Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.
Ülésnapok - 1901-227
118 227. országos ülés 1903 márczius 13-án, pénteken. Szederkényi Nándor: A fejedelem személyében, mint a magyar király személyében, teljes különállást követelnek. És erre megérkezett Ferdinánd király válasza, a melyben a király teljesen hozzájárul ahhoz a felfogáshoz, a mely a Rendek feliratában megnyilvánult, és kijelentette, hogy ahhoz a felfogáshoz fog alkalmazkodni, megnyugtatja a Rendeket, és a mint mondja, reméli, hogy a Rendek ezt szívesen és megnyugvással fogadják. Ezt csak azért olvastam fel, hogy ugyanaz a közjogi állás, ugyanaz a törvényes jassa a nemzetnek, a mely 1835-ben kifejeztetett, ma is fennáll, az osztrák császár és a magyar király közjogi állása törvényeinkben meg van különböztetve, és valamint a fejedelemnek osztrák császári joga érintetlen, — azt mi nem is érintjük, nem is bántjuk — a magyar király közjogi állását és jogát meg akarjuk védeni az osztrákok minden törekvéseMel szemben, a mely törekvés az, hogy a magyar király az osztrák császárban semmisüljön meg. Beőthy Ákos: Hol az osztrák császári korona? Lássuk már egyszer! Szederkény! Nándor: T. képviselőház! Köztünk és Ausztria között tehát ebben a dologban, valamint ma, ugy a jövőben sem lesz egyetértés, de nem volt a múltban sem. Hiszen Ausztriának, a mint mondám és ismétlem, gazdasági érdeke fekszik abban, hogy Magyarország folyton oly helyzetben legyen, a milyenben van ma is, Magyarországnak pedig nemcsak gazdasági, hanem állami érdeke, hogy ettől a helyzettől megszabaduljon. Midőn Magyarország a legelső Habsburgot királylyá koronázta, ezzel fentartotta mindazon jogait, a melyeket azelőtt is bírt, akár polgári, akár politikai, akár katonai természetűek voltak azok. Magyarországot 1676 körül, Lipót király idejében megkísérelték — ez volt a legelső kísérlet — mint hódított tartományt kezelni. Ez volt az első merénylet Magyarország ellenében, s ezen merényletnek folyománya volt a Rákóczi korszaka. Magyarország hűséggel viseltetik ugyan királya iránt, és én megengedem, hogy gr. Tisza István képviselőtársamnak igaza van abban, hogy a magyar nemzet és a magyar király most megértik egymást, a múltban is megértették ; csak akkor nem értették meg egymást, midőn gonosz tanácsadók közéjük furakodva, az országnak jogait eltiporva, az ország népét kizsarolva, az osztrák tartományok császárját akarták Magyarország urává is dekretálni. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Fájdalmas történetünk van erre nézve. Hiszen gr. Tisza István képviselőtársam rámutatott arra a korra, midőn a nemzet és a fejedelmek nem értették meg egymást, a Bocskayak, Bethlenek korszakára. De megértették egymást, mihelyt a király is megértette a nemzetet — ott van a bécsi, linczi béke, — mihelyt a fejedelmek kötelezték magukat az ország jogainak, törvényeinek megtartására. A nemzet ilyenkor rögtön megadta magát és tovább is hűséggel viseltetett a koronás király iránt. Miksa király idejében, a ki a Habsburg-dinasztiából a második uralkodója volt az oiszágnak, főleg a katonai visszaélésekkel kizsarolt országban türelmetlenség és elviselhetetlen érzések támadtak és előrevetette árnyékát Bocskay forradalma. Midőn 1576-ban az országgyűlés összehMatott, Rudolf mint megkoronázott trónörökös volt jelen az országgyűlésen, a Rendek élén elébe állt igy Radeczy István egri püspök és a következő szavakat intézte az ifjú trónörököshöz. Előadta, hogy az ország milyen sérelmeket szenvedett, főleg az idegen katonák behozatala által, és miként tapossák lábbal a nemzet törvényeit, szabadságát. És azután következőleg végzi beszédét: Óvást emelünk Isten és Felségtek előtt, hogy mi halálig hívei maradunk ugyan, de jogaink, szabadságunk csorbításához, gyermekeink és utódaink gyalázatához soha nem járulunk. (Helyeslés a szelsőbaloldalon.) Madarász József: Mindig becsaptak bennünket ! Szederkényi Nándor: A nemzet és a király, ismétlem én is, megérti egymást, megértette egymást mindig, csak akkor nem, midőn gonosz tanácsadók furakodtak a nemzet és a király közé. (Igaz! Ugy van! a szelsőbaloldalon,) Ott van Rákóczy felkelése, melyet Lipót királynak zsarnok uralma előzött meg és az a törekvés, hogy a törököktől visszahódított országot, mint hóditott tartományt kebelezze be Ausztriába. Szörnyű napok és idők voltak azok, ha az ember olvassa azon idők történetét, midőa a törököktől elhagyott országra nézve kijelentették, hogy az a föld nem magyar föld, hanem a fegyverjogán a császár földje ... A vármegyék egymásután tiltakoztak az ellen és azon adó ellen, melyet jus armorum czimén vetettek ki. Ilyen helyzet, ilyen állapotok előzték meg a Rákóczy felkelését, mikor azután a sok kegyetlenkedés után végtére is recrudescunt vulnera, a sebek felfakadoztak, a nemzet a megtorlás fegyveréhez nyúlt. Madarász József: Ez a legigazságosabb! (Igaz! Ugy van! a szelsőbaloldalon.) Szederkényi Nándor: Hasonló fegyverhez nyúlt a nemzet 1848-ban is. (Igaz! Ugy van! a szelsőbaloldalon.) Ezt nem a nemzet idézte elő. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem bizony!) hanem a gonosz tanácsadók, kik a nemzet és király közé furakodva, a nemzet jogait eltiporni és az országot az osztrák örökös tartományokkal egyesíteni, mindenben egygyé tenni és bekebelezni törekedtek. Ez a törekvés . . . Madarász József: Ma is megvan ! Szederkényi Nándor: ... ma is megvan, ma is él, él Bécsben és Magyarországon is él azon lanyha viselkedésben, melyet önök, a többség, ennek r ellenében meghunyászkodással tanúsítanak. (Elénk helyeslés a szelsőbaloldalon.)
