Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-227

227. országos ülés 1903' márczius 13-án, pénteken.. 135 Elnök (csenget): Csendet kérek ! (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon.) Kovács Gyula: Nem bocsátkozom azon kér­dések hosszas fejtegetésébe, a melyek megvilágí­tanák azt, hogy miféle más ellenszolgáltatást nyújthat egy hadsereg a nemzetnek a külellen­ségektól való megvédelmezés és a belső rend állandó fentartásának biztosításán kMül. Csak általánosságban említem fel, hogy a mai korban, és elismerem az állandó béke fentartásának biz­tosítására irányuló túlságos fegyverkezés kor­szakában minden állam törekszik azon, hogy nagy költségei, melyeket hadseregének fentartá­sára fordít, más utón saját vagyonosodására legalább részben visszatérüljeuek. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Sebess Dénes: Minálunk kidobott pénz! Kovács Gyula: Nálunk ebben az irányban sem tapasztalunk semmit. Hogy tehát azoknak a költségeknek, a melyeket Magyarország vé­delmi rendszere fentartására fordít, legalább némi része az ország javára visszatéríthető le­gyen, van szerencsém a következő határozati javaslatot benyújtani: (Halljuh! Halljuk! a szélsobaloldalon. Olvassa): » Határozati javaslat. A képviselőház uta­sítja a kormányt, hogy még ez év folyamán oly törvényjavaslatot terjeszszen a ház elé, a mely­ben a katonai alkalmazottak részére ezidősze­rint fennálló bélyeg- és adómentesség eltörlése mellett kimondatik az, hogy a közös hadsereg magyar ezredeiben, a m. kir. honvédség- és csendőrségnél szolgáló egyének, őrmestertől fel­felé, az állami és más tisztviselőkre nézve fenn­álló, és azoknak hMatali fizetései után kiszabott adók mérvének arányában a jövő 1904. évtől kezdődőleg a m. kir. kincstár javára megadóz­tattassanak,« (Élénk helyeslés a szélsobaloldalon. Felkiáltások: Halljuk az indokolást!) Midőn jelen határozati javaslatomat be­nyújtom, egyáltalában nem vezet az a czél, hogy a katonaságot, illetőleg annak tisztjeit az állam­tól és a polgári társadalomtól távolabb vigyük. Épen az ellenkező czél áll előttem. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) AnnyMal is inkább, mert szo­morú dolog, hogy a katonaság, illetőleg a tiszti­kar annyira távol áll a polgári társadalomtól, hogy azt attól még távolabb elvinni nem is lehet. (Elénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Czélom tehát nem ez, és nem is az, hogy talán a képviselőház tanácskozásaiban eddig még fel nem merült eszmével feltűnést keltsek, (Hall­juk! Halljuk!) hanem az, hogy leromboljak legalább egy válaszfalat azok közül, a melyek ma még a katonaságot a polgári osztálytól, ille­tőleg a társadalomtól elválasztják. (Elénk he­lyeslés a szélsobaloldalon.) Czélom a mellett, t. ház, hogy az országot ellenértékéül annak a nagy költségnek, a melyet védrendszere fentartá­sára költ, legalább némi jövedelemhez juttassam. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Czélom, hogy annak a hMatásos katonának, a ki magát hazája polgá­rának tartja, alkalmat szolgáltassak arra, hogy a mellett, hogy hazája az ő részére kényelmes megélhetést, sok rendkívüli kMáltságot biztosit, (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) némi anyagi áldozattal járulhasson hozzá hazája terheinek viseléséhez. (Elénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Annak a katonának pedig — fájdalom, nagy számmal ilyenek is vannak — a ki nem tekinti magát hazája fiának és polgárának, megtörjem legalább némi részben azt az elbizakodottságát, a melyet, elkülönített társadalmi magatartásával és _ kardcsörtetéssel szokott kifejezésre juttatni. (Elénk helyeslés a ssélsobaloldalon.) Molnár Jenő: Azt hiszik, hogy a fizetést a császár zsebéből kapják! Kubik Béla: Az tiszta dolog. (Egy hang a szélsobaloldalon: Csak osztráknak tartja magát! Csak katonának!) Kovács Gyula: Ha gondolkozunk azon kér­dés felett, hogy mi adta a katonaságnak azt a kMáltságát, a mely az adómentességnek egyéb állami alkalmazottak feletti nagy előnyében áll, arra a következtetésre kell jutnunk, hogy ezt más, mint az, hogy a katona vérét és életét, testi épségét veszélyezteti, sőt áldozza hMatása teljesítésében, nem adta! Hogy az állam életét és vérét kívánja a katonaságnak, ez tagadha­tatlanul oly nagy kívánalom, a melyet semmi­féle más ágazatu alkalmazottól az állam meg nem kíván. (Egy hang a szélsobaloldalon: A tűzoltóktól is megkívánják!/ Ezt az áldozatot a múltban a hMatásos katonáktól az állam gyak­ran igénybe is vette. De ma már, t. ház, mint azt a vita során maga a honvédelmi miniszter ur egyes ellenzéki felszólalások közepette tett közbeszólásaMal is megjegyezte, más időket élünk. (Ugy van! Ugy van ' a szélsobaloldalon.) Ma már az a körülmény, hogy az állam ka­tonáinak vérét és életét kívánná, évtizedeken keresztül sem fordul elő. Sőt maguk a hadügyi kormányok is a katonaság szaporítását ujabban nem a hadviselés, hanem az állandó béke biz­tosítása érdekében kérik. (Zaj. Elnök csenget). Molnár Jenő: Az előléptetések miatt! Sebess Dénes: Az osztrák jiosztógyárosok érdekében! Elnök (csenget): Ne méltóztassék a szó­noknak minduntalan közbeszólni! Csendet kérek! Kovács Gyula: Igazat adok a honvédelmi miniszter urnak, más időket élünk, mint éltek akkor, mikor a katonaság adó- és bélyegmen­tességét indokolni lehetett. Hiszen ma mái­olyan tábornokok és ezredesek mennek nyug­díjba, a kik puskaport csak a lövöldében, vagy a fegyvergyakorlatokon szagoltak, és hogy a katona épen ugy, mint a polgár, csak akkor ontja vérét, ha párbajozik. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) De, ha a hatalmasok gondolkodása annyira megváltozott, hogy ma már nem a hadviselés­ben, hanem az állandó béke föntartásában lát­ják uralkodásuk biztosítását, akkor miért ne

Next

/
Oldalképek
Tartalom