Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-228

228. országos ülés 1903 márczius Vi-én, szombaton. 139 Márczius 14-dikéről Szüllő Géza, a brüsszeli czukor-konvenczió tárgyában a pénzügyminiszterhez. Elnök: Minthogy a ház, tegnapi határozatához képest, a napirend második tárgyáról, déli 12 órakor, a kérvények tárgyalására tér át és minthogy az ülés 1 órakor végződik, az interpelláczió az ülés végén fog megtétetni. Következik a napirend második tárg ya, az 1889 : VI. t.-cz. 14. §~ának módosításáról szóló törvényjavaslat (írom. 199, 268) általánosságban való tárgyalásának folytatása. Ezzel kapcsolatban jelentem, hogy b. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter gyengélkedvén, távollétére Gromon Dezső államtitkár urat bizta meg a netalán szükséges felvilágosítások megadásával. Endrey Gyula jegyző: Krasznay Ferencz! Krasznay Ferencz: T. képviselőház! Azok az érdekes fejtegetések, a melyeket a közelmúlt napokban, a ház egy jeles tagjától, a magyar ellentállás fogalmáról hallottunk, emlékezetembe idézi egy aulikus közjogi írónak, Wirknernek, a magyar alkotmányról való definiczióját. Wirkner ugy akarja ugyanis lebecsülni a magyar alkotmányos életet, hogy azt mondja: a régi magyar alkotmányban nem a haladás volt a lényeg, hanem az ellentállás. Ebben a kicsinylő meghatározásban voltaképen egy súlyos vád foglaltatik azok ellen, a kik az ellentállásra okot adtak, mert ha igazságosak akarunk lenni, bekell vallanunk, hogy a magyar ellenálló politika mindannyiszor történeti jogok megvédésére voltalapitva, (Ugy van! a szélsobalóldalon), hogy mindannyiszor önvédelmet jelentett, és hogy a nemzetet az ellenállásra mindig csak nagyon mélyen fekvő okok bírták, (Ugy van! a szélsobalóldalon.) A magyar ellenálló politika nem a keleti passzív resziztenczia politikája volt, és igy az a küzdelem, a mely itt a házban folyik és a melynek hátterét egy nemzetnek erős elhatározása adja meg, szintén nem a tétlen passzív resziztenczia. (Ugy van! a szélsobalóldalon.) Ez egy tevékeny, eszmékben és akaratban gazdag küzdelem, a mely örökbecsű tanúságokat fog szolgáltatni^ a nemzetnek, (Ugy van! a szélsobalóldalon.) Én rövid felszólalásomban e tanúságokat akarom levonni, tehát igazságokat akarok keresni. (Halljuk! Sálijuk! a szélsobalóldalon.) Jól tudom, hogy a ki az igazság keresésére indul, annak az elfogultságtól vértezve kell lenni; de én az objektMitást, a tárgyilagosságot nem azon az utón keresem, a melyen a t, túloldal egy tagja kereste azáltal, hogy eliminált belőle minden gyújtó anyagot. Ellenkezőleg, nem teszek Ígéretet arra, hogy eliminálok bármit is, hiszen az igazság, ha keserű is, vagy lángra gyújt is, sokkal jobban szolgálja önmagát és czéljait, mint hogyha elimináljuk belőle azt, a mi nekünk nem tetszik. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) En tehát olyan desztilláló eljárásnak, a minőt gróf Tisza István t. képviselőtársam követett, nem vagyok hajlandó magamat alávetni, {Helyeslés a szélsobalóldalon.) mert nem tagadhatjuk, hogy ez a parlament, bár szintén parlamentnek hívják ugy, mint más országok törvényhozását, mégis nagyban különbözik a többitől. Az itt folyó küzdelmek nem olyanok, mint a más parlamentekben lefolyó küzdelmek. Amott csak az eszközökről van szó, csak arról szólanak, hogy miképen boldogítsák a nemzetet ezzel vagy amazzal az eszközökkel; nálunk pedig egyik kézzel mindig védekeznünk kell, védekeznünk kell egy végzet ellen, a melyet szövetségesünknek neveznek. (Ugy van! a szélsobalóldalon.) És mi itt mindig a sorsvert embernek aggodalmával tekintünk mindenre, a mi onnan Lajthán-túlról jön felénk. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Azután ne felejtsük el, hogy az a népmozgalom, a mely itt a küzdelem hátterét képezi, voltaképen csak epizódja a magyar nép már negyedszázados küzdelmének. (Ugy van! a szélsobalóldalon.) A ki tehát feledi, hogy itt a nem egyszerű hadjogi, vagy hadászati kérdésről van szó, hanem, hogy itt a magyar nemzetnek mélyen fekvő nemzeti érvényesülési kérdései és gazdasági exisztencziája forog szóban, az nem szolgálja az igazságot. (Ugy van! a szélsobalóldalon.) Az első tanúiság, a mit levonhatunk, az, hogy nem helyesen cselekednek azok, a kik a parlamenti kérdéseknek s általában a parlamentnek természetes evoluezióját, természetes kitöréseit rendszabályokkal óhajtják mederbe szorítani. (Ugy van! a szélsobalóldalon.) Rövidlátás az. mikor a parlamentet egy ügyintéző hMatalnak a kaptafájára akarják húzni és terminusokat szabnak munkája elé, (Ugy van! a szélsobalóldalon.) szűk látókörüek azok, a kik mindjárt tüzet kiáltanak, ha a parlament élete nem az általuk megszokott sablonok keretében mozog. (Ugy van! a szélsobalóldalon.) Egy példa fekszik előttünk és premisszáim épen arra a példára mutatnak. Lássuk az esetet. (Halljuk! a szélslílxdoldalon.) Pártunk azt vitatta, hogy hadsereg, a melyek a javaslatban áldozatokat követelnek, nem az az intézmény, a melyhez a magyar nemzetnek a nemzetek örök jogánál fogva joga lenne, sőt nem is az, a melyhez jelenleg érvényben lévő törvényeink szerint jogunk van. Azt állítottuk, hogy a mai közös hadseregnek nemcsak külső megjelenése, hanem szelleme, gondolkozása, uralkodó eszméi mind azonosak annak a régi ármádiának a szellemével, a melynek a közelmúltban is oly szomorú szerepe volt hazánk történetében. Azt állítottuk, hogy a mai hadsereg nem az alkotmányos törvényeknek megfelelő néphadsereg, hanem hübériesen császári. (Ugy van! a szélsobalóldalon.) Odaát tagadták ezt, akadtak védői a mai rendszernek és íme a magyar ellenzéknek szabad erőkifejtése haragra gyújtotta a derék szövetségest és haragjában, a vitának nem tudom hányadik hetében, bevallotta az igazságot. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez a vallo18*