Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-229

172 229. országos ülés 1903 a szaklapokban folytonos; a feljelentések is egymást érik a hadügyminisztériumhoz, de a bajon sohasem segítenek. Egy nyilatkozatot akarok felolvasni, t. ház, (Halljuk! Halljuk!) a mely élénk világot vet azokra a nagy visszaélésekre, a melyek a hus­szállitással foglalkozó iparos-osztály kárára és sérelmére elkövettetnek és élénk világot vet azon nehézségekre, a melyekkel az ilyen pályázat el­nyerése az ilyen szakképzett iparosra nézve jár. Menczer Samu mészárosmester a múlt évben nyilt levélben, (Halljuk! Halljuk! a szélsöbalol­dalon.) a melyet a »Mészárosok és Hentesek Laj)já«-ban tesz közzé, ad ezen sérelmeknek kifejezést (olvassa): »A ki figyelemmel kiséri, úgymond, a dolgot, az csak egy képet alkothat magának. A mi a katonai husszállitásoknál elő­fordul, az egyszerűen hallatlan. (Mozgás jobbfe­löl. Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Az ember lót-fut, ajánlatot tesz; mindenféleképen igyekszik és reménynyel várakozik, hogy siker­rel jár-e a fáradozása; végre aztán tudomására jut, hogy a szállítást újból a régi szállítónak adták oda, vagy pedig olyannak, a kiről hozzá­értő emberek még azt is csodálják, hogy egyál­talában pályázni mert.« Beőthy Ákos: A protekczió! (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Sebess Dénes : »Ezen a bajon segíteni kel­lene az illetékes fórumon, ámde az eddigi ta­pasztalatok után azt nem lehet a mészáros-ipar­testületre bizni, kell, hogy az országos ipar­egyesület tegyen lépéseket; talán igy lehetne e dologban valamit elérni. Francziaországban a szállítást csak hat hó­napra adják ki, még pedig századok és sor sze­rint, így legalább kisebb mészáros is tud ma­gán segíteni. Kisebb üzletnek elég. ha naponta 20—20 kiló húst szállíthat a katonaság részére, mert ez a fogyasztók előnye is (Nincs minden­kinek vendéglős vevője!) s a mészárosnak sem képezi aggodalmát, esetleg 20—20 kiló húsnak értékesítése. Helytelen eljárás az, hogy 3 — 4 ember osztozzék a budapesti helyőrség husszál­litásán. Van olyan is a szállítók között, a ki 3—4 ezrednek szállít, és ha bárki jobb vagy olcsóbb húsra tenne ajánlatot, az szinte ki van zárva, hogy ajánlatát figyelembe vegyék. A saját tapasztalatomból mondhatok el erre vonatkozó­lag egy igen érdekes esetet. Pár éve annak, hogy egy, akkor Budapesten állomásozott ezred husszállitására én is pályáztam. Pályázatom a következő megjegyzéssel jött vissza. Ihr Offert wurde nicht angenommen. Semmi megokolás. Utánajártam a dolognak, midőn is megtudtam, hogy állítólagos megbizhatlanságom volt oka ennek a visszautasításnak. Elképzelhető, meny­nyire bántott a, dolog — szaktársaim előtt fe­lesleges megbízhatóságomat hangsúlyozni — igye­keztem tehát a dolog nyiltjára jutni. Hosszas nyomozás után megtudtam, hogy a kedvezőtlen informácziót az előbbi szállító adta, a ki az árlej­márczius 16-án, hétfőn. tés tárgyalásánál jelen volt, mig engem be sem bocsátottak. A dolog vége az lett, hogy a szál­lítást az előbbi pályázó kapta meg. Többek között Budapest egyik legelső ka­tonai husszállitója, szakkörökben nem titok ez, hogy 20—25.000 forinttal tartozik 30—40 hus­kereskedőnek, tőlük összevásárolt katonai húsért. És minő húst vásárol össze ! A legolcsóbbat, a mely az egész csarnokban csak kapható. Ilyenre ő mindenkor biztos vevő. Ilyen módon termé­szetes, hogy ki van zárva a versenyzés, mert azt, a mit olyan ember tehet, a ki senkinek sem fizet, más meg nem cselekedheti. Rendes áron fizetett rendes árut olyan olcsón nem lehet adni, mint a hitelbe vett meg nem fizetettet, így azonban nem maradhat a dolog, a ka­tonai husszállitások évtizedes visszás voltán se­gíteni kell. Itt nem használ sem hadtestparancs­nok, sem a hadügyminiszter. Ok csak meghall gatják az embert, átnézik kérvényeinket és illetékes helyre küldik véleményezés végett. Az illető étkezési bizottság elnöke azonban, ter­mészetes, nem olyan véleményt ad, mint azt a mészáros kívánná. A bizottság a saját állás­pontját védi és hogy minő esetek fordulnak elő, azt csak az tudja, a ki próbálta. íme egy a sok közül: Múltkoriban kiírtak egy árlejtést, hatá­rozottan ki volt mondva, hogy a régi szállítótól többé húst nem vesznek, mert sok ellene a panasz. Több ízben vissza is küldték neki a húst, meg is büntették, ugy, hogy a pályázat lejárta előtt két nappal egyik élelmezési tiszt meg is mondta neki, hogy vele a szerződést meg nem ujitják. És mi történt ? Egy egész sor első­rangú mészáros ajánlatát, a kiknek szállítási képességéről elég alkalmuk volt meggyőződni a dönteni hMatottaknak — mellőzték, visszautasí­tották, daczára, hogy volt olyan is, a ki 6 fillérrel olcsóbban ajánlkozott, mint az előbbi szállító. Az utolsó perczben az előbbi, kimon­dottan megbizhatlan szállító nyerte el ismét a szállítást.« És igy folytatja tovább sérelmeit, a miket egész terjedelmükben nem olvasok fel. A t. államtitkár ur láthatja ebből, hogy a vissza­éléseknek egész sorozatát követik el és ez iránt panaszkodnak az arra hMatott szaksajtóban. Mindamellett ugy tudom, hogy eddig e pana­szok abszolúte nem nyertek orvoslást a hon­védelmi minisztérium részéről. De sokkal nagyobb visszaélésre mutatok itt rá, a melynek orvoslását várom az igen t. honvédelmi vezetőségtől, annyMal inkább, mert ez irányban, bár vizsgálat tényleg történt, de orvoslásra nem talált a sérelem. Brust L. és Fia budapesti czég egy feljelentést adott be a hadtestparancsnoksághoz, a melyben elpana­szolja a következőket (olvassa): »A Budapesten állomásozó cs. és kir. 86-ik gyalogezred részére a hússzállitást folyó 1902 évre Schubert Dezső Budapesten bejegyzett mészáros czég nyerte el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom