Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-223

14 223. országos ülés 1903 hogy ott a magyar kultúrát honosítsák meg. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Kubik Béla: Nem törődik vele a miniszterelnök ! Neki ez wurst! Thaly Kálmán: Egyszer leköszönt miatta! Kubik Béla: Nem engedtek neki befolyást reá. Papp Elek: Mondom, hogyha vesztünk, különben ehhez vagyunk szokva, akkor oda van a német hegemónia, az olasz omnipotenczia, Lombardia, Velencze ; mindezekkel szemben azonban megvan a mi vigasztalásnnk, mert itt van a honvédelmi miniszter ur a bársonyszékben és védi az osztrák-magyar hadseregnek a dicsőségét. Hát kérem, a hadsereg kérdésének rendezése a mi belátásunk szerint is elodázhatatlan, mert csakugyan akképen áll a dolog, hogy ha a magyar hadsereget fel nem állítják, akkor a trón zsámolyának az erőssége koránt sem lesz olyan, a minő a nemzeti hadsereg felállításának esetében lenne. Ideje volna, hogy a kormánypárt átkozott közönyössége megmozduljon és követelje, hogy a 67-diki törvények értelmében és szellemében, melyekre esküsznek, a véderő haladéktalanul szerveztessék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A mi többségünknek azonban ehhez bátorsága nincs, mert ott áll minden öntudat nélkül, mint szavazógép a bécsi hatalom eszközéül, pedig jól látják, naj>ról-napra tapasztalják, hogy mindazt, a mi bibliájukba be van czikkelyezve, a katonaság csak fumigálja, kijátszsza és az 1867 : XII. t.-czikket semmibe sem veszi. Itt áttérek arra, hogy a t. táloldalon nagy garral hirdetik a paritás elvét, a dualizmust. Azt kérdem én, hogy a paritást, a dualizmust a katonai intézményekben hol találják fel? Azt hiszem, hogy az sehol sem jut kifejezésre és nincs halandó, ha több agyveleje nincs is, csak annyi, a mennyit gróf Andrássy Gyula t. képviselőtársam követel, a ki be ne látná, hogy Magyarország a hadsereg sorsának az intézésére egy szemernyi befolyással sem bír. Különben ezt már Bolgár Ferencz igen t. képviselőtársam 1886-ban megmondta és megírta. Kubik Béla: De most már nem ír, de nem is szól! Papp Elek: Azt csakugyan nem merné senki állítani, hogy Magyarországnak ugyanannyi befolyása volna a hadseregre, mint Ausztriának. 1868-ba,n a véderőre vonatkozólag a véderőbizottság előadója, később pénzügyminiszter, a XII. t.-cz. értelmezésére nézve a következőket mondta, a miket különben már Thaly Ferencz t. képviselőtársam is idézett (olvassa): »A hadsereg nem egységes hadsereg, melybe a magyar elem beleolvad és a közös hadsereg közössége nem akadály abban, hogy a magyar rész a magyar szellemet, a magyar öntudatot és a magyar jelleget abban megtartsa.« (Helyeslés a , szélsöbaloldalon.) Mi, t. ház, 36 év óta márczius 9-én, hétfőn. birkatürelemmel nézzük és várjuk az eseményeket, de abból, a mit Kerkapoly Károly 1868-ban elmondott, egyetlen egy jotta, egyetlen egy betű sem valósult meg. Én nem merem annyira megsértem a t. túloldalt, hogy feltételezném róluk, hogy ők az ellenkezőt állítanák és azt mondanák, hogy Kerkapolynak 1868,-ban elmondott szavai testté váltak és megvalósíttattak. Ellenkezőleg, a dolog ugy áll, hogy a katonai körök folytonosan arra törekszenek, hogy az oszrák szellem lengje át a hadsereget, a mint hogy az már csakugyan át is lengte. Paritásról és dualizmusról beszélni akkor, a mikor katonakérdésről van szó, a legkegyetlenebb szatíra, hiszen ha önök ott a túloldalon őszinték akarnak lenni, akkor be kell ismerniök, hogy semmMel sem bír többet Magyarország a hadseregből, mint a mennyMel ezelőtt 36 évvel, az Önkényuralom megszűnte alkalmával bírt; a minő állapotban volt az osztrák hadsereg akkor, ugyanabban az állaj)otban van ma is. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Csak egynéhány dolgot említek fel. (Halljuk ! Halljuk!) Magyar ezredeinknek nagyobb része Magyarországon kívül van. Egy pár katonai intézetünk van talán, de ezektől eltekintve minden egyéb intézetünk Ausztria területén van; pedig azokat az intézeteket mi a saját költségünkön és saját hozzájárulásunkkal is tartjuk fenn. Kubik Béla: A mi intézet pedig itt van, azt csak magunk fizetjük. Papp Elek: Másrészről az arzenál Bécsben van. Magyarországon talán van valamicsodás fegyvergyár, . . . Thaly Kálmán: Dehogy van! Papp Elek: .... de azt egyáltalában nem lehet valódi fegyvergyárnak mondani, mert ez Bécsben van; a hadügyminisztérium Bécsben székel; a vezérkar szintén. Ott van a hadi iskola, a technikai akadémia, a törzstiszti tanfolyam, a hadi levéltár; Bécsben van a katonai műszaki akadémia, Bécsújhelyben van a gyalogsági katonai akadémia és Mährisch-Weisskirchenben van főreáliskola és a lovassági hadapród iskola, Magyarországon nincs semmi. S mégis azt beSzéllk, hogy ez a hadsereg a dualizmus és paritás alapján van felállítva! Pedig mi csak akkor érezzük ezen hadsereg közösségét, a mikor fizetnünk kell és a mikor emberanyagot kell adnunk. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ilyen viszonyok között mit csodálkoznak a katona urak azon, hogy ha idegenkedünk, ellenszenvvel viseltetünk és jóformán gyűlöljük a fennálló katonai intézményt? Méltóztassanak nekem megmondani, hogy voltaképen mi is köt minket össze a t. hadsereggel? Összekötnek bennünket és a hadsereget az összeütközések. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A mi emlékezetünk az ő emlékezetükkel mindig ellentétben van, hiszen a mit a császári hadsereg (dicsőségnek tart, azt mi szomorúság-