Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-230

230. országos ülés 1903 márczius 17-én, kedden 203 együtt csináljuk az obstrukcziót, pedig mi — ők sem — de mi nem csinálunk obstrukcziót. (Helyeslés a néppárton.) Ezt kijelentette [Rakovszky István t. képviselőtársam első felszólalásában. De kell önöknek még bizonyítás ? Hány hete tart a vitatkozás ? Hét—nyolez hete! Széll Kálmán miniszterelnök: Hiszen az semmi! (Derültség a jobboldalon.) B. Kaas Mor: És én vagyok a néppárt részéről a nyolezadik szónok. Az önök pártjából többen beszéltek, mint a mi pártunkról, még. a miniszterelnök ur és a honvédelmi miniszter úron kMül is. Már most az obstrukezió, ha ilyen nagy és fontos kérdésben egy párt a maga álláspontja szigorú megtartásával annyi hét alatt nyoícz szónokot állit ki? Hát mi egyéb ez, mint meggyanusitás, a melynek czélzatát úgyis nagyon jól tudjuk. (TJgy van! a néppárton.) A ki legtöbbet foglalkozott az obstrukezió vádjával, az gróf Andrássy Gyula volt . . . (Éljen! a jobboldalon.) Holló Lajos: Egyhangú éljen! {Éljenzés a jobboldalon.) B. Kaas Mor: . . . a ki egész mMoltánál fogva békitő és közvetítő egyéniség. Széll Kálmán miniszterelnök: Szóval békeangyal ! B. Kaas Mor: Nem érte be azzal, hogy itt a házban és kinn a folyosón nyíltan s prMátim az obstrukezió helytelenségét hangoztatta, az ellenzéket a vita megszüntetésére persvadeálta, de a nyilvánosság elé is hozta a dolgot a »Jövendő« czimü folyóiratban megjelent czikkével, a melynek néhány passzusát bátor leszek felolvasni. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon. Felkiáltások a jobboldalon: Olvastuk!) Meghiszem, hogy olvasták, de nem tudják, mit akarok fölhozni. (Mozgás a jobboldalon. Felkiáltások a baloldalon: Dehogy olvasták!) Én megengedem, hogy vannak odaát, a kik olvasnak. (Derültség a baloldalon.) Rakovszky István : Olvasni tudnak ! B. Kaas Mor : Mikor valamit czáfolni akarok, engedjék meg, hogy még ha könyv nélkül tudják is a czikket, hogy azokat a helyeket, a melyekre reflektálni akarok, felolvassam. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Domahidy Elemér: Az egészet! B. Kaas Mor (olvassa): »Az a nemzet, a mely végső szükség esetén nyúl az erőszakhoz, megmentheti szabadságát, mert érett. Az a nemzet azonban, a mely szelesen nyúl hozzá, az abszolutizmust idézi elő, mert éretlen a szabadságra.* Ez talán mi vagyunk? Vagy mindnyájan magyarok ? Azután igy folytatja: »Ha a múltkori obstrukeziónak czélja volt a többség erőszakát megtörni, a mostani csak rehabilitálja az erőszakos kormányzatot.« Köszönjük! (Derültség balfelöl.) »Az obstruált javaslatot keresztül kell vinni. (Mozgás a bal- és a szélsobaloldalon.) A többség akaratát érvényre kell juttatni.« (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Zmeskál Zoltán: Szép leendő miniszterelnök ! Széll Kálmán miniszterelnök: Ez a parlamentarizmus ! B. Kaas Mor: »Az ellenállás kétélű fegyver. Esetleg ki kell a hívatlan kézből a fegyvert csavarni.« (Mozgás a bal- és a szélsobaloldalon.) Rakovszky István: Ehhez erő kell! Holló Lajos; Ez a Széll keze! B. Kaas Svor: Bánffyban megvolt az erő és akkoriban, jól emlékszem, az obstrukezió ellen Sopron demonstrált, Budapest közgyűlése díszpolgárrá választotta Bánffyt, mert az obstrukezió ellen fellépett. Akkoriban népgyűlést tartottak a szabadelvűek a Vigadóban és azon a népgyűlésen a vezérszónok gr. Tisza István volt. ki, miután elmondotta mindazt, hogy a többség akarata a törvény, annak kell törvénynyé lennie, mert máskép az alkotmány igy meg amúgy nem juthat érvényre, minden az ellen tett erőszakos lépés parlamenti forradalom stb., szóval elmondta azokat az argumentumokat, a melyeket önök oly jól ismernek, hogy azokról felesleges szólani, azzal végezte: »Ézze'l az ellenzékkel egyszerűen el kell bánnia (Mozgás a bal- és a szélsobaloldalon.) Mi különbség van az Andrássy-féle felfogás között, a melyből a szemelvényeket az imént felolvastam, meg a Tisza- és Bánffy-féle felfogás között,, a mely akkor hangoztatott a Vigadóban ? Én nem látok semmi különbséget. Akkor is velünk, a forradalmárokkal szemben proklamálták az erőszakot, az erőszak törvényességét a törvénytelen oppoziczió ellen. Beőthy Ákos: Jött volna a Tisza-lex! B. Kaas Mor: Es mi történt akkor? Holló Lajos: Ezt jó lesz tanulságul megjegyezni ! B. Kaas Mor: A közvetítéshez folyamodtak. A szabadelvű párt belátta hazafiságból, hogy az ország sorsát és a parlamentarizmust ilyen betegségeknek kitenni nem való, hogy az országot és az országgyűlést vissza kell vezetni a rendes munkának a terére, és akkor az ellenzékkel alkudozásokba lépett Bánffy Dezső. És Bánffy Dezsőnek közbenjárója ki volt? Széll Kálmán. Széll Kálmán miniszterelnök: Dehogy voltam! Ez eszemben sem volt! (Ugy van! jobbfelöl.) Rakovszky István: Ez igaz! B. Kaas Mor: Én ugy vagyok értesülve, hogy Bánffy panaszkodott, hogy ő keservesen csalódott abban, a kiben megbizott és hogy Széll Kálmán nyertes lett a közbenjárással. Bersze ő senkiben sem csalódott, hanem mindenki ő benne csalatkozott. (Derültség.) De hát 26*