Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-223

8 223. országos ülés 1903 márczius 9-én, hétfőn. resztvettek oly határozatoknak meghozatalában, a mely határozatok a most szőnyegen levő tör­vényjavaslatok ellen hozattak. Ebből tehát azt kell következtetnem, hogy azok az urak nin­csenek megelégedve ezzel a javaslattal, azoknak sem tetszik ez a javaslat, és mégis, ugy látszik, sőt nemcsak látszik, hanem bizonyos is, hogy ezt a javaslatot részint felszólalásukkal, részint szavazatukkal törvényerőre igyekeznek juttatni. (Egy hang a szelsobaloldalon : Csakhogy nem fog sikerülni!) Már most azt kérdezem, és az egész ország előtt kérdezem önöktől, hogy ezen jelenségek még e szomorú és sülyedt szolgalel­kűség korszakában is nem kétségbeejtők-e ? Hát lehet a politikai életben annál megdöbbentőbb és igazán elitélendőbb jelenség, mint a mikor egy politikus pártolja azt, a mit nem helyesel, és támadja azt, a mit helyesel ? (Ugy van! a szelsobaloldalon.) Hisz ez a leghitványabb két­értelműség, a mi a politikai életben képzelhető. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Kubik Béla: Ugy van! Ugy van ! Perver­zitás. Madarász József: Képmutatás! Papp Elek: És nyiltan ki merem mondani, hogy ezt a kétértelműséget a magyar nemzet nem fogja behunyt szemmel nézni. A magyar nemzetnek lehetetlen, hogy szemébe ne tűnjék, nem merem azt mondani, a mit gr. Zichy Jenő mondott, hogy hamis kártyával játszanak, ha­nem szemébe ne tűnjék az, hogy a nemzet jó­hiszeműségét könnyelműen felhasználják. Széll Kálmán miniszterelnök : Nem ugy van; az sem áll, ez sem áll! Papp Elek: Azon képviselő urakkal és mi­niszter urakkal szemben, a kik nagyképűsködve a monarchia érdekét tolják mindig előtérbe, és állig fegyverbe akarják állítani ennek az érdek­nek megóvásáért Magyarországot, az én állás­pontom igen egyszerű és nagyon világos. Az én álláspontom az, {Halljuk! Halljuk!) hogy ne­künk magyaroknak belső megerősödésre van szükségünk, nem áll érdekünkben, hogy a nagy­hatalmi állás hóbortja miatt annyira felfegyver­kezzünk, hogy annak súlya alatt magunk rogy­junk össze. (Ugy van! a szelsobaloldalon). Ha nem tudunk a kor követelményeinek megfelelően berendezkedni anyagilag, ha nem tudjuk itt a kereskedelmet és az ipart kifejleszteni, ha az európai kulturállamokkal egy színvonalra nem tudunk emelkedni, akkor annak a missziónak, a melyet önök itt elénk tárnak, és a melylyel minket csábítani akarnak, hogy itt a Duna völ­gyében nekünk oly hatalmat kell létesítenünk, a mely szemben áll a szláv hatalommal, annak a missziónak megfelelni nem vagyunk képesek. (Igaz! Ugy van! a szelsobaloldalon.) Hiába fo­gunk akár állig pánczélba felfegyverkezni, mi erre képtelenek vagyunk, és épen azért ismét­lem, hogy a magyar nemzet gazdasági és kul­turális megerősödésében rejlik minden köteles­ségünk. (Igaz! Ugy van! a szelsobaloldalon.) De, t. ház, a mi szomorú viszonyaink kö­zött ez alig valósitható meg, mert egy sorvasztó hatalommal állunk szemben, a mely évszázadok óta arra törekszik, hogy az osztrák monarchiába kebelezzen be minket. De hiszem a magyarok Istenét, hogy az osztrák uraknak és az ő kam­merdienerjeinek ez nem fog sikerülni soha. (Igaz! Ugy van ! a szelsobaloldalon.) Egyáltalán, t. ház, a vérrel és fegyverrel való védekezés a mai világban már nem ér semmit. A kultúrára kell a fősúlyt fektetni és arra, hogy önállóan intézhessük dolgainkat. (Igaz! Ugy van! a szelsobaloldalon.) Azt kérdezem azoktól az urak­tól, a kik itt a nagyhatalmi állásról beszélnek, vájjon a mikor a magyar nemzet hazánkba be­költözött, és az itt már keletkezőben volt nagy szláv birodalom közepébe éket ütött, vagy ké­sőbb, a mikor a Morva völgyében Kun László diadalmas hada megjelent, vagy később, a mikor a törökökkel szemben megmentette az osztráko­kat: vájjon azzal a gondolattal cselekedte-e azt, hogy majd a germánizáló osztrákok járszalagára kötve itt szolgai expoziturája legyünk Ausztriá­nak? Ezt bizonyára nem gondolhatták őseink és ezért nem eresztettek volna ki egyetlen csöpp vért sem. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Tettük mindezt azért, hogy a szent István birodalmában, mint önálló, független magyar nemzet éljünk és magunk intézhessük a magunk dolgait. (Igaz! Ugy van! a szelsobaloldalon.) De különben is, t. ház, azt kérdem én, mit beszélünk mi ma a nagyhatalmi állásról? A. mi­kor látjuk, hogy Európában azon folyton folyó békeharczban, a melyet ma a nemzetek folytat­nak, az emberiség sorában első helyet foglal el Paris, London, Washington, Berlin, és látjuk azt, hogy mi annyira hátra vagyunk maradva, hogy a mig azok az államok, mig Paris, London, Berlin abban a harczban a tábornoki, hadvezéri szerepet viszik, addig mi, ráfüzve az osztrák vontató kötélre, a Sanitäts-Corps szerepére va­gyunk utalva. (Ugy van! Ugy van! a szelsobal­oldalon,) Különben, t. ház, én bátran ki merem mon­dani, mikép azt már ezekről a padokról Veress József t, barátom is nagyon szépen és ékes sza­vakkal elmondta és később Justh Gyula t. ba­rátom is hMatkozott rá, hogy én a militárizmus­nak ellensége vagyok. Ellensége vagyok a mili­tárizmusnak azért, mert ez a középkornak a kellő közepébe való. (Ugy van! Ugy van! a szelsobaloldalon.) Ellensége vagyok, mert az ma minden meglevő szolgaságnak az összekötő kap­csa.1 (Ugy van! Ugy van! a szelsobaloldalon.) Ellensége vagyok, mert a militarizmus légköré­ben a szabadság még mindig galamb a sasok közt. (Ugy van! Ugy van! a szelsobaloldalon.) Tudom én azt nagyon jól, hogy a milyen mértékben fog a dolgozó népnek ereje, hatalma, befolyása gyarapodni, oly mértékben fog a mon­archiákkal szemben az akarata is érvényesülni a népnek, hogy a militarizmus befolyása a le-

Next

/
Oldalképek
Tartalom