Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.
Ülésnapok - 1901-228
148 228. országos ülés 1903 márczras ii-én, szombaton. Krasznay Ferencz: Az idézetek nagyon szépek, akárki elolvashatja őket és azt hiszem, hogy olvasgatják is. Mánka Oszkár: Ép azért halljuk, mert nem találhatunk benne olyanokat, a melyek inkonzekvencziára mutatnának! Krasznay Ferencz: T. képviselőtársam, ez olyan merész állítás, hogy igazán megdöbbent, mert hiszen nemcsak nekem szól, hanem szól 50 egynéhány szónokunknak, a kik előttem szólottak és a kik még utánam bőven ki fogják ezt mutatni. Kubik Béla: Tisza Kálmán mindig ezt mondotta ott a bársonyszékben! Krasznay Ferencz: T. képviselőház! Egy másik szempont is azt kívánja, hogy a kormány ezeket a javaslatokat visszavonja, kívánja ezt a politikai okosságnak, a politikai raisonnak szempontja. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Ne méltóztassék elfelejteni, hogy azok a pártok, a melyek e javaslat ellen küzdenek, voltaképen érveiket Magyarország régi jogrendjéből veszik és ne felejtsék el. hogy azok a mai jogrend álapján állanak. De hogyha a hatalomnak a makacssága oda fogja juttatni a dolgokat, hogy nemcsak ez a párt, hanem az is, a mely 20 éven keresztül küzdött a nemzeti érvényesülés eszméjéért, üres kezekkel lesz kénytelen a magyar választóközönség elé állani, könnyen megtörténhetik, hogy az a jó magyar nép, a mely annyi naMitással és annyi hittel bizta rá ügyét ezekre a pártokra, azok felé fog fordulni, a kik többet ígérnek, a kik nem a jogrend alapján állanak és a kiknek sem a hadsereg, sem egyéb nem szükséges, a. kik megtagadják a mai államrendet és a mai egész államkonstrukcziót! (Ugy van! Ugy van ! a szélsőbal oldalon.) Pichler Győző: A meddig mi vagyunk az ellenzék, addig jól van minden! Krasznay Ferencz: Ne felejtsük, t. képviselőház, Macaulay azon mondását, hogy a népek fellázadásának a vehemencziája mindig a kormányzat rosszaságának a fokától függ! A szélsőségek szélsőségeket fognak szülni! Széll Kálmán miniszterelnök: Épen azért nem félünk! Krasznay Ferencz: Mi látjuk, hogy azok, a kik a szélsőséget képviselik, nemcsak a városok munkásnépét, hanem az általunk képviselt magyar Alföld rónáinak a falvait is napról-napra immár rohamlépésben veszik be. (Ugy van! Ügy van! a szélsobaloldalon.) Bövid beszédem elején azt ígértem, hogy ennek a vitának tanulságait kMánom levonni. (Halljuk! Halljuk ! bal felöl.) A tények, a melyek megállapíthatók voltak, a következők: propria fassioval, saját beismeréssel meg van állapítva az, hogy az 1867-iki törvény végrehajtva nincs. Sőt a jövőre való szándékot, a mint emiitettem, sajnos, [az uralkodó akaratának pecsétjével és súlyával apodikticze is kijelentették. Ez a vallomás megfelel a valóságnak. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) A túloldalnak egy tekintélyes része évtizedeken keresztül ugyanezt hangoztatta és vallotta, és lehetetlen, hogy pusztán az a tény, hogy egy pártba beléptek, annyi jeles férfiúnak az évek előtti álláspontját egyszerűen dezavuálja. Az uralmon lévő párt tehát magával viszi és magában rejti a képviselőknek egy oly tömegét, a kik szintén a bevallás oldalán állanak. Az uralmon lévő párt összes felszólalt szónokai beismerték azt, hogy a hadsereg mai szelleme, konstrukeziója nem kielégítő, és több irányban sürgősen intézkedésekre van szükség. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Hy körülmények között kétségtelen, hogy egyszerűen kormányigéreteket elfogadni — főként az ide vonatkozólag tett tapasztalatok után, — csakugyan nem lehet! (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Itt, t. ház, magának a parlamentnek kell cselekednie; az orvoslás módját magának a parlamentnek kell meghatároznia és az orvoslásnak magának a parlamentből kell kiindulnia. Sajnálom, t. képviselőház, hogy az a mód, a melyet javaslatba hozni bátor leszek, hogy ugy mondjam, nem bevett nálunk és meglehetősen szokatlan ; (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) bár a házszabályok megengedik. Az angol parlamentben azonban, valahányszor egy nagyobb nemzeti bajról van szó, mindig ebhez a módhoz fordulnak. A parlament nem adja ki a kezéből a kérdés tisztázását, és az orvosszerek megjelölését, maga veszi ezt a kezébe. Ez az u. n. seleetcomitee kiküldésének az intézménye. Bizottság kiküldése abból a czélból, hogy maga a jaarlament vegye vizsgálat alá, mennyiben nincs valamely törvény végrehajtva, maga a parlament mutatja meg az utakat és módokat, a melyekkel a bajokat a törvénysértést vagy visszaélést szanálni lehet, (lilénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nemcsak ez a forma nem tetszetős önök előtt, hanem tudom, még az a forma sem akczeptábilis, a melyben én azt ajánlani fogom, t. i. egy határozati javaslat formájában. Ez azonban nem tart vissza engem attól, hogy a határozati javaslatot beterjeszszem. A határozati javaslat igy szól (olvassa): »Határozati javaslat. Tekintettel arra, hogy az 1867. évi XII. t.-cz., tehát az a törvény, a mely a magyar királyságnak az osztrák császársággal való közös hadi védelmét szabályozza, a közös védelem eszközéül 11. és 14. §-aiban a magyar hadsereg intézményét jelöli meg, tekintettel arra, hogy az ugyanezen törvény 11. §-a szerint átruházott felségjogok csakis a magyar hadsereg intézményének megvalósítása mellett, tehát csakis annak sérelme nélkül gyakorolhatók, tekintettel arra, hogy az idézett törvény ily értelemben mindeddig megvalósítva és végrehajtva nincs, a képviselőház a házszabályok 126, §-a
