Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-228

152 228. országos ülés 1903 márczius i'i-én, szombaton. gondoljuk, vájjon a határidőüzlet kérdésében kövessük-e azt az eljárást, a melyet Németországban vagy Ausztriában követtek. Ha igaz volna az, hogy a határidó'üzlet tényleg oly káros, mint azt Németországban feltüntették, kérdem, miért tartották azt fenn sok oly áruczikk tekintetében, a meljekben Németország nagy külföldi kereskedelmet üz? Miért tartották azt fenn kávénál, szesznél és más czikkeknél? Hamburg elég okos volt és nem akarta kávéban fennálló világpiaczát átengedni Havrenak és Amsterdamnak és azért görcsösen ragaszkodik a határidőüzlethez. (Tetszés a jobboldalon.) De ha nem is állana az a megkülönböztetés, a melyet én import és export állam között tettem, kérdem, honnét van az, hogy Londonban, a hol egészen az utolsó időig annyira idegenkedtek a határidőüzlettől, azt mégis az utolsó időben meghonosították, és ott e czélra a »London produce clearinghouse Limited« 12 millió koronával alakult, mely a határidőüzletek lebonyolításával foglalkozik, Pedig ha van kereskedelmi emporium, a mely a határidőüzletet nélkülözheti, az bizonyára London, mert London annyira benn van a világpiacz "közepén, ott oly nagy. tőkék vannak összehalmozva, ott a közlekedési eszközök mindenhová olyannyira kifejlődtek, hogy határidőüzlet nélkül is minden időben elláthatja Angliát a szükségelt terményekkel; addig, mig a világnak összes országai terményeik feleslegét elsősorban Londonba dirigálják, addig Londonnak nem kell félnie attól, hogy más városok, határidőüzleti árukban piaczát túlszárnyalják, és mégis az a London, illetve az a konzervatív Angolország, mely elavult mérték- és sulyrendszerét ma is fentartja, meghajolt a kereskedelmi üzletek megkötésének és lebonyolításának ezen technikai haladása előtt és elfogadta a határidőüzletet épen most, midőn Németországban és Ausztriában egész hadjáratot intéztek ellene; pedig sehol sem ütközik egy gabonastandard teremtése annyi nehézségbe, mint Londonban, a hová a legkülönbözőbb gabonatipusok kerülnek; már 1870-ben ott 33 fajta búza, 14 fajta árpa, 3 fajta rozs, 17 fajta zab, 17 fajta tengeri került a piaczra. Azt mondta Zselénszky Róbert igen tisztelt képviselő ur, hogy ő részt vett az 1895-iki budapesti tőzsde- és szaktanácskozmányban, átnézte az 1892-iki berlini és az 1901-iki bécsi tanácskozmányok jegyzőkönyveit, a nélkül, hogy a határidőüzlet mellett egyetlenegy helytálló érvet birt volna feltalálni, legfeljebb azt, hogy nem lehet megkülönböztetni a reális üzletet a játéktól. Bocsánatot kérek, én is egyik szerény tagja voltam a magyar tőzsde-ankétnak, én is olvastam a német és osztrák tárgyalásokat és az ellenkező meggyőződésre jutottam, mint az igen tisztelt gróf ur, én tudniillik a határidóüzlet ellen csak egyetlen egy érvet találtam, tudniillik azt, hogy miután a határidőüzlet játékjelleget ölthet, azért az egész intézményt el kell törölni. De én ebben logikát nem találhatok, mert ez az érv csak oda vezethet, hogy a kinövéseknek lehetőleg elejét vegyük, azokat a lehetőségig elimináljuk, de nem vezethet odáig, hogy az egész intézményt, mely egy nagy általános közgazdasági érdeknek szolgál, eltöröljük, mert ez annyit jelentene, hogy a kMételt a szabály fölé helyezzük, egyszóval, hogy, a mint gróf Tisza István képviselő ur mondta, a gyermeket a vizzel kiontjuk. Persze az, a ki bizonyos előitéletek szemüvegén át olvassa a szaktanácskozmányok anyagát, a ki ugy jár el, mint gróf Arnim Németországban, a ki egy 200 lapos munkában összeállítja a berlini tőzsdeankét jegyzőkönyveinek kMonatát, de egyetlenegy nyilatkozatot sem közöl azokból, melyek ezen ankétban a határidőüzlet mellett történtek, az nem juthat más eredményre a ha'áridőüzlettel szemben, mint arra: Carthaginem esse delendam; de a ki, mint szerény magam is objektíve nézi, hogy mily heves küzdelmet folytatott Németországban az egyik tábor a másik ellen ós hogy az ott alkotott tőrvény máris nagy elégedetlenséget szült, de attól eltekintve is, a ki megfontolja, hogy ez a törvény csak néhány év óta funkczionál és íinnak hatását még ma megítélni nem lehet, az joggal kérdezheti, vájjon észszerű-e, hogy egy gazdasági érdekeinket annyira érintő kérdésben egy ugrást tegyünk a sötétbe? Nem csodálatos-e, hogy akkor, midőn a német ankét 28 tagból állt, s ott 115 szakértő lett meghallgatva, a tárgyalásra vonatkozó jegyzőkönyvek pedig 3604 foliánsra terjednek, hogy mindennek daczára még a határidőüzlet fogalmát se bírták helyesen megállapítani, a minek következménye az, hogy a lipcsei Peichsgericht 1898. október 18-án és 1899. október 28-án határidőüzleti ügyekben két oly, különben indokaiban egészen ellentétesen érvelő Ítéletet hozott, melyek egész Németországban ugy az érdekelt, mint a jogászkörökben méltó felháborodást keltettek, a mennyiben a kereskedelmi törvény által szabályozott és a kereskedelmi forgalom által nem nélkülözhető, és mindenki által legitimnek elismert egyszerű szállítási ügyletet is tiltott határidő üzletnek minősített; egy egész irodalom fejlődött ki ezen Ítéletek felett, melyben a lipcsei Reichsgericbt a legjelesebb jogászok részéről heves támadásoknak lett kitéve. Hát mindez oly kecsegtető-e, hogy nekünk is erre a lejtőre rá kelljen lépnünk? (Tetszés jobbról.) A magyar tőzsdei szaktanácskozmányok alkalmával, de itt is a t. házban, különösen Hieronymi, Tisza István és Sándor Pál igen tisztelt képviselő urak felszólalásaikban a határidőüzletnek általános fontosságát, szükségességét és előnyeit ugy a termelőkre, mint a fogyasztókra és a kereskedelemre nézve, oly meggyőzően