Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-227

227. országos ülés 1903 márczius 13-án, pénteken. 115 nai törvényjavaslatoknak is végzetes a történetük. A katonai javaslatok iránt minden ország népe és képviselete a legnagyobb féltékenységgel viseltetik, legnagyobb óvatossággal bírálja azokat el és előterjesztéseiben megkívánja, bogy azok a szükségletekre nézve olyanok legyenek, bogy meggyőzzék ugy az ország gazdasága, mint az ország védelme szempontjából a közönséget. Ma már a hadszervezet nem olyan, mint régen volt. Ma a hadszervezet része az államnak. Mióta az európai művelt államok az általános katonai kötelezettséget kimondották és bevitték a hadszervezetbe, részévé vált az az állami intézménynek, az áüami szervezetnek és alárendeltetett az ország pénzügyi és gazdasági érdekeinek. A nemzetek nemcsak azért nézik féltékenyen a katonai előterjesztéseket, mert pénzügyi és gazdasági érdekeiket érintik, hanem mert féltve őrzik egyszersmind szabadságukat is, mert egy kis túllépés megszüli a militárizmust épen ugy, mint minden kormányzati ágban a túltengés megszüli a bürokratizmust, E kettő pedig nemcsak ellensége az ország gazdasági és pénzügyi fejlődésének, hanem ellensége a közszabadságnak is. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha tehát az európai nemzetek és népek is ily féltékenységgel viseltetnek a katonai előterjesztések iránt, mennyMel inkább kötelességünk ez nekünk, (Igaz! Ügy van! a szélsöbaloldalon.) a kiknél a katonai kérdés nemcsak pénzügyi és gazdasági, hanem egyszersmind nemzeti, politikai és állami kérdés is. (Igaz! Ugy van ! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ha tehát valakinek e világon van joga féltékenykedéssel viseltetni a katonai intézmények iránt, azok mi vagyunk. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hála a Gondviselésnek, a magyar nemzet ez irányban századokon át nem mulasztotta el kötelességét teljesíteni. A múlton okulva és épülve tehát nekünk is kötelességünk e javaslatokat alapjukban, részleteikben és hatásukban megvizsgálni és azután felettük dönteni. (Igaz! Jjgy van! a szélsöbaloldalon.) Hogy Ausztriában az utóbbi időben oly készségesen ragadták meg az osztrákok az alkalmat, hogy megszavazzák a katonai javaslatokat, ez előttünk épen olyan gyanús, mint a milyen ujabb bizonyítéka annak, hogy a hadsereg Ausztria részére folytonosan mindig csak a mi elnyomatásunkra, folytonosan a mi gazdasági kizsákmányolásunkra szolgáló intézmény volt. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Az osztrákok siettek megszavazni e javaslatokat, sőt tiltakozó szavukat emelték fel, hogy az egységes hadsereg intézménye ne érintessék és épségben maradjon. Madarász József: Hogy császári legyen! Szederkényi Nándor: Egyetlenegy népe a világnak, a hol hadi intézmény fennáll, sem viseltetik ugy a hadsereggel szemben, mint Ausztria, mert Ausztriára nézve ez sem nemzeti, sem politikai, hanem tisztán csak hatalmi és gazdasági kérdés, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Az osztrákok az egységes hadsereget jövendőben is ennek fogják tartani (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mert az osztrákok lételöket ebből merítették, s ez utón Magyarország kizsákmányolásából szerezték meg anyagi és erkölcsi erejüket. Madarász József: Magyarország kizsákmányolásából ! Szederkényi Nándor: Mi volt Ausztria és mik voltak az örökös tartományok a mohácsi vész előtt? Lehet mondani, hogy csak lógó, függő részei a német birodalomnak, a mely csak névleg szerepelt, de tényleg nem. Hol voltak a mohácsi vész előtt az alsó- és felső-ausztriai tartományok? Hol volt Csehország a maga mai gazdagságával, a melylyel most dicsekedhetik ? Sehol. Ezen osztrák tartományok, valamint Csehország is csak a mohácsi vész után kezdtek gyarapodni. És miképen ? Ugy, — s ez jellemző — hogy az osztrák tartományok népei csapatostul felfogadva katonai szervezet alakjában hozatnak be az országba Ferdinánd és Maxmilián alatt azon a czimen, hogy a török ellen fogják megvédeni az országot. Ámde mi történt? A helyett, hogy megvédték volna e behozott csapatok az országot, ellenkezőleg, azt kizsákmányolták, kiszipolyozták és igy meggazdagodva tértek vissza lakóhelyeikre, hogy ismét uj csapatoknak adjanak helyet, a kik Magyarországot újból kizsákmányolva, az osztrák tartományok gazdagságát növeljék. Láthatjuk ezt az I. Ferdinád idejében kelt országgyűlési felterjesztésekből, a melyek élesen kikelnek ezen behozott bandák ellen. Beőthy Ákos: Igazi sáska-hadak ! Szederkényi Nándor: A Rendek is kétségbeesetten panaszkodnak és állítják, hogy Ferdinánd ő Felségének hadai rosszabbak a török-tatár csapatoknál. Méltóztassanak utánanézni, — az Akadémia kegyes gondoskodásából ezen országgyűlés iratai már ki vannak nyomatva — és tanulságos képet nyerhetnek azon időről, a mely Magyarország kizsákmányolásának, kiszipolyozásának első korszaka volt. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Tehát az osztrák tartományok, sőt maga Csehország is Magyarország kizsákmányolásából éltek, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) lakosságuk, vidékenkint csoportokat alkotva, nem is foglalkozott egyébbel, mint azzal, hogy mint úgynevezett »zsebrákok« felkerekedtek, elmentek, áruba bocsátották fegyvereiket s ahhoz csatlakoztak, annak szolgáltak, a ki jobban fizette őket. így szolgálatába állottak az akkori német császároknak is és minthogy Magyarországba jövet rendesen semmi fizetést sem kaptak, ugy elégítették ki magukat, hogy — a mint az országgyűlési felterjesztések mondják — a nép zsírját kiszívták, kiszipolyozták és azután távoztak e hazából, 15*