Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-231

210 231. országos ülés 1903 még azt sem akarta megengedni, hogy azokat a Magyar Színház bélyegzőjével ellássák, elejét veendő az esetleges ki cserélésnek« ... Zboray Miklós: Eélt a fegyelmitől szegény! Gál Sándor (olvassa) :...»B annak, hogy utólag valóban lopott holmit csempészhessenek helyébe. Az attilákat, a nadrágokat, a csákókat pedig fiakkerekre rakták, s behajtattak vele a főkapitánysághoz « . . . Bartha Miklós: Azt nem mondják, hogy honnan lopták! Gál Sándor: T. képviselőház! Különben, hogy a rendőrségnek kritika alá eső ténykedését kellőképen szintén bemutassam, leszek bátor a ház szMes engedelmével azt a kommünikét is felolvasni, a melyet erre vonatkozólag Rudnay főkapitány közzétett. Azt mondja a főkapitány (olvassa): »A rendőrségnél feljelentést tettek, hogy a Magyar Színház a »GK>tterhalté« czimü darabban a közös és a honvéd hadseregtől származó, eredeti ruhadarabokat használ, a melyek a katonai szabályok által szigorúan előirt kiselejtezési jellel ellátva nincsenek, de el vannak látva a katonai tulajdont bizonyitó bélyegzővel. így ezen ruhanemüek jogtalan elsajátításának alapos gyanúja merülvén fel, a rendőrség az eljárást megindította és az illetékes VII. kerületi kapitány a ruhanemüek megtekintése után, bevárva a tegnapi színházi előadás befejezését, azokat le is foglalta.« Polczner Jenő: Ki volt a panaszos? Gál Sándor: A t. ház szMes figyelmébe ajánlom a rendőrfőkapitány következő kijelentését, mert szándékomban van kimutatni, hogy a rendőrségnek ezen egész eljárása a fennálló jogszabályok egyenes arczulütése. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Azt mondja a főkapitány (olvassa): »Az eljárás során szigorúan a fennálló törvényeknek megfelelően lesz az eset büntetőjogi oldala megállapítva és kinyomozva. A rendőrséget kizárólag büntetőjogi szempontból fennálló kötelességének tudata vezette és egyáltalán távolállott tőle az, hogy ezen közvetett utón a »Gotterhalte« további előadását megakadályozza, és ha azt a Magyar Színház tovább nem adja elő, ennek nem a nagyon könnyen másféle egyenruhával pótolható ruhadarabok lefoglalása az okozója, hanem kizárólag a közönség következetes távolmaradása az előadásokról.« T. ház! Ez a rendőri manőver azonban a tegnapi napon és a minden jogérzést ennyire arczulütő eljárás által még befejezést nem nyert, (Halljuk! Ralijuk! balfelöl.) mert a tegnapi és a mai napon az illető színházigazgató utánajárva, hogy az elkobzott, illetőleg lefoglalt ruhák helyett a ma megtartandó előadáshoz más ruhákat szerezzen be a saját költségén, azzal a jelenséggel találkozott, hogy a Hecht-czéget titkos rendőrök vették körül, hogy ne adhasson el ruhákat . . . (Nagy zaj és nyugtalanság a néppárton és a szélsobaloldalon.) márczius 18-án, szerdán. Zboray Miklós: Jog, törvény és igazság! Gál Sándor: . . . hogy a mai előadást meghiúsítsák ; a Vigszinház pedig ma reggel visszakérette a Magyar Szinháztól a kölcsön volt összes tiszti és katonai egyenruhákat. (Nagy zaj és mozgás a bal- és a, szélsőbaloldalon.) Az egész városban az egyenruhakészitőknél zsinórzatot nem lehetett kapni tegnap és ma. (Derültség a bal- és a szélsobaloldalon.) Zboray Miklós: Nagy apparátus! Szükség van a zsinórzatra! Gál Sándor: T. ház! Engedjék meg, hogy mielőtt politikai szempontból ezen eljárásra vonatkozólag elmondanám kritikámat, csak egypár pillanatig a rendőri eljárásnak jogi oldalával is foglalkozhassam. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Zboray Miklós: Helyes, sok visszaélés van ott! Gál Sándor: Kétségtelen az, hogy az alaki jogszabályok bizonyos lopott tárgyaknak lefoglalását bizonyos, a törvényben meghatározott körülmények között megengedik. Erre vonatkozólag intézkedik a bűnvádi perrendtartás. Ennek 169. §-a, a mely szó szerinti rendelkezésében így szól: (olvassa): »Azokat a tárgyakat, melyek a büntető törvények szerint elkobzandók, vagy a bűnvádi eljárásban bizonyításra felhasználhatók, le kell foglalni és birói őrizet alá venni, vagy megó'rzésöket máskéj)en biztosítani. Ha az illető tárgy valakinek birtokában vagy birlalatában van, lefoglalása írott határozatban mondandó ki.« További rendelkezés foglaltatik a 177. §-ban, a mely azt mondja, hogy: »A lefoglalás a 169. §. második bekezdése esetében, a házkutatás és a személymotozás pedig mindig Írásba foglalt határozattal rendelendő el. Az elrendelésre rendszerint a vizsgálóbíró, ha azonban a késedelem veszélylyel jár, a járásbíróság, és a 171. és 172. §-ok eseteinek kMételével, — t. i. ezek levelek, távirati értesítések, stb. — n nyomozást teljesítő rendőri hatóság is jogosult«. Természetesen mindig csak írott határozat felmutatása mellett foganatosítható és foganatosítandó ez a cselekmény. (Elénk helyeslés a szélsobaloldalon.) De miután ez a bűnvádi perrendtartás vezérlő eszméjéül épen a kíméletes eljárást, a humanizmust vette volt fel, a lefoglalás és házkutatás módozatait, valamint az elszállítást is szigorúan precziz körülírással korlátozza. Erre vonatkozólag felolvasom a 182. §-t. (Olvassa): »A lefoglalás, házkutatás és személymotozás foganatosítása előtt az ezt elrendelő határozat annak, a ki ellen e cselekmények elrendelve vannak, esetleg megbízottjának, illetve a részére kirendelt képviselőnek kihirdetendő és kMánatukra nekik a lefoglalt tárgyak jegyzékének másolatával együtt három nap alatt hiteles kiadványban kézbesítendő. A lefoglalást szenvedettnek, illetve megbízottjának, vagy a részére kirendelt képviselőnek pecsétjével lezárandók