Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-230

204 230. országos ülés 1903 márczíus 17-én, kedden. én ezt Bánffyra bizom. (Felkiáltások balfelöl: Ez kellemetlen!) Széll Kálmán miniszterelnök: Nekem nem! B. Kaas Ivor: En most érdemeit és erényeit dicsérem a miniszterelnök urnak, mikor azt mondom, hogy az akkori áldatlan állapotokból az országot és parlamentünket kMezette. Ez csak elismerés ? Széll Kálmán miniszterelnök: És mégis épen ugy bánnak velem! (Nagy derültség.) Rakovszky István : A miniszterelnök ur mindig tudott beszélni, de Bánffyt nem engedtük még szóhoz sem jutni. Beőthy Ákos: Cseberből vederbe jutottunk! (Derültség jobbfelöl.) B. Kaas Ivor: Kérem, miniszterelnök ur, legyen szMes elfogadni az én bizalmi nyilatkozatomat. (Halljuk! Halljuk.') Én bizom a miniszterelnök ur alkotmányos érzékében, én bizom a miniszterelnök urnak jóindulatú törekvésében ... Kubik Béla: Mert naM ember vagy ! (Mozgás jobbfelöl,) B. Kaas Ivor: ... az iránt, hogy saját hMatalos, tehát az ország érdekében ás ha tetszik, a mienkben is, ennek az obstrukcziónak véget vessen. De én nem ajánlok föl neki kompromiszszumot, mert én nem akarom, hogy ugy tegyen, mint Bánffy, hogy velünk alkudozásokba bocsátkozzék, azt én egészen rábízom. Felesleges, hogy velünk alkudozzék, hiszen a mi beszédeinkből ő tökéletesen tudja a mi álláspontunkat. Nincs előtte semmi titkunk, ő világosan lát. Széll Kálmán miniszterelnök: Hogy a többség hódoljon a kisebbség előtt ! B. Kaas Ivor: Világosan tudja, hogy ő mit tehet és mi mit nem tehetünk. Ebből az ő ismeretes genialitásával, találékonyságával, buzgalmával keresse a kiutat és találja meg, hiszen meg lehet azt találni. Még azt sem mondom, hogy vonja vissza a javaslatot; ha ezt nem akarja, módosítsa a javaslatot, iktassa belé a régi létszámot, vagy még többet engedek — nem hozzájárulásommal, csak páti posse — tessék azt a létszámot bevenni, a mit önök, mint múlhatatlant követeltek akkor, mikor a 6000 póttartalékosnak besorozását követelték. Es miért nem szorítkoztak önök arra, hogy a felállított taraczk-ütegek ellátására önöknek kell hatezer emberrel több, miután az ellenzék nem engedte meg, hogy a póttartalék visszatartassék. Van módjuk segíteni, ha nem akarnak bemenni a kérdés lényegébe, ha nem akarnak velünk alkudozni. Ok az önálló hadsereget akarják, (a szélsöbalóldalra mutat.) mi megfogadtuk választóinknak, hogy semmiféle több terhet, sem katonait, sem adót meg nem szavazunk, de, ha méltányosságot és igazságot tapasztalunk, ha nem azt tapasztaljuk, a mit Andrássy és Tisza István mondanak, hogy el kell velünk bánni, ennek meg kell lenni, az ellenzéket meg kell törni, az abszolutizmusig kell menni, ha ez nem az önök politikája, akkor keressék meg a kiutat és mi méltányosak leszünk. De nem fogadhatnánk el rekompenzáczióképen olyan dolgokat, a milyeneket Vázsonyi t. képviselőtársam előadott s a melyeket más terrénumon joggal követelünk, mint pl. a választási törvény revizióját, (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) mert ez nem tartozik erre a kérdésre. Mi ezen egyéb követeléseinket — kiki a maga programmja szerint — fentartjuk, mi ezekre nézve várjuk az előterjesztéseket, de hogy mi azt mondjuk, nekünk uj kerületi beosztás, nekünk községenkinti szavazás, nekünk a választói jog kiterjesztése kell (Elénk helyeslés a baloldalon.) s ezért csináljatok a katonai kérdéssel, a mit akartok, ez nem rekompenzáczió, mert minden mathematikus tudja, hogy nem lehet összevetni különböző mennyiségeket, nem lehet sem szorozni sem osztani almákat körtékkel vagy csizmákkal. (Igaz! Ugy van! a, baloldalon.) Ezért azt kérem a t. miniszterelnök úrtól, hogy tekintve alkotmányunknak mindnyájunkra nézve felette értékes voltát, tekintve az ország sanyarú állapotát . . . (Igaz! Ugy van! balfelöl) Holló Lajos: Törvényes jogait! Széll Kálmán miniszterelnök: Azokat nem bántja a javaslat! B. Kaas Ivor: . . . azt a roppant sok. fontosnál fontosabb teendőt, mely alkotmányos elintézésre vár, . . . Beőthy Ákos: A kereskedelemügyi miniszter egész ideges, hogy nem tárgyaljuk a kiegyezést. (Derültség a baloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Igazsága van! B. Kaas Ivor: . . . adja meg a módját annak, hogy a jövő héten, vagy már holnapután belemehessünk a költségvetés tárgyalásába. (Felkiáltások a jobboldalon: Szavazzunk!) Hogy azonban mi tegyük meg erre a propozicziót, hogy mi bocsátkozzunk alkudozásokba, hogy mi kompromittáljunk, azt tőlünk ne várják. (Helyeslés a baloldalon.) Van nekem egy másik határozati javaslatom is. (Halljuk! Halljuk!) Ezt is felolvasom, hogy pár szó magyarázattal kisérjem. (Olvassa): »Határozati javaslat. A képviselőház visszautasítja a közös hadsereg és a honvédség ujonczlétszámának megállapításáról szóló törvényjavaslatot és utasítja a kormányt az eddigi ujonczjutalék megtartására és hogy tegyen intézkedést arra nézve, hogy Magyarország mezőgazdái, a kisbirtokosokra való különös tekintettel, összes állami adójuk erejéig terményeiket a hadsereg részére, ennek bármely élelmezési hMatalához, beszállíthassák. (Helyeslés a baloldalon.) Ezek köteleztessenek azokat a minőség szerint szabott árakban átvenni, ezért bárczákat kiállítani, melyeket a magyar kir. adóhMatalok készfizetés helyett elfogadnak és