Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-226

236". országos ülés 1903 márczius l2-én, csütörtökön. 105 esetet egy szerencsés bűnnek nevezi egyik prédí­kácziójában. ugy okoskodván, hogy e nélkül nem következhetett volna el az emberiségre nézve a megváltás. Ilyen szerencsés eseteknek, szerencsés bűnöknek egész sorozata követtetett el 25 év alatt a szabadelvüséghez czimzett paradicsom-kertben, (Derültsér/ és tetszés a szélsöbaloldalon. Mozgás a jobboldalon.) a hol Ádámnak a szerepét — ugy látszik — állan­dóan az igen t. honvédelmi miniszter ur vitte — (Derültség a szélsöbaloldalon és felkiáltások: Hol vagy Ádám? Egy hang a szélsöbaloldalon: Luczifer!) fiz Éváét pedig felváltva a sorra következő kormányelnök urak, a nélkül azon­ban, hogy a megváltásnak, vagy akár a részle­ges megváltásnak, a nemzeti eszmények igéje testté létének reménye csak fel is derengett volna. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) (Az elnöki széket gr. Apponyi Albert fog­lalja el.) Vájjon lehet-e reményünk e nemzeti esz­mények megvalósulására akkor, a mikor most ismét egy ilyen szerencsés esettel állunk szem­ben? És nem tudom, vájjon hozzájárulhatok-e én is szerény felszólalásommal akár egy por­szemmel is ezen eszményeknek megvalósításához? Annyi azonban bizonyos, hogy jogom van fel­szólalni. S e jogommal, t. képviselőház, nem azért élek, hogy okkal, ok nélkül opponáljak, obstruáljak, avagy makacskodjam, hanem fel­szólalok azért, mert érzem, hogy e törvényjavas­latok a nemzetnek sokkal életbevágóbb érdekeit érintik, s általában a napirenden levő kérdések a nemzeti érzelmeket sokkal jobban felzaklatják, semmint bármilyen hosszura nyúló vitát is csak amolyan egyszerű obstrukcziónak lehetne ne­vezni, a minőket — hiszen láthattuk — sok­szor önző pártérdekekből szoktak rendezni. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nyíltan és őszintén merem mondani, t. kép­viselőház, hogy én itt egyáltalában nem párt­érdeket tekintek és azt hiszem, nem pártérdekre tekintenek e padokon ülő t. képviselőtársaim sem. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nem nekünk adandó engedményeket kérünk mi, hanem szerintünk e törvényjavaslat a nemzet ügyét, a nemzet sorsát érinti a legközelebbről. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És, t. képviselőház, mindenesetre akarnók látni annak az erőnek megnyilatkozását, a mely vál­ságos időkben mindig vissza tudta adni e nem­zetet önönmagának. (Igaz! Ugy van ! a szélsö­baloldalon,) T. képviselőház! Egy három és fél százados perről van itt szó. Nagyon jól tudjuk, hogy ez a per immár a történelemhez tartozó időkben folyt le a nemzet ós a korona között; ma azon­ban az alkotmány sánczai között folyik le ez a per itt e teremben önök között, t. túloldal és mi közöttünk. Hajdan, tudjuk, hogy ennek a pernek véres, keserves, fegyveres összeütközései, gyászos követ­kezményei lettek; ma azonban kerülve még a látszatát is annak, hogy a régi harczmodor felújít­tassák, hogy a régi ellenfelek egymással szembe­állittassanak, belevonassanak a küzdelembe, óhaj­tásunk az, hogy a per itt, mi közöttünk dön­tessék el. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Épen azért kívánom a t. túloldaltól, hogy tegye félre azt a látszólagos igazságot, a mely a több­ség számbeli súlyában áll, mert én azt tartom, hogy az igazi makacsság, az igazi obstrukczió az önök részéről van, a mikor erre alapítják összes érveiket és ebből nem engednek. Mondják el, hogy azok az érvek, a melyek e hallgatásba merítik önöket, kényszerűségnek vagy akaratnak a kifolyásai-e ? Ezt mindenesetre óhajtanok tudni. (Igaz! Ugy van! a szélsöbal­oldalon.) Ne üljenek ott, mint a régi római sze­nátorok, hallgatva, ünnepi tógákban a gallusok­kal szemben, és ne feledkezzenek meg arról, a mit igen tisztelt Sréter Alfréd képviselőtársunk felszólalása is mutat, hogy mi mint a gallusok nem fogjuk megrángatni a szakállukat, valamint, hogy mi is jól tudjuk, hogy önök sem fogják kárhoztatásuk botját fejünkhöz csapni. Én azt hiszem, hogy ha egy kis jóakarat volna önök­ben, akkor megérthetnők egymást. Ha nem is egészen, ha perünket nem is dönthetnők el vég­képen, de ebből a vitából mindenesetre tájéko­zódhatnának azok, a kiknek elvégre is meg kell érteniök egymást, és a kik, azt hiszem, meg is fogják egymást érteni: a korona és a nemzet. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) S most engedjék meg, hogy röviden el­mondhassam azokat az okokat, a melyek követ­keztében az előttünk fekvő törvényjavaslatot meg nem szavazom. (Halljuk! Halljuk!) Az el­múlt évszázad három utolsó tizedében az em­beriség észrevétlenül is nagy társadalmi átala­kuláson, mondhatnám, csendes forradalmon ment át. A tudományok rohamos fejlődése, a talál­mányoknak még rohamosabban történt alkal­mazása, a technikának csodaszámba menő vív­mányai, a termelésnek, a közlekedésnek, a ter­mészeti erők felhasználásának tökéletesítései, e három évtized alatt teljesen megváltoztatták az emberi társadalom képét. Ennek a forradalom­nak a nyomát nem jelzik emberi intézmények­nek és állami alakulatoknak a romjai, mint a XVIII. század végén, hanem mutatja azt ama találmányok és eszközök igénybevétele következ­tében az egészen megváltozott emberi életmód, ezzel kapcsolatban az emberek gondolkozás­módja, mondhatnám egész világnézlete. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Az obstrukczió is ujabb találmány! (Egy hang a szélsöbaloldalon: De jó találmány!) Bedőházy János: Az kényszer. A talál­mányok alkalmazása, értékesítése a megélhetés­nek és vagyonosodásnak ujabb és ujabb csator­nákat nyitván meg, a vállalkozásra késztetve, KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XIII. KÖTET. 14

Next

/
Oldalképek
Tartalom