Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-226

nárczius 12-én, csütörtökön. %M. országos ülés 1903 n B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nagyobb hatást, mint ez a kijelentés! Förster Ottó: Miniszter ur, beterjesztem a határozati javaslatot! (Élénk derültség.) Igenis, t. ház, nézzünk egyszer nyiltan szemébe a dolognak, hogy mi hát az az u. n. hajfonat, vagy jobban mondva czopf? (Halijaid Halljuk '.) és miben nyilvánul az meg ? (Halljuk! Halljuk!) De mielőtt ennek fejtegetésébe bocsátkoznám, kötelességem megindokolni, hogyan merek én ilyen nagy kérdésekkel szembeállani. (Halljuk! Halljuk!) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Helyes! Förster. Ottó: És itt reflektálnom kell b. Solymossy Ödön t. képviselőtársam beszédére, — nem az ollóról jut eszembe, (Derültség balfelöl.) de ugy a gondolatmenetem fonalából ezt is hihetném, mert ő leleplezett engem a t. ház szine előtt, a midőn azt mondta, hogy 28 év előtt én mit tettem, mit nem tettem és hol tettem azt. Hát igen szomorú időkben és igen szomorú napokban tettem én ezen igen szomorú tapasztalatokat. Abban az időben volt ez, a midőn az igen t. miniszterelnök ur, — a ki akkor pénzügyminiszter volt s kMel végtelenül szerettem volna együtt sztrájkolni akkor — a midőn mondom, az igen t. miniszterelnök urnak ez a sztrájk fényesen sikerült, de engem az ón török szimpátiámmal együtt czakumpak Boszniába vittek le, a hol küzdenem kellett ideáljaim ellen. Ott kellett szereznem azokat a tapasztalatokat, a melyekre hMatkozom, (Halljuk! Halljuk!) Ha szembe nézünk ezzel az u. n. czopffal, legelőször is feltűnik az, a mit nagyon kifogásolni lehet, az u. n. nehézkesség. És tényleg ez meg van hadseregünkben, annak szervezetében, megvan az egyes intézményeiben és megvan egyben, a mi a háborúban tulajdonképen igen nagy szerepet játszik, az u. n. gyors elhatározástól való óvakodásban. Hiszen láttuk pl. a búr háborúban ós más háborúkban is, hogy mit tesz az, a mikor a szituáezió hirtelen megváltozik, valaki állását megváltoztatja, támadólag vagy védőleg lép fel. Nálunk a szabad elhatározás nem szabad, itt nincs meg a bár korlátolt önrendelkezési jog. Ennek hátrányára Angliában már rájöttek és a búr háborúban sajnosán kitanulták, hogy nagyobb hatáskört kell az alantasoknak adni, hogy ne várjanak mindent felülről, mert most még azt is el kell hinnie, hogy 2X2 = 5. Én köztudomású dolgokra hMatkozom, de egy kicsit a saját meggyőződésemből is hozzáteszek. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nagyon helyes! Förster Ottó: Ezek a tapasztalataim nagyon fényesen beváltak 1878 ban, mert akkor volt szerencsém vagy szerencsétlenségem a SzapárydMkióval lent lenni. Egy 6000 főből álló dMízióval együtt bevittek Bosznia legkellemetlenebb és legnehezebb részébe, a nélkül, hogy megfontolták volna, hogy hová visznek és jól visznek-e bennünket. Beezipeltették velünk a nehéz Uehatius-ágyúkat. Köztudomású dolog, hogy a mi tüzérlovaink elit lovak, mert azok Radautzból lesznek asszentálva és szemtanuja voltam, hogy 6 ilyen tüzérségi ló sem volt képes felvinni a dombra az ágyút ós láttam, hogy a legnagyobb erőfeszítéssel egész gyalogszázadok kMágott fiatal fákat feszitettek a keréktalp alá és igy czipelték felfelé. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Utakról nem gondoskodtak! Förster Ottó: De kellett volna tudni előre, hogy milyen utak vannak.(Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Ha az urak nem unják, í.éhány igen szép példát hozok fel. (Halljuk! Halljuk!) Bevittük azokat a nehéz társzekereket; a czentrum és a tisztelt fővezér sietett ész nélkül előre. Minket ott hagyott vaczillálni a hegyek között és elmaradt mögöttünk minden társzekér, mert képtelenek voltak azokat utánunk hozni. Ennek pedig az volt a következménye, hogy nem a legjobb kedvvel masíroztunk tovább, mert ennMalónk nagyon kevés volt. A másik, a mi még ennél is fontosabb volt, hogy a töltények is elmaradtak és igy történt, hogy mikor mi Tuzla előtt a legnagyobb tűzben voltunk, egy egész zászlóalj lövés nélkül állotta a tüzet, ugy, hogy ágyúkkal kellett az egyes csoport ellenségre lövöldözni, hogy ne közeledjenek, és ha be nem következik a törököknek az az ünnepe, a mikor fólreteszik a fegyvert és Mekka felé néznek — nálunk persze Bécs felé, csupán ebben van különbség köztünk, (Derültség bal felöl) — és el nem kezdenek imádkozni, az egész zászlóalj semmMé lett volna. (Ugy van! Ugy van! balról.) Ilyen vezényletre bizzuk a mi fiainkat. Van még egy dolog, a mi igen nagy szerepet játszik a háborúban, és ezek a mappák. (Halljuk! Halljuk!) Az ember felételezi, hogy nekem, mint egy nem tudom hová kiküldött tisztnek, ha egy mappát a kezembe nyomnak és azt mondják, hogy tessék ide és ide menni—• hogy jó mappát kapok. Pedig dehogy. Hibásak voltak azok a mappák, ugy, hogy mikor egy közzségbe kiküldtek, a mely rajta volt a mappán, az a község valóságban nem volt sehol. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Mert nem találta meg! Förster Ottó: Ugy jártam, mint az angol turista, a kinek az volt a könyvében, a Bädekeróben, hogy itt van egy hegy és kereste s azt mondta, hogy meg kell lenni, mert a Bädekerben megvan, a valóságban pedig nem volt meg. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Először olvasni kell tudni a mappán! Förster Ottó: Hát rosszul olvastam, t. miniszter ur, meglehet, hanem mégis annyit tudtam belőle, hogy egyenes irány: egyenes irány.