Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-226

106 226. országos ülés 1903 márczius 12-én, csütörtökön. táplálva és messze terekre irányítva a szellemet, igen természetes, hogy a népeknek, nemzeteknek közös törekvései főképen az u. n. anyagi érdekek körül csoportosulnak; a tevékenység az anyagi czélok felé terelődik, és azok előmozdítására, elérésére keletkeznek uj intézmények, vagy változnak meg eddig fennállott intézményeknek czéljai; változnak meg az azokhoz kötött fogalmak. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Az az intézmény, t. ház, a melynek szempontjából a most tárgyalás alatt álló törvényjavaslatok a képviselőház elé terjesztettek, t. i. a véderő intézménye, szintén alá van vetve ezen átalakítható tényezők befolyásának, sőt mondhatjuk, hogy egy intézmény sem hasonlítható hozzá a tekintetben, hogy ezen technikai eredményeket, vívmányokat rendkívül mohósággal, a népek jólétét semmibe sem vevő, nem kímélő áldozatokkal, mesés összegek odadobásával használta fel és aknázta ki épen a véderő intézménye. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A fejlődést nagy arányban szemlélhetjük e téren is, csakhogy, fajdalom, ezt az evolucziót még sem mondhatjuk előrelépésnek a czMilizáczió utján, hanem inkább azt látjuk, hogy itt a magas kulturális állapot lépett mintegy démoni szövetkezésre az őseredeti emberi vadsággal, a mely egykoron, sötét századokban Guiscard Róbert normannjait vezette, a kik harczoltak azért, hogy nyerjenek és hódítsanak. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Azonban ez a mesterség ma már sokkal bizonytalanabb, kétesebb, mert hiszen ennek a szövetkezésnek szülötte : az u. n. fegyveres béke minden háború nélkül is elvégzi a maga lassú romboló munkáját (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) s egy bizonyos időn túl népek és államok tönkremenetelét fogja előidézni, a mint azt egyes államoknak hadügyi költségvetéseiből és zárószámadásaiból ki lehet számi tani, a magyar államéból pedig épen arithmetikai pontossággal meg lehet határozni. Ha az osztrák-magyar monarchia. . . Madarász József: Osztrák és magyar! Kossuth Ferencz: Magyar és osztrák! Bedóházy János: . . . . Ha az osztrák és magyar monarchia hadügyi költségvetését a többi államokóval összehasonlítjuk, ellenérvül használják fel azt, hogy a két állam kiadásainak csak 15 százaléka fordittatik a véderő kiadásaira, míg találunk olyan államokat, a hol e kiadások a 30 --35 százalékot is meghaladják. Ez a számítás az osztrák és magyar monarchia összesített költségeire van alapítva, ámde ha Magyarországot egészen külön vesszük számba, a quóta arányában véve a közös bevételeket és kiadásokat, Magyarország kiadásainak körülbelül egy ötödrésze, azaz 20 százaléka esik a hadügyi kiadásokra, mig ezt Ausztriára nézve is kiszámítva, az átlagos 14 és fél százaléknál jóval kisebb, alig 10 százalék jön ki, tehát Magyarország aránylag kétszer annyit költ a véderőre, mint Ausztria. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Én ugyan csak olyan megközelítőleg tett számitások alapján mondom ezt, de pontosan végrehajtott számítás alajjján sem lenne eltérő az eredmény és nem szolgáltatna ennek a helyességét megdöntő eredményeket. így is a 20 százalékkal, Nagy-Britannia, a német birodalom és az Északamerikai Egyesült-Államok katonai budgetjénél jóval elébb állunk, a franczia köztársaságét pedig megközelítjük. Mindez azonban nem szolgálhat ellenérvül, mert hiszen mi bevételeinknek egy negyedrészét államadósságok kamataiban visszafizetjük, egy másik negyedét pedig — most nincsen időm pontosan felszámítani — (Halljuk! Halljuk!) olyan kiadásokra fordítjuk, a melyek a magyar nemzet anyagi és szellemi megerősödésére teljesen improduktMek és soha vissza nem térülnek. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon!) Ilyen a többek között a horvátoknak fizetett többlet ós más efféle kiadásaink, a melyek mintegy 25 százalékot tesznek ki, ugy, hogy leszámítva a honvédségre tett kiadásokat, a magyar államnak állami és nemzeti feladatai teljesítésére alig marad hevételeinek egy harmadrésze. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Vegyük még ehhez hozzá, hogy nincs talán egyetlenegy ország sem, a hol az állammal szemben támasztott kulturális és közgazdasági követelmények oly magas fokra lennének felcsigázva, mint épen Magyarországon. Mindennek daczára közoktatásügyünkre jövedelmeinknek csak 4 százalékát fordíthatjuk és ha grafikailag ember alakjában akarnám feltüntetni a hadügyi és a közoktatásügyi kiadásoknak arányát, ón alig találnék Magyarországon olyan testes, jól megtermett őrnagyot és olyan vézna, kicsinyke néptanítót, a kinek az alakja ezen arányt híven visszatükröztesse. (Derültség.) Endrey Gyula: Hadügyi előadó és közoktatásügyi előadó, ez az áldozatok aránya! Bedőházy János: Ily körülmények között ha meg is . . . (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Hol a többség ? Szavazzunk! Zaj. Elnök csenget.) Ily körülmények közt, ha meg volnék is győződve a hadügyi költségek emelésének szükségességéről, a mint tudom is, hogy a véderő fejlesztése nálunk mindenesetre igényekkel lép fel, és ha ugy is volna, a mint egyáltalában nincs, mert épen annak az ellenkezője áll, hogy e költségek a nemzeti állam kiépítéséhez szolgáltatják a kötő anyagot, akkor is, t. ház, gondolkozóba kellene esnem és haboznom azoknak megszavazásában. (TJgy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De mig a szükséget más téren is nagyon égetőnek látom, itt, a hol amúgy is nagyok a költségek, ezt a költségszaporitást elodázhatónak vélem. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. Halljuk !) Hogy ezt megokolhassam, t. ház, a fegyveres békének fennebb emiitett sorvasztó hatásához hozzá kell rajzolnom egy eshetőleges európai