Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-227

116 227. országos ülés 1903 márczius 13-án, pénteken. ujabb »zsebrák«-csapatoknak engedve tért. így ment ez évszázadokon keresztül. Nagyon természetes tehát, hogy az osztrák tartományok féltékenyen őrzik azon hadszervezetet, a mely ma is fennáll, hiszen ez nekik mais épen olyan éléstáruk, ma is tojóstyukjuk, fejőstehenük. (Ugy van! a szélsöbalóldalon.) A hadi szervezet minden ága Bécsben pontosul össze, a hadszervezetre fordított adónknak legnagyobb része Ausztriának válik hasznára, (Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Egy kitűnő német államtudományi iró a hadseregről irott kMáló tanulmányában fejtegeti, hogy a modern hadszervevezet, habár átmenetileg teherrel is jár, az államra veszteséget nem jelent, mert az erre fordított adó megtérül fogyasztás alakjában az adófizető közönségnek . . . Beőthy Ákos: Az ország közgazdaságának ! Szederkényi Nándor: . . . megtérül az iparnak is, a mely annak szükségleteit fedezi, de — e feltételt fűzi hozzá — csak akkor, ha a szükségletek az országban is állíttatnak elő. (Helyeslés a, szélsöbalóldalon.) Nálunk pedig hogy áll a dolog? A hadsereg szükséglete vájjon itt állittatik-e elő? Ausztriában állítják elő a legtöbbet. Vannak ugyan bizonyos kimutatások arról, hogy Magyarországra termények és iparczikkek beszerzése folytán mekkora összeg száll vissza, de ez elenyésző csekélység a hadsereg összes kiadásaihoz és azon anyagi és erkölcsi tőkéhez viszonyítva, a mely a hadsereg egységes voltából a mi kárunkra és Ausztria javára előáll. Óriási ereje Ausztriának az, hogy hadi intézményünk súlypontja Bécsben és Ausztriában van, nemcsak anyagiakban, de erkölcsiekben is, mert maga után vonja, hogy ezzel egyszersmind mindaz, a mi diplomácziánk terén erő és tényező, az osztrákoknak fejőstehene és tojóstyukja. Ezért olyan féltékenyek az osztrákok az egységes hadseregre, ezért tiltakoznak vállvetve azon gondolat ellen, hogy ez az egységes szervezet megbontassák, nehogy azt a hasznot, a mely ebből reájuk háramlik, igazságosan, a teherviseléshez arányítva, Magyarországgal meg kelljen osztaniok. (Helyeslés a szélsöbalóldalon.) T. képviselőház! Ily viszonyok között, a miden a hadsereg kérdésében így állunk; a midőn azt látjuk, hogy Ausztria velünk szemben egységes erőt képvisel, és az összes hatalmi tényezők a háta mögött állanak: nem elszomorító látvány-e az, a midőn mi itt Magyarországon keressük az illetékes tényezőket, keressük a kormányt, keressük a többséget, hogy a magyar nemzet követelményei, az igazságos magyar nemzeti érdekek megoltalmazására szavukat felemeljék : fásult közönynyel, némasággal néznek reánk. A kormány hozzájárul minden nemzetellenes intézkedéshez; a képviselőház többsége szavaz, és bizonyos szatirikus lenézéssel, és mintha csontjaiból a velő kiszáradt volna, dermesztő hidegséggel nézi azt a mozgalmat, a mely a magyar nép kebelében megindult, s a mely az igazi hazafiság jelszavát irva zászlajára, azon örvendetes tünetet mutatja, (Halljuk! Halljuk! a szélsöbalóldalon.) hogy a 48-as félistenek Madékai még nem vesztek ki; még élnek közöttünk. A midőn látjuk itt a községek népét, a földmMelőt, az iparost a képviselőház kapuja elé vonulni, hogy a képviselőház elnökének átnyújtsák kérvényüket, a melyben esedeznek a népképviselethez, hogy az ország és az állam igazi érdekeit oltalmazza meg; (Ugy van! a szélsöbalóldalon.) hogy a magyar hadsereg legyen magyar, hogy a magyarnak nyelve érvényesüljön az ő hadseregében; hogy érvényesüljön zászlaja és jelvénye; hogy a nemzet fiai, ha a kaszárnyákban szenvednek, könnyebben viseljék a szenvedést a nemzeti zászló és a jelvények alatt, ha halni kell, a magyar zászló becsületéért és a magyar haza érdekeiért a halált is szMesen elviseljék. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Midőn mindezt látjuk és a népnek ezen intenzív mozgalmát szemléljük: önök, ismétlem, mintha csak csontjaikból a velő száradt volna ki, hideg közönynyel nézik mindezt, mintha csak arról volna szó, hogy egy osztrák-magyar katonabanda vonul el itt zenélve, vagy vártára vonul fel egy csomó bosnyák katona. Közönynyel nézik ezt s nem érzik, hogy e haza s ennek érdekei iránt kötelességeik vannak, a mely kötelesség érzetét pillanatnyilag elnyomhatják ugyan, de a melynek nem szabad kMesznie még az önök szMéből sem. Mi nem várjuk önöktől azt, hogy talán e mozgalmak élére álljanak, de egyet várunk és kérünk: hogy szívleljék meg az országnak, a nép rétegeinek ezt a mozgalmát, a mely a legszentebb hazafias kívánalmakkal áll elő, és végrevalahára elégeljék meg már, hogy ez az ország 300 esztendőn át ugy politikai küzdelmeiben, mint minden gazdasági kérdéseiben folytonosan az osztrák érdekek járma alatt nyögött. Elégeljék meg már ezzel és követeljék, hogy a járomnak legyen vége, (Helyeslés a bal- és a szélsöbalóldalon.) hogy a magyar nemzet is élvezze már egyszer azt, a mire ezeréves alkotmányánál fogva joga van. Az osztrákok jajgatni fognak, mert ismétlem, nekik a jelen egységes hadi szervezet kincses bányájuk. Az osztrákok ma Európában háborupártot képeznek; nekik mindig kell a háború, mert ez nekik jövedelmi forrásuk; hiszen a háború szükségleteit ők állítják elő, ebből tömik zsebeiket, ebből gazdagodnak. Azért, hogy fiaik részben a háborúban életüket vesztik, van egy vigasztalásuk, s ez az, hogy több vész a magyar fiukból, vagy legalább is ugyanannyi, a nélkül, hogy az nekünk valami hasznot vagy előnyt hozna. Meg vagyok róla győződve, hogy azon készülődéseknek is, a melyek a Balkán-népekkel szemben folynak, az osztrák politikai körök a lelkes szószólói és támogatói. Hiszen csak nem régen hallottuk,