Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.
Ülésnapok - 1901-226
236". országos ülés 1903 márczius l2-én, csütörtökön. 105 esetet egy szerencsés bűnnek nevezi egyik prédíkácziójában. ugy okoskodván, hogy e nélkül nem következhetett volna el az emberiségre nézve a megváltás. Ilyen szerencsés eseteknek, szerencsés bűnöknek egész sorozata követtetett el 25 év alatt a szabadelvüséghez czimzett paradicsom-kertben, (Derültsér/ és tetszés a szélsöbaloldalon. Mozgás a jobboldalon.) a hol Ádámnak a szerepét — ugy látszik — állandóan az igen t. honvédelmi miniszter ur vitte — (Derültség a szélsöbaloldalon és felkiáltások: Hol vagy Ádám? Egy hang a szélsöbaloldalon: Luczifer!) fiz Éváét pedig felváltva a sorra következő kormányelnök urak, a nélkül azonban, hogy a megváltásnak, vagy akár a részleges megváltásnak, a nemzeti eszmények igéje testté létének reménye csak fel is derengett volna. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) (Az elnöki széket gr. Apponyi Albert foglalja el.) Vájjon lehet-e reményünk e nemzeti eszmények megvalósulására akkor, a mikor most ismét egy ilyen szerencsés esettel állunk szemben? És nem tudom, vájjon hozzájárulhatok-e én is szerény felszólalásommal akár egy porszemmel is ezen eszményeknek megvalósításához? Annyi azonban bizonyos, hogy jogom van felszólalni. S e jogommal, t. képviselőház, nem azért élek, hogy okkal, ok nélkül opponáljak, obstruáljak, avagy makacskodjam, hanem felszólalok azért, mert érzem, hogy e törvényjavaslatok a nemzetnek sokkal életbevágóbb érdekeit érintik, s általában a napirenden levő kérdések a nemzeti érzelmeket sokkal jobban felzaklatják, semmint bármilyen hosszura nyúló vitát is csak amolyan egyszerű obstrukcziónak lehetne nevezni, a minőket — hiszen láthattuk — sokszor önző pártérdekekből szoktak rendezni. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nyíltan és őszintén merem mondani, t. képviselőház, hogy én itt egyáltalában nem pártérdeket tekintek és azt hiszem, nem pártérdekre tekintenek e padokon ülő t. képviselőtársaim sem. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nem nekünk adandó engedményeket kérünk mi, hanem szerintünk e törvényjavaslat a nemzet ügyét, a nemzet sorsát érinti a legközelebbről. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És, t. képviselőház, mindenesetre akarnók látni annak az erőnek megnyilatkozását, a mely válságos időkben mindig vissza tudta adni e nemzetet önönmagának. (Igaz! Ugy van ! a szélsöbaloldalon,) T. képviselőház! Egy három és fél százados perről van itt szó. Nagyon jól tudjuk, hogy ez a per immár a történelemhez tartozó időkben folyt le a nemzet ós a korona között; ma azonban az alkotmány sánczai között folyik le ez a per itt e teremben önök között, t. túloldal és mi közöttünk. Hajdan, tudjuk, hogy ennek a pernek véres, keserves, fegyveres összeütközései, gyászos következményei lettek; ma azonban kerülve még a látszatát is annak, hogy a régi harczmodor felújíttassák, hogy a régi ellenfelek egymással szembeállittassanak, belevonassanak a küzdelembe, óhajtásunk az, hogy a per itt, mi közöttünk döntessék el. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Épen azért kívánom a t. túloldaltól, hogy tegye félre azt a látszólagos igazságot, a mely a többség számbeli súlyában áll, mert én azt tartom, hogy az igazi makacsság, az igazi obstrukczió az önök részéről van, a mikor erre alapítják összes érveiket és ebből nem engednek. Mondják el, hogy azok az érvek, a melyek e hallgatásba merítik önöket, kényszerűségnek vagy akaratnak a kifolyásai-e ? Ezt mindenesetre óhajtanok tudni. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ne üljenek ott, mint a régi római szenátorok, hallgatva, ünnepi tógákban a gallusokkal szemben, és ne feledkezzenek meg arról, a mit igen tisztelt Sréter Alfréd képviselőtársunk felszólalása is mutat, hogy mi mint a gallusok nem fogjuk megrángatni a szakállukat, valamint, hogy mi is jól tudjuk, hogy önök sem fogják kárhoztatásuk botját fejünkhöz csapni. Én azt hiszem, hogy ha egy kis jóakarat volna önökben, akkor megérthetnők egymást. Ha nem is egészen, ha perünket nem is dönthetnők el végképen, de ebből a vitából mindenesetre tájékozódhatnának azok, a kiknek elvégre is meg kell érteniök egymást, és a kik, azt hiszem, meg is fogják egymást érteni: a korona és a nemzet. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) S most engedjék meg, hogy röviden elmondhassam azokat az okokat, a melyek következtében az előttünk fekvő törvényjavaslatot meg nem szavazom. (Halljuk! Halljuk!) Az elmúlt évszázad három utolsó tizedében az emberiség észrevétlenül is nagy társadalmi átalakuláson, mondhatnám, csendes forradalmon ment át. A tudományok rohamos fejlődése, a találmányoknak még rohamosabban történt alkalmazása, a technikának csodaszámba menő vívmányai, a termelésnek, a közlekedésnek, a természeti erők felhasználásának tökéletesítései, e három évtized alatt teljesen megváltoztatták az emberi társadalom képét. Ennek a forradalomnak a nyomát nem jelzik emberi intézményeknek és állami alakulatoknak a romjai, mint a XVIII. század végén, hanem mutatja azt ama találmányok és eszközök igénybevétele következtében az egészen megváltozott emberi életmód, ezzel kapcsolatban az emberek gondolkozásmódja, mondhatnám egész világnézlete. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Az obstrukczió is ujabb találmány! (Egy hang a szélsöbaloldalon: De jó találmány!) Bedőházy János: Az kényszer. A találmányok alkalmazása, értékesítése a megélhetésnek és vagyonosodásnak ujabb és ujabb csatornákat nyitván meg, a vállalkozásra késztetve, KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XIII. KÖTET. 14