Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.
Ülésnapok - 1901-231
231. országos ülés 1903 márczius 18-án, szerdán. 209 Méreire került tehát. Nála legelőbb egy szabadelvüpárti képviselő járt . . .« Beőthy Ákos: Egész proczesszió! Gál Sándor (olvassa) . . . »a ki G-lück, a Pannónia-szálló tulajdonosa és Mérei közeli rokona révén akart befolyást gyakorolni a fiatal iróra, hogy vesse el magától a szerzői dicsőséget, tagadja meg pennájának gyermekét, mert nem fogja megbánni, dúsan kárpótolva lészen.« (Zaj a szélsöbdloldalon.) Beőthy Ákos: Szabadelvű képviselő, Isten éltesse! Gál Sándor: »Méreinél is hajótörést szenvedett a kiegyezés, s ekkép minden vonalon beszüntették a további tevékenységet, s a »Gotterhalte* múlt szombaton este bevonult a színház lámpái elé, és volt taps bőven, de csak egy kis jelentéktelen tüntetés. Ez a számba nem vehető demonstráczió azonban mégis fájt valahol, mert kiadódott a jelszó, hogy a »Gotterhalté«-nak azért egyelőre el kell tűnnie a közönség szemei és könnyen hevülő kedélye elől. Hogy bizonyos helyről mekkora érdeklődés mutatkozott a »Gotterhalte« iránt, bizonyítja az, hogy a detektívek felső utasításra felírták mindazon előkelőségeknek, vagy számottevő személyiségeknek neveit, a kik a premieren résztvettek, hadd lehessen megcsinálni ó mintára a proskribáltak jegyzékét, a schlechtgesinntek listáját. A rendőrség ezenkívül minden előadásra, elővételképen egy csomó jegyet összevásárolt, s a nézőtéren csak ugy nyüzsgött a sok titkos rendőr . . . A darab pedig ment még vasárnap is, de előző nap lefolyt a Karácsonyi-estély, a mely, mint mondják, nagy szerepet játszott a színházi »Gotterhalte« botrányban. Gróf Karácsonyi Jenő krisztinavárosi palotájában fényes estélyt rendezett, s ezen többek közt jelen voltak: József Ágost főherczeg nejével, Auguszta főherczegnővel, továbbá: grőf Goluchowski külügyminiszter. Széll Kálmán miniszterelnök feleségével, több miniszter, azonkívül egyházi, katonai és polgári méltóságok. A mulatság egyik szükebbkörü, de az estély legelőkelőbbjeiből álló társaságában szóba került a »Gotterhalte«, s itt határozódott el, hogy valami utón alkalmat kell, szükséges találni arra, hogy a darab ideiglenesen lekerüljön a deszkákról. Mint a névsorból láthatni, a társaságban mind olyanok vettek részt, a kiknek ugyancsak nem nehéz valamit kMinni, különösen, ha ezzel szívességet lehet tenni olyan helyt, a hol a hálát és elismerést bőven osztogatják, mert tehetik. A hír szerint tehát a Karácsonyi-szupénál született volna meg az első haditerv, mely körülhálózta a kassirozott »Gotterhalté«-t, s az előmunkálatoknak befejezését jelentette az a detektív, a ki tegnap hajnalban, a négyórai szürkület takarója alatt surrant ki a miniszterelnöki palota kapuja alól, miután a magas házlakóval tanácskozott volna.« (Zaj a szélsöbaloldalon.) KÉrvii. HAPLÓ. 1901—1906. XIII. KÖTET. Széll Kálmán miniszterelnök; Micsoda? Semmit sem tudok róla. Ez nagy mese! Beőthy Ákos: Jobb lett volna aludni! (Derültség.) Széll Kálmán miniszterelnök: Aludtam is, biztosítom. Annyit tudok róla. mint Beőthy barátom. Gál Sándor (olvassa): »A megakadályozás ötletén különben mintha értődne is, hogy pezsgő közt találódott ki, s bezárt ajtók mögött, suttogó szóval emelkedett volna erőre. Tegnap este a »Gotterhalte« II. felvonása alatt Mérei Adolf hirtelen felsietett Zoltán Jenőhöz, a ki a szobájában volt, s izgatottan mondta neki: — Te, valami készül ! — Hogy, hogy ? — kérdezte Zoltán Jenő. — A színfalak mögött ott van Tóth kapitány, egy sereg rendőrrel. Az igazgató azonnal leszaladt, s megkérdezte a rendőrségtől, hogy mit akarnak? Tóth Lajos VII. kerületi kapitány azt válaszolta, hogy nincs semmi sem készülőben; folytassák nyugodtan az előadást. A darab le is játszódott, a közönség eltávozott, a színház környéke üres lett, s ekkor kiderült, hogy miért vert tábort a rendőrség. Tóth kapitány odalépett Leszkay igazgatóhoz és kijelentette, hogy a darabban használatba vett összes honvédegyenruhákat bűnjelként azonnal lefoglalják, mert egy névtelen feljelentés alapján alapos a gyanú, hogy az egyenruhákat lopták, s igy a színházhoz csupán csak tolvajlás, vagy orgazdaság utján jutottak.« Rakovszky István ; Egészen Rudnayra vall! Gál Sándor (olvassa): »Leszkay meglepetve hallgatta végig a kapitány szavait, s aztán kinyilatkoztatta, hogy ő a ruhákat a Hecht testvérek czégtől — Luther-utcza 4. szám alatt — vette, ezt bebizonyítja; legjobb tudomása szerint lopásról nem lehet szó, mMel a czég elsőkézből, a katonai kincstártól veszi az uniformisokat, s hogy ezek kiselejtezettek, azt bizonyitja a galléron ejtett bevágás, mely hMatalos jelzése annak, hogy azok a hadsereg számára használhatatlanok, s igy eladásra kerültek. Egyébként — folytatta Leszkay — kérem a házkutatásra vonatkozó végzést felmutatni, s kérem tudomásul venni, hogy csak az erőszaknak engedek. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) — Végzést — felelte a kapitány — nem mutatok, de a ruhákat lefoglalom.« (Nagy zaj a baloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Gál Sándor (olvassa): »A. kapitány erre felnyittatta a raktárt, s onnan : 32 attilát, 13 nadrágot és 28 csákót elszállíttatott, mint corpus delictit. A jegyzőkönyv felvétele után, — aláírását Leszkay megtagadta — érkezett kocsin dr, Vázsonyi Vilmos országgyűlési képviselő, ügyvéd dr, Perl Soma ügyvéd kíséretében, s mint Leszkay jogügyi tanácsosa, tiltakozott a lefoglalás ellen. Az uniformisok azonban már ekkor a rendőrök kezei között voltak, s Tóth kapitány 27
