Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-229

229. országos ülés 1903 márczius 16-án, hétfon. 175 30°/

0-át. Ha ezeket beszolgáltatják, ezt az ellenőrzés szempontjából bizonyítéknak veszik arra nézve, hogy a czéllövészet tényleg kellő mértékben gyakoroltatik. Már most mi történik ? (Halljuk! Halljuk ! a szélsöbaloläalon.) Ha valaki az októberi szép őszi napokon az illető katonai székhelyen a lövölde környékén sétára indul, láthatja azt, hogy 3—4 katona töltényes zsákokat, illetőleg töltényes ládákat visz ki és ott a méla őszi légben óriási lövések reszkettetik meg a levegőt, a mi onnan származik, hogy ez a pár katona a bokor mögé bújva, kilő égy pár ezer töltényt — csak ugy a levegőbe. És miért teszik ezt, t. képviselőház? Azért, mert ki van szabva, hogy lőjjenek el 50.000 töltényt és abból adjanak be 20.000 hüvelyt. {Derültség és mozgás a szélsőbaloldalon.) Hát ezt becsületesen megcselekszi a baka, hogyís ne csinálná meg, kisüti a rászabott töltényeket és nagyon jól végezve a dolgot, bevonulnak, beszolgáltatják a kilőtt töltényeket és a katona igen szépen halad a czéllövésben. Ugy látszik, az igen t. államtitkár ur nem ad hitelt szavaimnak, pedig hMatkozhatnám konkrét esetekre és meg tudok nevezni helyeket is, a hol ez megtörtént. Gromon Dezső : Tessék megmondani! Sebess Dénes: Milliók mennek igy füstbe és kallódnak igy el, a melyek minden ellenőrzés alól ki vannak vonva, a melyek semmi esetre sem produktív kiadások, a melyek jogosulatlanul jutnak olyan czélra, a melyre bizonyára rendeltetve és szánva nem voltak. Az ellenőrzés a hadügyi kiadások szempontjából a közös hadsereg tekintetében a delegácziót illeti. A ki a delegácziónak tárgyalásait figyelemmel kiséri, láthatta és különösen látjuk mi, a kik elvi szempontból delegáczióba bemenni nem akarunk és annak államjogi képtelenségét vitatjuk, hogy ez egy olyan alakulat, a hol az ellenőrzés nem is gyakorolható. Valóságos komikum, hogy történik ott a szavazás, hogy milliókat milyen könnyen szavaznak meg. Itt van pl. egy delegáczionális jegyzőkönyvből egy kis rész, a hol azt mondja (olvas-a): »Münnich Aurél előadó: 9. czim, műszaki katonai bizottság: 202.436 K. ,Elnök: Elfogadtatik. Münnich Aurél előadó: Élelmezési raktárak 1,391.530 K. Elnök: Elfogadtatik. Münnich Aurél előadó: Agyuraktárak 94.910 K. Elnök: Elfogadtatik.« Ez igy megy a jegyzőkönyvek tanúsága szerint hasábokon. Alig történik más, mint az ellenzéki tagok részéről felszólalás. De magának a delegácziónak a szervezete is lehetetlenné teszi, hogy intenzMebb ellenőrzés gyakoroltassák, hanem annak itt van helye kizárólag a házban. Ezért bátor vagyok bocsánatot kérni, ha talán túlterjengős voltam ezen kérdéseknél, (Halljuk! Halljuk.0 mert nekünk pártállásunknál fogva sincs módunk és akkor sem lehetne . . . Beőthy Ákos: De lehet, tessék elhinni, ha 15—20 ellenzéki volna! Sebess Dénes: Ezen delegáczionális tárgyalásokra, az én nézetem szerint, csakugyan ráillik jelenet Twist OlMérből, mikor leirja, hogy a rendőrség keresi az elveszett gyermeket, hogy megjelentek a rendőrség emberei a szobában, kinéztek az ablakon, azután kimentek az utczára, benéztek az ablakon és ezen eljárásukról jegyzőkönyvet vettek föl. A delegáczionális tárgyalások reám ezt a benyomást teszik és épen nem mutatják a beható ellenőrzést. A delegáczió, a mint ki lett fejtve több izben, a hatáskörét a legnagyobb mértékben tiíllépte ezen javaslatokat megelőző határozatok megszavazásánál. Mikor közös hadseregünk részére egy tábori taraczk és hegyi ütegosztály rendszeresítésére, valamint ezzel kapcsolatosan a hegyi tüzérség szaporítására 38 millió költség mint rendkívüli hitel engedélyezését kéri, szerény véleményem szerint, túllépte hatáskörét, mert ez a határozat semmi esetre sem tartozik a delegáczió hatáskörébe. Ilyen határozathozatal csakis a nemzetgyűlés, a törvényhozás, az egyedül erre hMatott testület, az országgyűlés elé tartozik. Hogy a delegáczió ezen határozat hozatalával csak nekünk szolgáltatott igazságot, hogy a delegáczió nem más, mint az összbirodalom érdekeit képviselő közös birodalmi tanács, mely ilyen határozat hozatalára jogosultnak hiszi magát. Akkor vita tárgyává is tétetett ez a kérdés és Széll miniszterelnök ur sietett ez álláspont védelmére Rakovszky képviselő úrral szemben, kinek véleménye természetesen többséget nem nyert. A delegáczió jelentései közt szerepel azon kimutatás, mely a delegáczió előbbi határozata értelmében a katonai nevelő- és képzőintézetekben, továbbá a katonai tiszti leánynevelő-intézetekben a magyar nyelv oktatásában részesült növendékek előmeneteléről tanúskodik. En ezt a határozatot nagyon helyesnek, szépnek és okosnak is tartom, de a végrehajtásban hogy néz ki? A kimutatást végignézve ugy találom, a fischaui, kassai, kőszegi, sz.-pölteni, kismartoni katonaiskolákban a magyar nyelv taníttatik, azonban nagyon sajátságos, hogy az utolsó rovat, a hol az van mondva, hogy a növendékek közül ki tanulta meg tökéletesen vagy a szolgálatra alkalmas módon, vagy törve a magyar nyelvet, üres. Tehát egyetlenegy növendéket sem voltak képesek megtanítani vagy jiedig nem veszik komolyan a delegáczió ezen határozatát. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) Egyáltalában nem törődnek ezen reánk legfontosabb rovattal, mekkora előrehaladást tettek a növendékek a magyar nyelvben. A közös hadsereg szolgálatának éltető eleme a magyar elem. Ezt nemcsak mi, kik talán sovinisztikus szempontból vizsgáljuk a kérdést és a magyar faj katonai tulajdonságait túlbecsülni vagyunk hajlandók, hanem a katonai körök is elismerik. Azt hinné az ember, hogy erre vala-