Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-228

228. országos ülés 1903 márczius lb-én, szombaton. 147 Kubik Béla: Csakhogy ránk nem dolmányt akar búzni a miniszterelnök ur. Széll Kálmán miniszterelnök: Én azt hordok mindenütt, a szMemben is. Krasznay Ferencz: Deák Ferencz azt mondotta akkor, hogy ily esetben a jó ember nem tehet egyebet, mint azt, hogy Yégig legombolja a dolmányát és azután újra begombolja. Beust erre ingerülten igy felelt: No, én levágnám a gombokat. Mire Deák Ferencz nyugodtan igy válaszolt: Akkor meg épen nem lesz begombolva ! Hát ha uj választást méltóztatnak elrendelni, akkor — azt mondom — épen nem lesz katonai javaslat! Mert a választóközönség, akármennyire elgyengitették is önök az utolsó 30 esztendő alatt, talán még lesz oly erős, hogy két nagy csalódásnak a konzekvencziáit le fogja tudni vonni az önök terhére. Az egyik csalódás a gazdasági kiegyezésre vonatkozik. Egyik képviselőtársunk feljegyzése szerint nyolczan és egynéhányan vannak a túloldalon, a kik az önálló vámterület nyergén vagy hátán jöttek be. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem ugy van ! Vázsonyi Vilmos: Majdnem minden budapesti képviselő igy jutott^be! Krasznay Ferencz: És én még nem láttam odaát a t. túloldalnak egy oly tagját sem, aki, valahányszor a miniszterelnök ur, — pedig ez gyakran megtörtént — a gazdasági közösség mellett apológiákat tartott, a tenyerét kiniélte volna. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Azt mondták, hogy ha nem lehet tisztességes kiegyezést csinálni, akkor legyen önálló vámterület. (Mozgás és zaj a, szélsőbaloldalon.) Kubik Béla: Terrorizálnak mindenkit; meg vannak ijesztve. (Halljuk! Halljuk!) Krasznay Ferencz: Bocsánatot kérek, t. miniszterelnök ur, két csoport van itt. Van olyan csoport, a melybe 80 s egynehány túloldali képviselő tartozik, a kik minden fentartás nélkül Ígérték az önálló vámterületet . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Olyan talán hat sincs! Krasznay Ferencz: A másik csoportba tartoztak a többiek valamennyien, mert valamennyi ezzel a rezerváczióval élt, és valamennyi ezzel a mentális rezerváczióval választatott^meg. Széll Kálmán miniszterelnök: Én is, de ezt tisztességesen lehetett tenni! (Mozgás és ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Krasznay Ferencz: Mert, hogy minden rezerváczió nélkül válaszszon, annyira gyengének a magyar választóközönséget igazán nem lehet tartani. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) EnnyMel tartoztak már neki is. A másik, nem kevésbbé keserű csalódás,.. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem volt ott csalódás! Krasznay Ferencz: Bocsánatot kérek, ez még nagyobb csalódás, a mit most fogok mondani. (Halljuk! Halljak! a szélsobaloldalon.) Ez a második csalódás nem kevésbé keserű és megdöbbentő, mert szomorúan való az, hogy a magyar választőközönség előtt már másodszor hullnak porba azok az oszlopok, a melyek a magyar nemzeti érvényesülés eszméjével jutottak a magyar nép mandátumához. Az első oszlop, t. ház, mielőtt leomlott volna, igy beszélt: (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon.) 1867. márczius 24-én Tisza Kálmán a következő szavakat mondotta (olvassa): »Nem tudok képzelni független államot, a melynek Önálló serege nem volna.« Széll Kálmán miniszterelnök: Még 1874-ben is ezt mondotta! Krasznay Ferencz: 1870. január 7-én ezt mondotta Tisza Kálmán az önálló magyar hadsereg kérdésében (olvassa): »Van annyi u. n. fekete pont a láthatáron; ha el nem jő egyhamar azon időpont, a midőn az állam, a midőn a fejedelem, a midőn minden ember belátandja, hogy ennek az országnak biztos támasza csak a magyar hadseregben van, a fekete pontok óriási mérvben fognak nőni.« Ugyancsak akkor ezt mondotta (olvassa) : »Mindaddig, mig nem sikerül lerontani azon akadályokat, a melyek a magyar hadsereg útjában állanak, mindaddig fogjuk támadásainkat ismételni.« Kubik Béla: Hej, de támadta! Krasznay Ferencz: Azután 1871. február 7-én Tisza Kálmán ur a következő kijelentést tette: Széll Kálmán miniszterelnök: Akkor még mindig közjogi ellenzék volt! Krasznay Ferencz: Igen, hiszen erre csak egy vigasztaló felelet van, a melyet közbeszólás formájában a múltkor hallottunk a túloldal egy t. tagjától, hogy »ezeket el lehet mondani az ellenzéken«. Csakhogy ezzel a módszerrel és morállal egy országot kormányozni és egy nemzetet vezetni nem lehet. Pichler Győző: Az ilyesmMel csak gimnáziumokat lehet kormányozni, országot nem! (Derültség. Mozgás és zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Krasznay Ferencz: T. ház! A másik oszlop beszédeiből nem^ idézek, mert ezt tiltja az igazságszeretetem. Én azt tartom, hogy annak a másik oszlopnak és barátainak még nem késő; a tizenkettedik órában még hMatkozhatnak a jóhiszeműségükre, arra a jóhiszeműségre, a melylyel az ÖDÖk pártjába bementek. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Még hMatkozhatnak Horatius mondására, hogy meggyőződtek ők is arról, hogy: »Sincerum est nisi vas, quodcunque infundis, acescit.« Ha nem tiszta az az edény, akármit is öntesz bele, megsavanyodik. De ha ők levonják ezen konzekvencziákat, akkor az ő útjuk csak a mienkkel párhuzamosan vezethet. És én ebben a hitben és ebben a föltevésben elállók az idézetektől. (Halljuk! Halljuk!) Mánka Oszkár: Pedig én szeretném hallani ezeket az idézéseket nagyon! 19*