Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-223

223. országos ülés 1903 márczius 9-én, hétfőn. 1-5 nak tekintjük, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) a mit mi dicsőségnek tekintünk, azt meg ők gyűlölik. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ámde megcsinálták 1867-ben akiegyezkedést és akkor azt mondták, hogy vessünk fátyolt a multakra. Hát a multakra fátyolt vetni lehetetlenség, mert épen a katona urak lebbentik fel folytonfolyton azokat a fátyolokat, a melyek szenvedéseket és fájdalmakat takarnak, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) mert épen ők piszkálják és elevenítik fel azokat a fájdalmakat, szenvedéseket és sebeket, a melyek még akkor is gyászba borítanák Magyarország földjét, ha az 1867-iki kiegyezés azt paradicsommá változtatta volna. 36 év leforgása alatt tehát a bizalomnak egyetlen egy szála sem szövődött a nemzet és a hadsereg között. (Ugy van! a szäsobaloldalon.) A bizalomnak, a szeretetnek igy semmi, de semmi szála nem füz bennünket össze a hadsereggel. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Keserűség azonban elég füz hozzá, hisz sértik nemzetiségünket, lábbal tiporják alkotmányunkat, kigúnyolják kegyeletes érzelmeinket. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezekkel találkozunk lépten-nyomon. Azért mégis azt követelik, hogy fiaink rajongva tóduljanak a fekete-sárga zászló alá; azért mégis azt kívánják, hogy jó egyetértésben, békében legyünk az osztrák tiszt urakkal. Pedig 36 év óta nem múlt el egy nap, a mikor az osztrák tisztek által rútul meg ne sértetett volna itt vagy amott nemzetünknek önérzete. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hiszen köteteket lehetne irni az osztrák katonák botrányos krónikájáról. Én csak nagyjából igyekeztem ezt összeállítani, a mint az emlékezetem megengedte, visszamenve egészen az 1880-as évekre és csak a főbb eseményeket említve. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Az 1880-as években egy nagyon becsületes, jámbor ember lakott Beszterczén, valami Textoris nevezetű, azt azért, mert olyan nyilatkozatot tett, a mely a tiszt uraknak nem tetszett, a leggyalázatosabb módon nyilt utczán leszúrták, a hol azonnal meghalt. Leszúrták muszka segítség nélkül és azt mondták rá, mikor a vizsgálatot megindították. — nagy feneket kerítettek a vizsgálatnak — hogy ez félreértésből történt. Később ugyancsak, a mint ők magukat kifejezték, tévedésből összevagdaltak egy Heckel György nevű embert Kolozsvárott. Egerben a nemzeti zászlóból kapczát csináltak és azt mondták rá, hogy nem ugy volt értve. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Kolozsvárott a Kossuth-kutyákat unMerzálták magyar kutyákká és amikor ezért képviselőtársunk, Bartha Miklós rájuk mordult, irószobájában megtámadták, összevagdalták és azután azt mondották, hogy ez véletlen. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Sőt elő is léptették őket! Az egyiket pláne Albrecht főherczeg uradalmába vitték!) Azt hirdetik ezek a katonatisztek, hogy a politikai eskü nem kötelez senkit, sőt megtörtént a 80-as évek elején, hogy a 31. hadosztályban elitélték azt, ki az esküvel megpecsételt alkotmányt védelmezni merte. (Mozgás ' a szélsőbaloldalon.) Megtörtént az, hogy Hentzi tábornok sirját megkoszorúzták, ezt az egész nemzet méltó felháborodással fogadta. Igaz, hogy egy ischli leirattal enyhíteni akarták ezt a fájdalmat, de a világnak minden flastromával nem lehet meggyógyítani azokat a fájdalmakat, a melyeket az osztrák katonák a magyar polgárokban és a nemzetben felidéztek. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ugy látszik, hogy a sas a maga körmének természetét és a maga tollazatának szinét nem tudja megváltoztatni, mert ime, már a honvédség testébe is belevájta körmét és belevágta csőrét. (Egy hang a szélsöbaloldalon: Jó tanitó!) A legjobb példa erre Nessi Pál esete. Már az egész magyar honvédséget is inficziálni akarja és schwarz-gelbbé akarja tenni, (Egy hang a szélsöbaloldalon: Hát a sombori eset!) A legeklatánsabb eset arra, hogy a honvédség mily felfogással bir, az, hogy egy hazafit, a ki a magyar himnuszt énekli, a katonai bíróság elé állítják, hogy el akarják őt csapni és meg akarják fosztani a tiszti rangjától. (Egy hang a szélsöbaloldalon: Ez volt Fejérváry missziója!) Én egyáltalában nem akarom a kérdést kiszínezni, de egy feltétlenül bizonyos; az, hogy a mikor a honvédelmi miniszter ur azt követeli, hogy mi csókolózzunk az osztrák tisztekkel, akkor lehetetlenséget követel és mindaddig, mig a közös hadseregnek az intézménye meg nem fog változtatni és nemzeti irányban nem fog átalakíttatni, addig az ellentét, mely a nemzet és a hadsereg között napról-napra tapasztalható, mindig fenn fog állani. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) És most méltóztassanak megengedni, hogy egy kis szünetet kérjek. Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem! (Szünet titán.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Kérem Papp Elek képviselő urat, szíveskedjék előadását folytatni. Papp Elek: T. ház! Beszédem eddigi folyamán foglalkoztam az osztrák hadsereg szellemével. Most méltóztassanak megengedni, hogy azzal a kérdéssel foglalkozzam, a mely itt fel szokott hangzani különösen a honvédelmi miniszter ajkairól — most is felhangzanék ha itt volna ... Kubik Béla: Távollétével tündöklik az egész kabinet! Papp Elek: ... a mely szerint a magyar ifjak nem tódulnak a közös hadsereg zászlaja alá. Hát én magam is elismerem, t. ház, hogy a magyar ifjak nem tódulnak a katonai pályára és a legszerényebb polgári állást is szMesebben elfoglalják, semhogy katonai állásra menjenek. Én ennek az igazságát elismerem, nem is vita-