Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-223

223. országos ülés 1903 márczius 9-én, hétfőn. / Papp Elek: A makacsság a politikában olyan, mint az emberi betegségnél a láz. Ha az bizonyos fokon felül emelkedik, el kell az embernek pusztulnia. Az olyan kormánynak is pusztulnia kell, a mely lázas makacssággal ragaszkodik oly törvényjavaslathoz, melyet az egész ország elitéi és a mely ellen napról-napra felháborodással szólal fel az ország minden fia. Igazán csodálatra méltó dolog, hogy legalább egy pillanatra meg nem villan, fel nem ébred az önök lelkében ott a túloldalon az a gondolat, mily felséges, mily dicsőséges, mily lélekemelő' volna, a jövő nemzedék számára mily biztató, mily reménynyujtó volna, ha legalább egy pillanatra az osztrákok szertelen kapzsiságával és a militarizmus tűrhetetlen túlkapásával a magyar parlament mint egy ember állana szembe, (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldalon.) és a nemzeti honvédelem minden dicső hagyományának lelkesítő emlékével küzdene és állana ki a sikra az osztrákok ellen. Önök azonban a túloldalon ezt nem teszik. Önöktől ezt nem lehet várni, mert önök velünk farkasszemet néznek és Hezitálnak arra, hogy a nemzet jogaiból ki enged többet. Mondhatom, ideje volna már annak, hogy az önök lelkében is feléledjen az a gondolat, hogy végrevalahára egész komolyan le kell számolni az osztrák militárizmussal, annak telhetetlenségével, és véget kell vetni garázdálkodásának. (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldalon.) Csudálatos neme a vakságnak, — talán havi hályog — fogta el az önök szemét, midőn daczára annak, hogy a legkézzelfoghatóbb érvekkel mutatták ki erről az oldalról e törvényjavaslat veszélyességét, annak káros és rossz következményeit, önök mégis hallgatnak, fújják a régi nótát és támogatják a kormányt. Kubik Béla: Nem czáfolják meg ezeket az érveket ? Madarász József: Nem czáfolhatják meg! Papp Elek: Megláthatnák azt önök. a kik szintén a nemzet képviselői, hogy mikor ettől a kiszipolyozott nemzettől ujabb áldozatokat kérnek, a kétségbeesésnek, a tehetetlenségnek aggodalmával küzd az egész nemzet. Mert hiszen hogy országszerte szegénység van, . . . Madarász József: Nyomorúság! Papp Elek: . . . hogy országszerte, a nemzet és a társadalom minden rétegében a pauperizmus uralkodik, azt nem lehet tagadni. Az anyagi és erkölcsi szegénység támadta meg a nemzetnek és a társadalomnak minden rétegét. (Ugy van ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Épen ; azért akkor, a midőn mi erre léptennyomon rámutatunk, ezt ne vegyék önök szószaporitásnak, mert rá kell mutatnunk; mert a túloldalról, különösen a miniszter urak részéről foly ton-foly vast azt hangoztatják, hogy a magyar nemzet anyagi ereje emelkedőben van, és ennek következtében nagyobb terheket is elbir, tehát kell, hogy minden pillanatban, minden alkalommal rámutassunk arra a százféle alakban nyilvánuló szegénységre, a melylyel napról-napra találkozunk. (Helyeslés a szélsobalóldalon.) Szellemi és anyagi szegénységről beszéltem, t. ház. (Halljuk!) A hol az egyik nincs meg, ott jelen van a másik; a hol nincs szellemi, ott van anyagi szegénység, a hol pedig anyagi jólét van, ott a szellemi és erkölcsi szegénység uralkodik. (Ugy van! a szélsobalóldalon.) Olyan ez, t. ház, mint a koldus ruhája. A koldus rongyai betakarják a test azon részét, a mely beteg, s meztelenül marad az a rész, a mely egészséges. (Ugy van! a szélsobalóldalon.) Csakhogy mentül betegebb az a beteg rész a társadalomban, annál jobban el van takarva, a nem beteg rész pedig teljesen meztelen. Ez a helyzet Magyarországon; takargatjuk az erkölcstelenséget és meztelenül hagyjuk a szegénységet. (Ugy van! Ugy van! a szélsobalóldalon.) A magyar nemzet életében tapasztalható ezen bajokat, a rothadt társadalom ezen bajait azokkal az eszközökkel, a melyeket azon bársonyszékekben ülő gondviselésszerű férfiak felhasználnak, megorvosolni nem lehet. De ugy látszik, t. ház, hogy nem is akarják megorvosolni. Hiszen alig van másra gondjuk, mint az összmonarchia nagyhatalmi állásának megerősitésére. (Ugy van! Ugy van! a szélsobalóldalon.) Pedig a bársonyszékekben sem volna szabad elfelejteni, hogy a szegénység még a nagyhatalmi állásnál is nagyobb hatalom, ha kétségbeesésében fölemeli mindkét karját. (Ugy van! Ugy van! a szélsobalóldalon.) Ismétlem, t. ház, hogy a mostani institucziók korrumpáló hatása miatt egyrészről az erkölcsi rugók hihetetlenül meglazultak; morális pusztaság és gyengeség tapasztalható mindenfelé és minden téren (Ugy van! Ugy van! a szélsobalóldalon.) ós különösen azokat az urakat, a kik Magyarország sorsának intézésén munkálkodnak, egyedül a gőg, önzés és hiúság vezeti, ... Kecskéméül/ Ferencz: És a szervilizmus ! Papp Elek: . . . . másrészről azt sem lehet tagadni, hogy bekövetkezett az a szellemnélküli vérszegénység, azon lelki pangás szánalmas állapota, a mely napjainkban egész közéletünkre rányomja pecsétjét. (Ugy van! Ugy van! a szélsöba loldalon.) Reányomja, ezt merem állítani, és ezt nekem nagyon könnyű lesz bebizonyítanom. (Halljuk! Halljult!) Köztudomású dolog, nem tagadhatják a túloldalon sem, hogy nagyon sokan vannak a túloldalon ülő képviselőtársaim közül olyanok, a kik programmbeszédükben világosan megígérték választóiknak, hogy semmi olyan törvényjavaslatot nem fognak megszavazni, a mely a nemzetre és az adózó népre ujabb és ujabb terheket ró. (Ugy van!a szélsobalóldalon.) Sőt nemcsak hogy megígérték, ha- • nem itt erről az oldalról több képviselőtársam névleg megnevezte azon képviselőtársainkat, a kik részint gyűléseken, részint más alkalmakkor