Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-228

146 228. országos ülés 1903 márczius lb-én, szombaton oldalt a törvényhozói kötelességekkel. A túloldalnak minden egyes szónoka kénytelen volt bevallani, hogy a hadseregnek mai szelleme, mai állapota és struktúrája nem kielégítő. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) És csodálatos módon, t. képviselőház, azok az ajkak, a melyek különben egy-egy gazdasági törekvésnél annyira beszédesek, (Halljuk! Halljuk!) azok az ajkak, a melyek egy agrár vagy merkantil kérdést annyira finoman ki tudnak domborítani, némák maradtak és gondolatszegények, a mikor arról volt szó, hogy az általuk is bevallott, az általuk is elismert sérelmek és hiányok miként orvosoltassanak. (Igaz! TJgy van! Élénk tetszés a szélsöbaloläálon.) Ez azt mutatja, t. képviselőház, hogy a parlamenti élet nálunk valóságos hipokrizis. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloläálon.) A hadügyi kormány önök előtt egyszerűen felhúzza a kritika szabadságának a rúdjait, és önök jól tudják, hogy ha itt kritikát gyakorolnának, vagy épen javaslatokkal állanának elő, hát akkor önök oly érdekkörrel jutnának összeütközésbe, a melyet a saját házi szabályaik szerint minden fentartás és kritika nélkül kell szolgálniuk! (Elénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloläálon.) A helyzet tehát az, t. képviselőház, hogy a helyett, hogy önök a nyiltan bevallott és megállapított sérelmeknek és hibáknak konstatálására velünk kezet fogva és együttesen keresnék az orvoslást, önök ugy tesznek, mint egy modern Brennus, a ki kardjára üt és hatalmára hMatkozik. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Hát, t. képviselőház, én nem tudom, hogy Brennus haragos volt-e, a mikor a kardját a mérlegbe dobta, de önök mód nélkül haragosak. Mindenekelőtt haragos a sajtójuk. Széll Kálmán miniszterelnök: Én nem vagyok! Krasznay Ferencz: Most nem, de máskor igen. Széll Kálmán miniszterelnök: Eszemben sincsen, soha! Pichler Győző: Az a baj, hogy nem haragszik, mert akkor otthagyná az egész dolgot és jönne más! Endrey Gyula: Most haragudni kellene az osztrákokra és azokra sem haragszik, az a sajnos! Elnök (csenget): Csendet kérek, t. képviselő urak! Krasznay Ferencz: Haragszik mindenekelőtt a sajtójuk. És igazán az csodálatos, hogy ugyanaz a sajtó, a mely az egyházpolitikai vitáknál a szabadelvüségnek, a tiszta látkörnek, a tudásnak olyan szép jelzőMel illette a függetlenségi pártot, most nem lát abban egyebet, mint egy rusztikus elementumot, a mely a ház vitáinak szinvonalat leszállítja és a mely erőszakosan terrorizál. Szóval, t. ház, mi odajutottunk, hogy gondolkoznunk kell, vájjon ez a sajtó komolyan veendő-e. (Helyeslés balfelöl.) Mert hiszen be kell látnia mindenkinek, hogy a ház minden egyes tagjának intellektuális mértéke egyenlő nem lehet. Annál jobban képviseljük a nemzetet, minél heterogénebb elemek küldetnek ide; (Tetszés bal felöl.) és ha talán a sablon mértékét mindenki meg sem is üti, egyet hoz magával az a talán nem magastudásu népképviselő, egyet, a mi odaát olyan ritka — hozza a meggyőződésnek az erejét és igazságát. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldaloji.) Ne méltóztassék elfelejteni, hogy a tanult ember többnyire szkeptikus, pedig egy párt, a melynek az agitáczió, a melynek a hitvallások terjesztése a feladata, nem nélkülözhet olyanokat, a kiket csak az erős meggyőződés vezet. Azt a kritikát tehát, a melyet kumulatMe megkapunk a kormánypárti sajtótól, ebben a tudatban szívesen fogjuk eltűrni ezentúl is. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloläálon.) De komolyabb jellegű és komolyabb jelentőségű az a támadás, a rejtett haragnak az a megnyilvánulása, a melyet a közelmúlt napokban a kormánypártnak egyik oszlopos tagjától olvastunk és a melyre a ház egy jeles tagja múltkori felszólalásában már rámutatott. Gróf Andrássy Gyula képviselő ur azzal fenyeget meg bennünket, hogy ha nem viseljük magunkat jól, jön az abszolutizmus. (Zaj a szélsöbaloläálon.) Endrey Gyula: Bánffy is azt mondta! Krasznay Ferencz: Én erre azt felelhetném, hogy mentül nagyobb a fenyegetés és mentül kevésbbé valószínű az, ugy annál inkább ridikulus. Csodálom azonban, hogy oly nobilis ellenfél, mint gróf Andrássy Gyula képviselő ur, ellenfelét a párbaj színhelyén azzal fenyegeti meg, hogy agyonüti, a helyett, hogy a fegyvereket venné elő. (Élénk helyeslés és tetszés a szélsöbaloläálon.) Az abszolutizmussal való fenyegetés nem mérkőzés, hanem agyonütéssel való fenyegetés. Hát én azt hiszem, hogy ha az a szegény magyar nemzet ezer éven keresztül sok küzdelemmel meg tudta magát védeni az abszolutizmus ellen, gróf Andrássy Gyula i képviselő urnak a »Jövendő«-ben foglalt czikke kedvéért nem fog az abszolutizmusba belemenni. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) A haragnak másik kitörése abban nyilvánul, hogy uj választásokkal fenyegetőznek. Miután a miniszterelnök ur szereti a Deák-féle anekdotákat, engedje meg, hogy egy Deákanekdotával feleljek neki. (Halljuk! Halljuk!) Tudvalevő, hogy Deák Ferencz Beusttal a magyar kérdés rendezése dolgában tárgyalt. Deák ismételten kijelentette Beustnak, a kit különös misszióval küldtek hozzá, hogy a magyar kérdést csakis a magyar alkotmány és a 48-as törvények helyreállításával lehet megoldani. Példakép felhozta neki azt az embert, a ki reggel azon veszi észre magát, hogy a mellényét egy gombbal feljebb gombolta be. Széll Kálmán miniszterelnök: A dolmányát! Vázsonyi Vilmos: A dolmány kevésbé frMol! Krasznay Ferencz: Jól van, elfogadom a dolmányt, azon több a gomb és magyarosabb.