Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.
Ülésnapok - 1901-229
229. országos ülés 1903 márczius 16-án, hétfőn. 171 Elnök: Kérem, ne méltóztassanak egymás közt diskussziókat folytatni. Kétségbevonatott, hogy negyvenen vagyunk-e jelen. Kívánják a konstatálását ? (Igen! Zaj.) Belitska Béni: Most mennek ki! (Zaj.) Hentaller Lajos: Joguk van hozzá, jól teszik ! (Zaj.) Sebess Dénes: Kérem az elnök urat, szíveskedjék öt perez szünetet adni. Elnök: A szónok szünetet kér. Tehát az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét folytatni. Sebess Dénes: T. képviselőház! A katonai szállítások kérdésével kapcsolatosan foglalkozni akarok az iparos-osztálynak egy sokat hangoztatott sérelmével. Ma, a mikor azt halljuk folytonosan hangoztatni a katonai körök részéről, hogy a katona legyen csak katona, a ki a szolgálati idő alatt fordítsa minden idejét tisztán katonai kiképez tetősére, tisztán a katonai kiképzés minél nagyobb tökéletesítésére, hogy ezzel a hadsereg minőségét emelje, látunk egy nagy visszaélést, a mely ez elv ellenére elkövettetik. A hadsereg a maga szükségleteinek jó részéről kizárólagosan az u. n. katonai iparosokkal gondoskodik. Látjuk, hogy minden századnak van suszterje, szabója, borbélya, szíjgyártója, bodnárja, bőröndöse, kőmMese, szobafestője, mészárosa, pékje, pinczére stb. Ha kiszámítjuk, hogy 180 közös hadseregbeli és 60 honvédezrednél átlag 50 embert vonnak el így ipari foglalkozások czimén a katonai kiképeztetés elől, akkor látjuk, hogy körülbelül 11 —12 ezer ember vagy nem részesül, vagy pedig csak nagyon hiányosan részesül a katonai kiképzésben. (Elénk helyeslés a hal- és a szélsobaloldalon.) Beőthy Ákos: Nagyon helyes, okos megjegyzés ! Sebess Dénes: Nem részesül azért, mert olyan szolgálatra alkalmazzák, a melyre nem volna alkalmazható és a mely ellenkezik azzal az alapelvvel, hogy a hadsereg kiképzése legyen minél tökéletesebb, minél jobb. Nagy visszaélés ez, a melyet annál inkább voltam bátor felhozni, mert az ujonczjutalék felemeléséről van épen szó. Szűnjék meg ez a visszaélés, alkalmazzák ezeket az igazi foglalkozásuktól és hMataluktól elvont embereket arra, a mire alkalmazniuk kell, s akkor nem lesz szükség az ujonczjutalék felemelésére, felszabadul azáltal 12 ezer ember. Legjobban szembetűnik ez az abnormitás a katonai husszállitásoknál és az u. n. katonai husvágatásoknál. Itt van Komárom egy Grarnison-Fleischregie-jének kezelési utasítása, a melyből láthatjuk, hogy a helyőrségi husszállitáshoz egy törzstiszt van elnökké kinevezve, egy törzstiszt elnökhelyettessé, minden csapattestből egy főtiszt-csapatszámvevő, "mint parancsnok az anyagkezelésre és könyvelésre, egy tiszt vagy katonai tisztviselő és egy melléje rendelt altiszt a pénzkezelésre, és a helyőrségi élelmezés kezelője, végül a megfelelő számú mészáros, altiszt és legénység, a mely megint 8—10 embert tesz ki. így van ez Komáromban, Aradon, Kassán, Nyíregyházán, Szombathelyen, Szászvárosban és Kolozsvárott. Egész sereg embert alkalmaznak mészáros gyanánt, részint magánál a husvágatásnál, a huskimérésnél, részint annak ellenőrzésénél, számbavételénél. Ez nagy visszaélés, a melylyel szakítani kell, mert ez a visszaélés egyrészt elvonja a katonákat a maguk igazi hMatásának teljesítésétől, másrészt hívatlan, helytelen konkurrencziát csinál az iparos-osztálynak. Ma, midőn az iparos érdekek a közgazdasági termelés minden ágában annyira háttérbe vannak szorítva, kétszeres figyelemmel kell lennünk arra, hogy az ilyen jelenségek megszűnjenek, és a helyes és normális állapot visszaálljon. A husszállitásoknál azon alapelv követtetik, hogy vagy ismét — mint az ipari szállításoknál — a nagyszállitók birják monopóliumban, a kik aztán az egyes hadcsapatoknak a szükséges húst szállítják, vagy pedig az illető hadtest maga birja a husszállitást rezsiben, ugy, a hogy ez Komáromban és több más helyen történik. Nem követik azonban azon helyes elvet, a melyet Németország nagyjában már helyesnek fogadott el és követ, s a melyet Francziaország is követ, mert helyesnek ismeri el, hogy t. i. igyekeznének itt is épen ugy, mint az ipari szállítások terén a kistermelőktől — de mindenesetre az arra hMatott szakképzett iparosoktól és termelőktől — beszerezni a szükségletet. (Igaz! Ugy van! a, szélsobaloldalon.) Németországban rendeletileg intézkedtek ez irányban. A brandenburgi mezőgazdasági kamara a husszállitásért fordult a hadügyminiszterhez és onnan a következő választ kapta (olvassa): »Ez idő szerint a szabályzatilag megállapított husszállitási feltételek értelmében a husszükséglet helyőrségi szállításának pályázatára csak helyőrségbeli vagy környékbeli, szolgáltatásra képes szakemberek — vágó-, mészáros, husiparosmesteremberek — bocsáttatnak. Hogyha, a mint a mezőgazdasági kamara reményű, (Halljuk! Halljuk.') sikerülni fog mezőgazdasági szövetkezeteket alapítani, a melyek rendszeres husszállitások teljesítésére képesek lesznek, a katonai kezelőség készséggel fogja a szállítási feltételeket odamódositani, hogy a helyőrségi szállításokra szóló pályázathoz a vágómestereken kívül mezőgazdasági körök is bocsáthatók legyenek.« És ezt az alapelvet követik is és e szerint ott az arra élethMatásokkal biró szakemberekkel szállíttatják a hadsereg szükségletét képező husmennyiségeket. A husszállitásoknál a szállítók részéről elkövetett mindenféle nagymérvű visszaélés folytonosan napirenden van. Ezeknek diskutiálása 22*
