Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-227

227. országos ülés 1903 márczius 13-án, pénteken. 117 hogy az osztrákoknak gyarmatpolitikát kell csinálni, a gyarmatpolitika pedig a hadsereg, a hadszervezet fejlesztését és, folytonos nagyobbitását követeli. Ausztriának szüksége van piaezra, iparának elhelyezésére, és keresi ott, a hol találja; és ha kell, a török tartományokban csinál magának ujabb gyarmatokat hódítás utján. Erre kész háborúba is bocsátkozni, csak azért, hogy ily gyarmatszerzéssel magának teret készítsen; mert nagyon jól tudja, hogy végtére is eljön az idő', hogy Magyarország ezt a gazdasági együttélést, a melyet ma folytat és a melynek támogatására vállalkozik a jelen kormány is, meg fogja, szüntetni, mert az Magyarországnak kárára van. Az osztrákok tehát készülnek ezen esetre is, hogy akkor iparuknak oly helyeket, piaezokat biztosítsanak, a melyek talán ma még előttünk ismeretlenek is, legyenek azok akár Maczedonia, akár Khina felé. (Halljuk! Halljuk !) De ha az osztrákok ezen vakmerő álláspontjával szemben, a melylyel ők Magyarország irányában nemcsak a gyűlölködés, hanem a legigázás politikáját is érvényesíteni akarják, a t. kormány és a t. többség nem látja szükségét, hogy álláspontot foglaljon, álláspontot foglalunk mi. (TJgy van! TJgy van! a szélsőbal-oldalon.) És azon hadviselés, a melyet most az ellenzék folytat, nemcsak a kormány és a többség ellen, hanem Ausztria ellen is irányul, (Ugy van! TJgy van! a szélsobaloläalon.) mert az a politika, a mely Ausztriában érvényesül, az önöknek, t. kormány, parancsokat küld. és önök meghajolnak, a többség azokat követi. De ez nem maradhat igy. Nem is fog így maradni; mert Magyarország közszelleme előbb-utóbb fel fog ébredni, és bármit hirdessenek az osztrákok, ez a közszellem érvényesülni fog. És én az osztrákokat figyelmeztetem arra, hogy Magyarországnak közjogi különállása nem máról holnapra származott; ez az örökösödési törvénynek a következménye. Az örökösödési törvény az 1723: I —II. törvény czikk szerint Magyarországnak jogot, praerogatMát és szabadságot biztosítanak, sőt az uralkodó azt is megígéri, hogy ugy ő magát, mint jövendőbeli örököseit kötelezi, hogy e hazában nem tartózkodni, hanem rezideálni, tehát itt rezidencziát tartani fognak. Ez tehát egy oly különállás, hogy a magyar királyt az osztrák császárral közjogilag egygyé tenni nem lehet, nem szabad, és Magyarországot az egységbe olvasztani nem lehet, bármiként gondolkozzanak az osztrákok, bármiként legyen csont helyett kocsonya az önök gerinczében. Arra nézve, t. ház, hogy a Rendek erről miként gondolkoztak, nem megyek nagyon meszszire; de ugy önöknek, mint az osztrákoknak a figyelmébe ajánlom I, illetőleg V. Ferdinánd megkoronázása és trónralépése idejében a Rendek azon fellépését, a mikor Ferdinánd elfoglalván a trónt, kiáltványaiban mint I. Ferdinánd, Ausztria császárja jelölte meg magát. Itt van a Rendeknek felirata, elhoztam ezen fóliánsokat, mert ezen feliratban, mely nem olyan régi, 1835-ben kelt, Magyarországnak teljes közjogi különállása ugy körül van irva, mint az Magyarország egyéb törvényeiben soha nem volt. A felirat, a melyről megemlékezem, 1835, augusztus 19-ikón kelt a fent megjelöltek folytán. A Rendek a következő felirást intézték ezért hozzá: »Hálát adólag tiszteljük ugyan mi is az isteni gondviselés jóságát, a mely Felségednek több más nemzetek és országok koronáit is viselni engedi, de mMel a dicsőségesen országló ház és a magyar nemzet között készült szent kötésekben az ország ősi szabadsága és függetlensége nyilván és örökre fentartatott, az 1790—91-iki X. sarkalatos törvényezikkely igen világos szavai szerint, továbbá jóllehet a felséges ausztriai házi leányágnak az 1723. I., II. törvényezikk által megállapított örökösödése ugyanazon fejedelmet illeti, a kire a többi, Németországban benn és kívül fekvő több egyéb és az örökösödés megállapított rendsora szerint elválaszthatatlanul, megoszthatatlanul bírandó országok és örökös tartományok néznek: Magyarország mindazonáltal a hozzákapcsolt részekkel együtt — szabad s igazgatásának egész törvényes alapjára nézve független, azaz semmi más egyéb ország vagy nemzet alá vetve nem lévő, hanem oly ország, a mely önállással és alkotmánynyal bir, következéskép törvényesen megkoronázott örökös királyától és igy Felségedtől, Magyarország következő királyaitól is saját törvényei és szokásai, nem pedig a más tartományok szabályai szerint kormányoztatkatik és igazgattathatik. Felséged iránt viseltető alattvalói és fiúi nyílt bizodalmunknál fogva Felségednek mindjárt dicső országlása kezdetével azon nemzeti, törvényes és igazságos kMánatot, tiszta egyenességgel kinyilatkoztatjuk, hogy, mint Magyarország királya, Magyarországot és az ahhoz tartozó részeket érdeklő s illető diplomatikai és közigazgatási bármely iratokban, ugy a polgári és katonai, minden czimekben és jelekben is.« . . . Jó lenne, ha meghallgatná a t. honvédelmi miniszter ur, mert hiszen a múlt férfiaknak közjogi felfogását tanulmányozni kell, ha azt akarjuk, hogy azokhoz méltó utódok legyünk. Ismétlem ezt a részt a Rendek feliratából: . . . »Hogy a Magyarországot és az ahhoz tartozó részeket érdeklő diplomatikai és közigazgatási bármily iratokban, ugy a polgári és katonai minden czimekben és jelekben V. Ferdinánd névvel élni és ezzel a több egyéb koronái jussai rövidségére különben nem szolgáló móddal is, hM magyarjai és ezek törvényei és jussai iránt viseltető fejedelmi és atyai igazságszeretetének fényes és egyszersmind törvényes példáját nynijtani kegyelmesen méltóztassék.« íme, a Rendek 1836-ban a nemzeti különállás jelzését még a fejedelmi személyben is követelik. Beőthy Ákos: A czimezésben!