Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-223

rft 223. országos ülés 1903 márczius 9-én. hétfőn tom; de, ha az okát kutatom, azt a közös hadsereg intézményében, annak kaszárnyai szellemében és ezéljaiban találom. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Fiainkat oly rideg, durva bánásmódban részesitik a közös hadseregnél, hogy néha valósággal a középkorba illő durvaságot tanúsítanak ellenük. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) így azután borzadva és félve gondol az ifjú arra, hogy ha besorozzák, minő bánásmódban részesül, mikor tudja, hogy olyan tiszttel fog szemben állni, a ki sem a nyelvét nem ismeri, sem a szokását, sem az érzelmét, sem a hazafiságát nem tudja respektálni és méltányolni. Azért nem mennek a katonai pályára, mert a közös hadseregbe lépő ifjainknak nincs ott terük, törzstisztek sem lehetnek, még a honvédek sem, ha perfekten nem beszélnek németül. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) A magyar fiukat a közös hadseregben barbároknak tekintik, azt mondják, ez nem »Kulturvolk!« Kubik Béla: Hogyne! Tiszta dolog ! Kanassen, Jogassen! Papp Elek: Csak egyetlen módja volna annak, hogy a jelenlegi viszonyok közt a magyar elem a katonai téren hódítson. Ez az, ha pl. 14 éves korukban a fiukat beadjuk a katona' iskolába. Hát én elismerem, hogy ott lesz belőlük jó közöshadseregbeli tiszt, kitűnő német, talán derék hadfi is, bátor ember, de magyar ember lenni megszűnt. (Iqaz! Ügy van! a szélsöbaloldalon.) Mert a közös hadsereg kötelékébe bepólyáznia kell magát egészen, ki kell halnia lelkéből, agyából, gondolatából és érzelméből a magyar függetlenségnek. Ott lesz belőle egy megkövesült osztrák. Ezért nem tódulnak a műveltebb magyar fiuk a katonai pályára. Azonban ezen nagyon könnyű lenne segíteni : állítsák fel a magyar hadsereget. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Én biztosítom a miniszter urat arról, hogy, ha a magyar nemzeti hadsereget fel fogja állítani, az elégen túl is fognak jelentkezni azok a fiatal emberek, a kik készséggel és örömmel, lelkesülten fognak menni, mint katonák, a magyar nemzetnek zászlója alá. Arról is biztosithatom a miniszter urat, hogy, ha az a magyar hadsereg felényi lesz is, mint a mostani lomha osztrák sereg, még akkor is sokkal inkább meg fog felelni feladatának és sokkal inkább meg tudja védelmezni hazáját és a trónt. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Maguk, a közöshadseregbeli katonák és generális urak teremtették meg azt a viszonyt, a melynek okvetetlenül feszültnek kell lennie Magyarország és a hadsereg közt. Nagy igazsága van Szemere Miklós t. képviselőtársunknak, a mikor arra irányítja figyelmünket, hogy már az iskolában kellene nagy figyelmet fordítani arra, hogy gyermekeink oly irányban oktattassanak, hogy nevelésük katonai legyen. Kubik Béla: Csakhogy Fejérvárynak nem hagyunk beleszólást, mert akkor már ott kezdődik az osztrákositás! Papp Elek: De legyen az egyszersmind nemzeti is, nemcsak katonai! De ez a mi viszonyaink közt lehetetlen. Lehetetlen azért, mert nálunk a gyermeket, mikor az iskolába beviszik, arra oktatják: Na édes fiam, még egy kis németet, még több németet tanulj, csak németül, mert ha nem tudsz németül, nem lesz belőled semmi, még a káplárságig sem fogod fölvinni. A legbutább sváb gyereket besorozzák s két hónap múlva már káplár lesz belőle, mig a legértelmesebb kunsági magyar gyereket besorozzák s egy esztendő múlva sem lesz belőle káplár, mert nem tud németül. Gabányi Miklós: Ha pedig megtanul németül, azt mondják ^rá, hogy zsidó! (Derültség.) Papp Elek: Én azt merem mondani, hogy hiába teszszük a katonai nevelést a népiskolákban bárminő kötelezővé és hiába gyakoroltatjuk már az iskolában a fegyverforgatásban, a fegyvernemek megismerésére, a lövésre stb. gyermekeinket, még ha a szúnyog alól a lábát is ki tudja lőni az a gyerek, olyan ügyes czéllövő lesz: akkor sem lesz belőle tiszt, ha németül nem tud. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Évekkel'ezelőtt — 20—25 éve lehetett — Miklós orosz nagy herczeg kiküldött egy vezérkari ezredest a német hadsereg viszonyainak tanulmányozására. Ennek a kiküldöttnek először is feltűnt az, hogy a porosz ujonczok milyen szabályosan lépdelnek, s milyen ügyes fordulatokat tesznek; s mindjárt meglátta azt, hogy ezek a gyermekek csakugyan már az iskolában katonai irányban is nyernek nevelést, s már ott betanítják őket ezekre a közönségesebb fordulatokra, a katonás tartásra és mozdulatokra. Ez a nevelési rendszer nagyon helyes. Ezt Amerikában is gyakorolják, sőt ott tovább mennek, mert ott zongoráznak és hegedülnek a gyermekeknek, mikor ityen katonai figurákat csinálnak, hogy annál jobb kedvük legyen ezt a testgyakorlatot betanulni. Azonban a mi fiaink mMel találkoznak? Németül tanulj, örökösen németül tanulj, abban van neked minden boldogságod, minden reményed, ha németül tudsz; ha pedig németül nem tudsz, el vagy veszve a monarchia részére, el vagy veszve a katonaság részére örökre. Én nagyon jól tudom azt, hogy a nyelv tudása a művelt embernek nagyon szükséges dolog, — ezt kétségbe nem vonom — annyira szükséges, mint a mindennapi kenyér, de azt is tudom, hogy a műveltséget, vagy ügyességet nem szabad a nyelv rabszolgájává tenni. Ha valaki különben jó katona, azért, mert nem tud németül, ne legyen arra kárhoztatva, hogy soha a hadseregben előmenetele nem lesz. De általában véve a poroszok nevelésére hMatkoztam. Hát hasonlítsuk össze, hogy miképen bánnak el Poroszországban az ujonczokkal és miképen bánnak el Magjarországban és