Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-229

164 229. országos ülés 1903 Vagy kell hadsereg, vagy nem. Ha valaki azt mondja, hogy ellensége vagyok az állandó hadseregnek, én a milicziát akarom: ezt én értem ! De abban a perczben, a mikor elismerem, hogy hadseregnek kell lenni, akkor meg is kell adnom azokat az eszközöket is, a melyek szükségesek, hogy a hadsereg az legyen, a minek lennie kell: a haza és a trón legfelsó'bb biztositéka. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Nem szenved kétséget, hogy ez súlyos költségeket okoz. Barta Ödön: Súlyos nemzeti sérelmekről van szó, nem csupán súlyos költségekről. Azokról beszéljen! Széll Kálmán miniszterelnök: Ez a javaslat nem csinál sérelmet. Barta Ödön: Nem, ez csak fokozza! Széll Kálmán miniszterelnök: Nem erről van most szó ! (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) Bolgár Ferencz: Nem szenved kétséget, hogy ez költségeket okoz, de ha szükség esetén a hadsereg esetleg nem birna azzal a használhatósággal, a melyet joggal kell tőle megkövetelnünk, ez százszor és ezerszer nagyobb baj lenne. Épen a napokban hallottuk Papp Elek t. képviselő úrtól, hogy a német-franczia háború a francziáknak 13 milliárd frankjába került, ha beleveszszük az elvesztett provincziák értékét. Papp Elek t. képviselő ur azonban ebből nem azt a konzekvencziát vonta le, hogy ennélfogva mindent meg kell tennünk, hogy minden eshetőségre kész, erős hadsereget teremtsünk meg, hanem ellenkezőleg, azt vonta le, hogy a hadsereg számára nem adja meg a több ujonczot. (Zaj a szélsöbaloldalon.) Thaly Kálmán: Magyar hadsereget követelt! Hentaller Lajos. Nem osztrákot, dinasztikust! Bolgár Ferencz: Egy előkelő közgazdasági iró, Schäffle, egyik művében a háborúról tesz számitásokat és azt mondja, hogy egy jövő háború Európában — bármely nemzetek közt fog is az vívatni, legalább 15 milliárd koronába fog kerülni. (Zaj. Elnök Csenget. Nyugtalanság a bal- és a szélsöbaloldalon.) Hentaller Lajos: A népek sohasem haragusznak. A népek nem akarnak verekedni! Bolgár Ferencz: Annak a nemzetnek is, a melyre nézve ez a hadi költség nem is jelentené a tönkremenést, annak is évi 800 millió koronájába kerülne ez. De mondjuk, hogy nemcsak az egyik országnak, a legyőzöttnek kellene ezt a költséget fizetnie, hanem megosztanék a hadi költséget. Melyik ország birná ezt meg? Hogy birna meg esetleg Ausztria-Magyarország milliárdokba menő hadiköltségeket? Nem jobb-e a biztosítási díjat megfizetni és megadni azt, a mi a hadsereg kellő harczképességét megteremti ? (Helyeslés a középen.) Mert másnak, mint biztosítási díjnak nem tekinthetem azt, a mMel megteremtjük a hadseregnek azt az erejét, a mely biztosítja az ország sorsát. (Zaj a szélsöbaloldalon.) márczius 16-án, hétfőn. Olay Lajos: Nemzeti hadsereg kell! (Zaj és mozgás jobbfelöl.) Elnök: Csendet kérek, t. ház, méltóztassanak meghallgatni a szónokot. Bolgár Ferencz: De feltételezem, t. ház, hogy egyrészt a kormány közgazdasági politikája gondoskodni fog arról, hogy az ország ezt a terhet elviselhesse és hogy másrészt a hadügyi kormányzat kellő takarókosságot fog tanúsítani, és hogy az 1867-iki XH-ik törvényczikkből eredő követeléseknek a védtörvény tárgyalása alkalmával a hadügyi kormány meg fog felelni. Szerintem, t, ház, már többé nem lehet kitérni a katonai kérdés megoldása elől. Én ezt ma állami életünk egyik legfontosabb problémájának tekintem. Ezeken kívül, ha hozzájárulok ehhez a javaslathoz, teszem ezt abban a feltevésben, hogy a kétéves katonai szolgálatot meg fogja kapni az ország. Meg vagyok győződve és nem is látom ma már máskép, mint hogy a kétéves katonai szolgálat megvalósul, és tessék elhinni, ha mást nem is érnénk el abból az egész mozgalomból, a mely most ezen javaslat körül keletkezett, mint hogy a monarchia két államának népei a kétéves katonai szolgálatot meg fogják kapni, ez már maga is egy oly eredmény volna, a mely az áldozatot megérné. (Igaz! Ügy van! a középen) Ha az előnyöket tekintjük, melyekkel a kétéves katonai szolgálat a népre nézve jár, és melyek nemcsak abban állanak, hogy a katona egy esztendővel kerül hamarább haza, hanem abban is, hogy a kétéves katonai szolgálat révén a hadseregnek tartaléki létszáma megszaporodván, a hadsereg megifjodik, azaz háború esetére az idősebb emberek kímélve lesznek, mint pl. Németországban, a hol a helyett, hogy mint eddig, szükség esetén 20 korosztályt kellett behívni, elegendő lesz 16 korosztály, tessék elhinni, hogy a reform megéri az áldozatokat. Meg vagyok teljesen győződve, hogy többé a kétéves katonai szolgálat kérdésének megoldása elől kitérni nem lehet. A fődolog itt csak az, és ezt tartom kívánatosnak, hogy a katonai körök e tekintetben a nemzet anyagi erejét, a mennyire csak lehet, kimérjék. Kubik Béla: Mi adjuk erre a direktívát, nem a katonai körök! (Zaj.) Azok nem kímélnek bennünket! Széll Kálmán miniszterelnök: A parlament adja! Bolgár Ferencz: Annál inkább biztosra veszem azt, hogy a kétéves katonai szolgálat kérdése meg lesz oldva, mert az én nézetem szerint ezáltal a hadseregnek a / megerősítése épen annyit nyerne, mint a nép. Én a kétéves katonai szolgálat mellett állást kívánok foglalni, annak behozatalát kívánatosnak tartom, annak részére áldozatot is kész vagyok hozni. A hogy én számítom, a kétéves katonai szolgálat költségeit 40—45 millióra teszem, (Zaj a szélsöbaloldalon.) és itt még a békelétszámot is