll Kálmán t, miniszterelnök ur is, az 1867-iki talmi alkotmányosság és mérsékelt nemzeti önállósághoz czimzett üzletnek az utolsó üzletvezetője. (Derültség és tetszés a szélsöbaloldalon.) Ivoratóriumokkal igyekezett fentartani a t. miniszterelnök ur a kiegyezést minden vonalon, a quóta dolgában, a kiegyezési ügyekben, a katonai javaslatoknak a dolgában. Nekünk azonban, a kik ezt a 67-es közjogi alapot kezdettől fogva támadtuk, hazánkra és nemzetünkre nézve végtelenül károsnak tartottuk, kötelességünk, hogy rámutassunk, hogy ennek a 67-es kiegyezési alapnak fentartására semmiféle törvény nem létezik, mert az 1867 : XII. törvényczikk 25. §-a világosan megmondja, hogy minden közös ügynek és a közös viszony fentartásának alapját egyrészről Magyarország, másrészről pedig az osztrák örökös tartományok teljes alkotmányossága képezi, mert Magyarország azon országoknak csakis alkotmányos képviseletével állhat bármily közös viszonyra nézve is érintkezésben. Önök azonban nemcsak érintkezésbe léptek Ausztriának nem alkotmányos képviseletével, hanem törvényeket is alkottak, olyanokat, a melyeket a két államfél alkotmányos hozzájárulása nélkül megalkotniuk nem lett volna szabad, provizóriumokkal dolgoztak minden téren, és most is előállanak egy provizórius törvényjavaslattal, a melylyel egy évre akarják felemelni az ujonczlétszámot horribilis mérvben, a melyben egy évre kontemplálják ugyan, de állandóan tervezik, mert a felől, azt hiszem, senki kétségben nem lehet, hogy itt ez az ujoncz-létszámfelemelés nemcsak az 1903. évre, hanem állandóan terveztetik. (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Mikor azt látjuk, hogy a nemzet legvitálisabb érdekeMel szemben ilyen merényletet akarnak elkövetni, nevezhetik ezt a túloldalról obstrukcziónak, az reánk nézve közömbös, mert eljárásunkra nézve előttünk áll Deák Perencznek, a miniszterelnök ur politikai vezérférnának példája, a ki már 1840. február 5-dikén az akkori kormány ujonczköveteléseMel szemben, a nemzeti ellentállásnak ahhoz a fegyveréhez nyúlt, a melylyel mi a nemzet érdekeit most megvédeni akarjuk és a mint hiszem, megvédelmezni is fogjuk. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Erre a Deák Perencz-féle 1840-diki obstruk28