Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.
Ülésnapok - 1901-227
134 227. országos ülés 1903 márczius 13-án, pénteken. czió által létesített keretek benépesítését, vagy nem, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem igaz !) Ha igaz, akkor a hadügyi kormánynak a maga felelősége érzetében nem lett volna szabad elállani ettől az eszköztől, mely arra irányult, hogy ezen keretek benépesithetőkké váljanak. (Igaz! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Ha pedig nem igaz, a mint azt e követelés elejtése igazolta, akkor csak arra való volt, hogy játékot űzzön elbizakodottságában azzal a nemzettel, a melynek minden tényéért felelőséggel tartozik és a melyik a semmibevevésnél mindenesetre többet kiranhat tőle. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De alkalmas e játékpolitika arra is, hogy a nemzet attól a kormánytól, mely ily könnyelmű módon fogja fel a maga feladatát, bizalmát teljes mértékben megvonja. Tovább megyek és azt kérdezem, szabad-e egy felelőségét érző kormánynak a nemzettől ily óriási áldozatot egy provizórikus törvény keretében kívánni ? (Felkiáltások a szélsöbalóldalon: Nem szabad! Ez nem megy !) Ha már ily áldozatot kívánnak, legalább azt a szerves törvényt egész terjedelmében dolgozták volna át és terjesztették volna elő, nem pedig kiragadva annak legsúlyosabb rendelkezését. (Helyeslés a szélsöbalóldalon.) Én a mai védrendszernek semmit sem szavazok meg; (Helyeslés a szélsöbalóldalon.) de kérdezem, nem könnyebben vette volna-e magára a nemzet ezt a súlyos terhet, mely e javaslat elfogadásával reá nehezedik, ha legalább azt látta volna, hogy egyik vagy másik téren általa előnyökhöz is jut. Ne higyje a kormány, hogy a nemzet azoknak az óhajoknak teljesítését, melyek a nemzeti párti memorandumban, vagy talán egy bécsi lapban láttak napvilágot, komolyan vegye. Mindenki tudja, hogyha a kormánynak sikerül az ujoncz'utalék felemelése, akkor ezek a nemzeti óhajok ő felőle akármeddig várhatnak. Hiszen legkönnyebb a kormánynak akkor azt mondani, — a mit jelen javaslata indokolásában is kifejez — hogy a viszonyok most sem engedik a véderőtörvény átdolgozását, ha egyszer az ujonczlétszám a kezében van, ha egyszer az felemeltetik. De hát milyenek azok a nagy hanggal világgá bocsátott nemzeti aspirácziók, a melyeket a hadügyi kormány megfontolás tárgyává kíván tenni ? Felelek rá, t. ház: a nevetségességig terjedő semmi. (Ugy van! a baloldalon.) Még arra sem alkalmasak, hogy a nemzet szemébe port hintsenek. Kubik Béla: Még azt sem tudják megcsinálni! Kovács Gyula; Hát nemzeti vívmány az. hogy a jelen korban a gúzsbakötés kérdését tanulmány tárgyává teszik ? Nemzeti vMmáDy az, hogy magyar tisztek a magyar ezredekbe lehetőség szerint visszahelyeztessenek? Nemzeti vívmány az, hogy a közös hadsereg iskoláiban jövőre a magyar nyelv tanítására az eddiginél több időt fognak fordítani? Nemzeti vívmány az, hogy a közös hadseregben a jelvény-kérdés a közjogi helyzetnek megfelelően megoldatik? Bizony sokan vagyunk olyan magyar emberek, a kik a jelvény-kérdés olyatén megoldásából, mint a milyen terveztetik, nem kívánunk. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Igen helyesen és bölcsen mondta Eötvös Károly t. képviselőtársam, hogy azt mindenki tudja, hogy a hadseregben levő jelenlegi jelvények és czimer nem a mienk, tehát azoktól vagy most, vagy a jövőben szabadulunk; de ha egyszer olyat veszünk magunkra, a mely szintén nem a mienk, de mégis benne van a mienk is, és azt önként veszszük magunkra, attól aztán többé sohasem tudunk szabadulni.(Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Kubik Béla: Akkor leszünk igazi osztrákmagyarok ! Nessi Pál: Isten ments meg az ilyen megoldástól, inkább sohase oldjuk meg azt a kérdést ! (Zaj. Az elnök csenget.) Kovács Gyula : Tekinthetők-e mindezek nemzeti vívmányoknak?! Hiszen ezeknek elseje emberi jog, a többi pedig olyan, a mely nélkül nemzet még papiroson sem exisztálhat. (Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Még ezeket is megfontolandónak tartja a hadügyi kormányzat ? Nincs és nem lehet az ő felfogása szerint ennek a nemzetnek a maga hadseregéhez egyéb joga. csak az, hogy szolgáljon és fizessen? (Ugy van! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Van-e ehhez fogható a világon? Hiszen nemcsak az én felfogásom, de a ház tagjainak nézete szerint is, azt hiszem, nincs. Legyen meggyőződve a hadügyi kormány és az őt támogató többség, hogy nálunk sem lesz ez mindig igy. (Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Kubik Béla: Reméljük legalább ! Kovács Gyula: Ha már a többbség magatartása nem irányul is oda, hogy ebben a tekintetben változás álljon be, majd kMívja ezt a nemzet, és ha a többség nem segiti, sőt akadályozza is e törekvésében, majd előáll egy nagyobb hatalom, mint a többség, és ez az idő. Nem kell ehhez egyéb, mint egy háború, a melyben a nemzettől ily távol álló hadsereg bizonyosan vereséget szenved, majd megadják és nem megfontolják akkor ezeket és még mindazon jogokat, a melyeket a Tóth János t. barátom által benyújtott és általam is aláirt határozati javaslat az önálló hadsereg felállításáról megkövetel. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) T. ház! Felszólalásom elején azt mondtam, hogy a javaslat, a mely ez idő szerint a ház asztalán fekszik, óriási áldozatot követel minden kézzelfogható ellenszolgáltatás nélkül. (Egy hang jobbfelöl: Majd elolvassuk, hisz olvassa! Nagy zaj és felkiáltások a szélsöbalóldalon: Ha beszélni akar, iratkozzék fel! Tisztázzuk az eszméket! Folytonos zaj.)
