Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-231

208 231. országos ülés 1903 lárczins 18-án, szerdán erre vonatkozó sajtóértesitést egész terjedelemben felolvasni. (Olvassa): »Mérei Adolf, — a ki egyébként a színháznak titkára és jónevíi dalszövegíró — már régebben elhatározta, hogy márczius 15-íkére a Magyar Színháznak alkalmi darabot ír. Végre megállapodott abban, hogy a »Gotterhalte« ezimü darabot készíti el, melyhez a közismert tárgyat bevallása szerint a saját élete tapasztalásából vette. A munkán szorgalmasan dolgozott, az hamarosan elkészült, és néhány héttel ennekeló'tte már biztos volt — kommünikék jelentették, hogy a Magyar Színház márczius idusának estéjét a »Gotterhalte«val ünnepeli meg. Alig, hogy ez megtörtént, kezdetét vette a titkos kezektől vezetett ostrom, mely odairányult, hogy a »Gotterhalte« ne kerüljön a budapesti közönség elé. Mindezt a lapok is megírták. Legelsó'bben Rudnay főkapitány magához kérette Leszkay András igazgatót s referáltatott magának a darabról.« Beőthy Ákos: Mily czimen? Hentaller Lajos: Előleges czenzura? Bartha Miklós: Ha fajtalan és ledér darab lett volna, nem idézték volna meg! Zboray Miklős: Akkor csak béreltek volna! Gál Sándor (olvassa): »Azt azonban nem tudta senki, hogy a főkapitány hosszasan kapaczitálta Leszkayt: vegye le a darabot a műsorról okvetlenül, mert így . . . meg ugy most itt van az udvar s erre tekintettel kell lenni. »Kára, — mondta Rudnay— a színháznak nem lesz, mert lenne mód arra nézve, hogy a színház előrelátható bevételei bizalmas utón megtérüljenek, illetve kifizetődjenek . . .« Beőthy Ákos: Ki által? Zboray Miklós: A rendelkezési alapból! Gál Sándor (olvassa): »Leszkay erre a kétélű ajánlatra, — miután előzőleg elmondva a darab tartalmát, biztosította a főkapitányt, hogy abban semmi lázító tendenczia sincs, — csak annyit jegyzett meg, hogy ő csupán a szerző kívánatára nem tartja meg a »Gotterhalte« premierjét, beszéljenek tehát MéreMel. Mielőtt még Méreit megközelítették volna, kijutott a jóból Zoltán Jenőnek, a művezető igazgatónak is, a kit egy nagytekintélyű főrendiházi tag ismerőse óhajtott megnyerni a szent ügynek, kérve őt, hogy ne hozassa szinre a »Gotterhalté«-t. Ez a tárgyalás is siker nélkül záródott le. Most következett Pestetich Andor, a szinészeti felügyelő, a ki Leszkayt ugyancsak a darab lemondására akarta birni. Leszkay erre meghívta Festetichet a próbára, s itt maga Pestetich kénytelen volt bevallani, hogy a »Gotterhalte« egyáltalán nem olyan rebellis ördög, mint a milyennek festik.« Beőthy Ákos: Minek állami közegnek beavatkoznia ? Madarász József: Előzetes vizsgálat! Gál Sándor (olvassa): »A kerítés sora Letétetnek a ház asztalára és a most tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatokkal együtt fognak elintéztetni. Egyúttal elrendeli a ház, hogy kinyomassanak. Jelentem a t. háznak, hogy a pénzügyminiszter ur a holnapi ülés végén fog válaszolni Rátkay László és Nessi Pál képviselő uraknak hozzája intézett interpellácziójára. A napirend előtt kMannak felszólalni Gál Sándor és Gabányi Miklós képviselő urak. Gál Sándor: T. ház! (Halljuk! Halljak! a szélsöbaloldalon.) A fővárosi napisajtónak számra nézve is tekintélyes része, tegnap egy rendőri nyomozati eljárás tényével és eredményével számolt be. Ha egy politikai hatóság, vagy egy bírói testület a jogrend megvédése érdekében kifejtett tevékenysége és munkássága körül igazán czélját szolgálja, napirendre kell térni még azon emberi gyengeség fölött is, a melyek minden kétségen, minden kifogáson felülMé nem helyezik a birói és politikai hatóságok ténykedéseit. De akkor, mikor maga a tiszta, valódi tényállás arra a meggyőződésre juttat, hogy egy hatóságnak eljárása végeredményében és czéljában nem a közrend fentartását, nem a jogbiztonság megóvását czélozza, hanem pártpolitikai czélokat kMan szolgálni: akkor ilyen hatósági eljárás fölött a nemzet törvényhozó testületének, ha az tudomására jut, napirendre térnie nem szabad. (Ugy van! Ugy van! a szásobaloldalon.) Én főleg nagy fontosságot tulajdoni tok ennek a kérdésnek azért, mert maga a tiszta tényállás is, de annak mellékkörülményei is minden kétséget kizárnak arra vonatkozólag, hogy itt a rendőrség pártpolitikai üzelmekhez adta oda magát eszközül. (Igás! Ugy van! a hal- és a szélsöbaloldalon.) Beőthy Ákos: Elég botrányos! Gál Sándor: Itt a rendőrség alkotmányjogunk legszentebb biztosítékait, a közszabadság érdekeit támadta meg. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) A rendőrség eljárása a szellemi élet szabad működését, kulturális intézményeink életműködésének ereit kívánta ezzel elvágni. Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon:) Gabányi Miklós: Szégyen, gyalázat! Gál Sándor: Az előzetes kritikát csak abból az okból v.igyok bátor gyakorolni, mert én, a ki a tényállást alapjában és gyökerében ismerem, arra különösen feljogosítottnak érzem magam. (Halijai:! Hall juh! a bal- és a szélsöbaloldalon.) A kérdést azonban épen e fontosságánál fogva olyannak tekintem, a mely megérdemli, hogy a t. ház annak minden legkisebb részleteiről tudomást szerezzen, és azokról tiszta képet nyerjen. (Halljuk! Halljuk! a balés a szélsöbaloldalon.) Minthogy maga a tényállás nagyjában, egész általánosságban megegyezik azzal, a mit a napi sajtó is közzétett, magának a tárgynak az ismertetése végett, leszek bátor a t. ház szMes engedelmével az