Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-229

174 229. országos ülés 1903 márczius 16-án, hétfőn. ipartestület ezt a követelést annyira naMnak, lehetetlennek és jogosulatlannak tartotta, hogy visszautasította, arra nem akart reflektálni; s akkor ebből a kicsinyes, igazán számon nem vehető okból egyszerűen elvették a szállítási jogot tőle és odaadták egy nagy szállítónak drágábban, rosszabbul, a mely szállító mindenesetre kevésbbé megbízható, mint az ipartestület. Egyáltalában káros az, hogy a katonaság több helyen Magyarországon a saját rezsijében kezeli a húst, mert ezáltal megrövidíti magát az államot is, mert tudvalevő dolog az, hogy a fogyasztási adó alól kMonatik az ilyen hus. Ezáltal magának az államkincstárnak okoz kárt, eltekintve attól, hogy elvonja az erre alkalmas szakképzett iparosokat az ő becsületes foglalkozásuktól, illetőleg nem nyújt módot azoknak arra, hogy részt vehessenek ezekben a szállításokban. Hallatlan az a sok visszaélés,, a nieljet ezeknél a szállításoknál elkövetnek. Órákig lehetne ezekről beszélni, én azonban a részletes tárgyalásra tartom fenn azon jogomat, hogy még több konkrét adatot jelenthessek be. Most reá akarok mutatni egy pár könnyelműségre, a. melyet a legutóbbi évtizedek alatt a honvédelmi minisztérium elkövetett. (Halljuk! Halljuk !) Konkrét eseteket vagyok bátor megint felhozni. Marosvásárhelyt a 80-as évek közepe táján — hiszen odavaló ember vagyok, ismerem a helyzetet — volt egy szeszgyár, a mely nagyon rosszul ment. A tulajdonosa, bizonyos Barockczég — nem ismeretlen a név a honvédelmi minisztériumban — biztosította is a szeszgyárt, mert hisz tűzzel jár a dolog és a munka. Egyszerre az a szerencsétlenség történt vele, hogy leégett a szeszgyár. Kossuth Ferencz: Miután biztosíttatott! Sebess Dénes: A leégés előtt a szeszgyár rosszul ment, kínálták eladásra, meg is Ígértek érte, — gondolom — 40.000 forintot. Kossuth Ferencz; Eladta a biztosító társaságnak. Sebess Dénes: Nem, annál sokkal érdekesebb dolog történt. Eladta huszárkaszárnyának és 120.000 forintot kapott érte azután, hogy biztosította és felvette a biztosítási összeget. Természetesen, ez jó spekuláczió volt az ő részéről, de borzasztó könnyelműség és költekezés a hadsereg vezetősége részéről, a honvédelmi minisztérium részéről, mert átvették ezt a rossz és kaszárnyának egészen alkalmatlan épületet, a mely — daczára a ráköltött rengeteg összegnek, — mai napig sem felel meg egy kaszárnya czéljainak, a mennyiben szűk, homályos, egészségtelen, nedves, ott fekszik á Maros mellett, s igy itt a legénység és a lovak is állandóan járványoknak, maláriának vannak kitéve. Mondom, nem felel meg ez az épület egy kaszárnya czéljainak, B mégis átvették kaszárnyának és a legénység ma is benne lakik. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Beőthy Ákos: Szép gazdálkodás! Sebess Dénes: Marosvásárhelyt és Munkácson kórházakat építettek — gondolom — ezelőtt o — 6 évvel. Munkácson az történt, hogy a város egy igen kedvező és minden tekintetben megfelelő helyet ajánlott fel az építés czéljaira. Ez nem kellett a honvédelmi minisztériumban, átvettek megint egy egészen más, egészségtelen és rossz helyet, s ott építették meg a kórházat. A kórház felépült, az átvételnél azt az átvételre kiküldött hadbiztos alkalmatlannak találta, de ez a hadbiztos az átvétel közben visszahMatott és egy másik hadbiztos küldetett ki, a ki azután azt jónak találta és átvette. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Mindez a honvédelmi minisztérium felületes eljárását, felületes kezelését mutatja, és ez idézi elő azt, hogy ilyen hibák, mindig a katonai érdekek rovására és a közérdek rovására is, elkövettetnek. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ugyanez az eset történt Marosvásárhelyt is. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Ott is egy meglehetős félreeső helyen, egy a forgalomtól meglehetős távol eső helyen építették fel a kórházat, a mi talán egészségügyi szempontból indokolható is volt. De a kórház, a mely a szakértők számítása szerint nem érhet többet 40—50 ezer forintnál, megint 120.000 forintjába került a honvédelmi minisztériumnak és ekkora összegben vétetett az át helyesnek és jónak. Természetesen, az átvételnél az államépitészeti hMatal főnöke, ilyen szakkérdésekben az államnak egyedül alkalmazható szakképzett közege, mellőztetett, az ő véleménye egyáltalában figyelembe nem vétetett, hanem átvette ezt a katonaság ugy, a mint szokta, s helyesnek és jóiiak találta. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) T. képviselőház! Szemere Miklós t. képviselőtársunk igen érdekesen fejtegette a czéllövészetet és a katonaságnak e tekintetben való szakképzettségét, illetőleg annak a szükségességét s rámutatott egyes hibákra, a melyek minden esetre nagyon megszívlelendők és megszívlelésre érdemesek is. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Hát én bátor leszek az igen t. honvédelmi vezetőség részére egy adatot szolgáltatni arra nézve, hogy hogyan is történik ma ez a czéllövészet és hogy hogyan igyekszik a katonaság: a honvédség és a közös hadsereg is, a legénységet a czéllövészetben való jártasságban ugy kiképezni, hogy az a harczászat követelményeinek csakugyan mindenben és teljesen megfeleljen. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) A mint tudjuk, t. képviselőház, ma az ellenőrzés arra nézve, hogy századonkint, illetőleg hadtestenkint elvégeztetik-e a kellő mértékben ez a czéllövészeti gyakorlat, akképen történik, hogy be kell szolgáltatni a kilőtt Manlicher töltény-hüvelyeknek egy bizonyos — gondolom —