Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-230

230. országos ülés 1903 márczius 17-én, kedden. 197 ben s azért arra katonákat tőlünk ne követeljenek, mert nekünk ezen külországokban nincs mit keresnünk. (Ugy van! Ugy van! a haloldalon.) Hát ha ez a hadilétszám elég és ha ennek megfelelően kell a békelétszámot megállapítani: akkor kérdezem, vájjon az ilyen javaslatokkal, mint a milyen a most tárgyalás alatt levő is, hova jutunk ? Sajnálom, hogy a honvédelmi miniszter ur nincs jelen. (Felkiáltások a néppárton: Itt van az államtitkár!) . . . Nohát talán az államtitkár ur is olvasta! (Halljuk ! Halljuk ! a néppárton.) Gondolom 1885-ben is, a mikor már az uj véderőjavaslat készült, tartottak olyan értekezleteket, mint most a múlt hónapokban, de különösen 1898-ban, egy ilyen értekezleten együtt volt a General-Staab, vagyis ott voltak a vezérkari főnök, jelen volt a három katonaminiszter és ott volt több szakférfiú is. Ezen értekezletből keletkeznek az u. n. rezervált emlékiratok, vagyis olyan füzetek, melyeket csak a legbizalmasabb férfiaknak adnak a kezébe. Hát ebben az 1885-iki memorandumban, a mely a kezemben volt, olvastam a következőket: (Halljuk! Halljuk! a néppárton. Olvassa): »Az ő Felsége elnöklete alatt tartott értekezleten elhatározták, hogy: 1. Die Auflassung der gesetzlichen Begränzang der Ersatzreserve; 2. die Fixirung der Ziffer des jährlichen Rekrutencontingentes des Heeres und der Landwehr auf Grund des thatsächlichen Bedarfes, das ist des Kriegsstandes, sonach unbedingten Erhöhung des Rekrutencontingentes des Heeres. 3. Die Ueberweisung des Uebersclmsses an Wehrfähigen an die Ersatzreserve des Heeres und der Landwehr. Zu weiterer Erwägung: vorbehalten. a) die Auflassung der gesetzlichen Beschränkung des Kriegsstandes.« Továbbá: »Die Erage der Friedensstärke.« Tehát már akkor, amikor a mostani 1889- iki véderőtörvényjavaslatot készítették, e katonai tanácskozásokban elhatározták azt, hogy a póttartaléknak kontingentálását ki kell a törvényből küszöbölni; továbbá, hogy csak a regruták menynyisége tétessék be a törvénybe; a hadilétszám a törvényből kihagyassék; a póttartalék pedig ne szolgáljon kontingentálva a fogyatéknak kitöltésére, hanem a minisztereknek szabad gazdálkodásukra hagyják a létszámemelést. Beőthy Ákos: Az ország ujonezmegszavazási joga ki lett játszva egyszerűen! B. Kaas Mor: Ez a politika bevált. Ezen a politikán fejlődött a mi véderőnk az utolsó 10—15 esztendő alatt és érte el azt a maximumot, a melyet a statisztikai hMatal kimutatásaiból felolvastam, de a melynek jelenlegi státusáról senki sem tud semmit és a t. kormány akkor sem adott arról felvilágosítást, most sem ad . . . Beőthy Ákos: Maguk sem tudják, csak rájuk parancsolták, azután behozzák! B. Kaas Mor: . . . mikor ilyen törvényjavaslatokkal jönnek elénk. Hasonló tanácskozások folytak a 90-es évek végén, és 1899-ben nekem szintén a kezembe jutott egy ilyen rezervált emlékirat és az már nem volt litografirozott példány, hanem nyomtatott példány. Ebből tudtommal csak kettő érkezett Budapestre. Az egyik báró Fejérváry Gézához, a másik pedig Lobkoviíz herczeghez. Nekem egy ilyen példány csak két napig állott rendelkezésemre. Nagy figyelemmel olvastam, de sajnos, nem tettem magamnak számszerű feljegyzéseket, hogy azokkal kedveskedhetnem t. hallgatóimnak és a kormánynak, de azért nagyon jól emlékszem, hogy mi volt benne. Benne volt az összehasonlítás a különböző hadseregek között. Mindenféle statisztikai kimutatás annak bebizonyítására, hogy a mi közös hadseregünk elégtelen ezen nagyhatalmakkal vívandó versenyzésre és háborúra, azután benne volt, hogy ennek folytán mi szükséges. Kellett már az akkori felsorolás szerint uj tüzérség, műszaki csapatok . . . Beőthy Ákos: Mikor? B. Kaas Mor : Hogy mikor kelt, azt nem tudom, de 1899-ben volt az én kezemben; mikor a véderőtörvényt kellett volna meghozni. Benne volt a tüzérség szaporítása, a lovasság szaporítása és hogy minden gyalogezred egy zászlóaljjal szaporittassék, továbbá benne volt az egyes századok békelétszámának emelése és két uj hadtest felállítása, szervezése. Volt azután benne még két fejezet a két Landvvehrről is, a két honvédségről, azok is megfelelő szaporítást kívántak. A tengerészeinek az emelése is benne volt. — Mikor én ezt elolvastam és láttam azt az irtózatos szaporítást, a mely a közös hadseregnél ezzel czéloztatik: elszörnyűködtem, hogy ez hova fog vezetni, ha ilyen abszolút módon a szakférfiak a katonaságnak, a hadseregnek minden fokán és minden ágában a legalsó formácziótól fel a legfelső formáczióig mindenütt a terjeszkedést kívánják. Beőthy Ákos: Fegyverkezési őrjöngés, nincs ennek más neve, kérem! B. Kaas Mor : Engedje meg a t. miniszterelnök ur, hogy köszönetet mondjak neki. Mert meg vagyok arról győződve, hogy ha akkor talán nem olvasta is azt az emlékiratot — nem tudom, báró Fejérváry közölte-e vele, — de ha akkor nem olvasta is, azóta meggyőződhetett annak tartalmáról, s azóta nagyon jól tudja, hogy azok a követelések milyen erővel törnek a magyar kormányra és neki milyen erőlködésébe került keresztülvinni azoknak mérséklését. Abban a törvényjavaslatban, a mely előttünk fekszik, azoknak a követeléseknek nagymérvű mérséklése van.