Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.
Ülésnapok - 1901-211
211. országos ülés 1903 február 20-án, pénteken. 91 ráczió alkalmazásának ideje is, t. i. erővel verni vissza az erőszakot, (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) mert ez elévülhetetlen joga minden nemzetnek, tehát a magyarnak is. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Igaz, hogy 1687-ben törvénykönyvünkből az ellenállási klauzula kitöriiltetett, de ez a jog azért fennáll, mert a természet törvényeiben gyökerezik. {TJgy van! a szélsőbal-oldalon.) Isten őrizzen meg minket és őrizze meg a dinasztiát, hogy ez valaha bekövetkezzék, de ha mégis bekövetkeznék, meg vagyok győződve, hogy a magyar nemzet méltónak fog mutatkozni ezeréves múltjához, őseinek a szabadságért vMott, sokszor sikertelen, de mindig dicsőséges küzdelmeihez. (Élénk tetszés és helyeslés a szélsobaloldálon.) T. képviselőház! A hadsereg szervezete és a nemzetek általános viszonyai között a legszorosabb összefüggés, a legerősebb kölcsönhatás áll fenn. A hadsereg szervezete összhangban kell, hogy legyen a nemzet mindenkori állapotával. A hadsereg a legkMálóbb, a legerősebb megnyilatkozása a nemzet történelmi aspiráezióinak, vágyainak, érzelmeinek, felfogásainak. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) A népélet nyilvánulása! között a hadsereg szervezete az, a mely legkevésbbé tűri el az olyan alakulatot, mely nem felel meg többé a nemzet politikai és társadalmi viszonyainak. Azt mondta Goethe, hogy a hadseregből lehet legmélyebb pillantást vetni valamely nemzet társadalmának lényegébe, S valóban igy is van ez. A hadsereg magába zárja a nemzet diszét, virágát s minden igaz hadsereg első letéteményese a nemzet aspiráczióinak. Ép azért örök törvény az, hogy a hol a sereg szervezete nem az állam képére van formálva, szükségképen arra kényszeríti az államot, hogy a hadsereg képéhez alkalmazkodjék. Magyarország alkotmányánál fogva független, önálló állam, a mely semmi más országnak, vagy népnek alávetve nincs. Hadserege azonban be van olvasztva az egységes, úgynevezett közös, voltaképen osztrák hadseregbe, a melynek szelleme egészen idegen a nemzet szellemétől. Annak a veszélynek vagyunk tehát kitéve, hogy az osztrák érzelmű egységes hadsereg, különösen győzelmes hadjárat után a maga képére fogja megteremteni az államot, vagyis visszaállitja az abszolút, egységes osztrák birodalmat. 'TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Mindaddig, a mig a hadsereg szervezete összhangba nem hozatik alkotmányos szervezetünkkel, a mig a monarchia két állama külön önálló hadsereggel nem rendelkezik, Magyarország alkotmánya nem tekinthető biztosítottnak. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ezen állitásom igazolására legyen szabad két példát felhoznom. Igyekezni fogok mind a kettőt lehető rövidséggel előadni. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik példát az ó-világ leghatalmasabb katonai államának, Rómának haditörténelméből veszem, a másikat hazai védrendszerünknek fejlődéséből merítem. Méltóztatnak tudni, hogy Rómát három törzs alapította és hogy első alkotmányos szervezete ezen törzsrendszerre volt fektetve. Minden törzsben volt 10 curia, minden curiában 10 gens és minden gensben 10 família. Ez a 30 curia összegyűlve a maga comitiáiban, az u. n. cornitia curiatákban, képezte Rómának legfőbb, ugy polgári, mint katonai szervezetét. Ugy az államnak polgári kormányzata, mint maga a hadszervezet, maga a hadsereg, erre a törzsrendszerre volt alapítva. Minden curia tiz lovast és 100 gyalogost állított ki; ez volt az u. n. légió. Később, a midőn a lakosság megszaporodott, két légiót állitottak fel, a melyek 600—600 lovasból és 6000—6000 gyalogosból állottak. Mindaddig, a mig ez a törzsszervezet állott fenn: Róma polgári társadalmára nézve is egy nemzetségi alapon álló egyesülés volt, a melyben a családfők és az egyes nemzetségfők gyakorolták ugy a polgári, mmt a katonai hatalmat. Ez volt az oka annak, hogy a régi rómaiaknál a paterfamilias olyan óriási hatalmat gyakorolt; élet és halál ura volt, mert ő nemcsak feje volt a családnak, de katonai parancsnoka is. Később, a midőn Róma terjeszkedett, és hatalmát a szomszéd népekre és városokra is kiterjesztette; midőn a polgárosodás előhaladásával megszűnt a régi törzsszervezet: akkor a római alkotmány a földbirtokra lett alapítva. Ez az u. n. Servius Tullius-féle alkotmány, a mely a centuriákra s ezeknek gyülekezeteire: a »comitia centuriatá«-kra van alapítva. Ezen szervezetben a római polgárok 190 centuriára lettek felosztva, a melyekből 18 volt a lovagoké, 80 pedig a leggazdagabb embereké, a, kiknek vagyona — ingatlan vagyont értek — a százezer asst meghaladta. A legkisebb összeg, a mely jogot adott arra, hogy valaki a centuriákban részt vegyen és egyszersmind a hadseregnek tagja legyen: 11 ezer ass értékű földbirtok volt. Ez tehát arisztokratikus szervezet volt, mert itt a gazdagabb, vagyonosabb földbirtokos osztálynak volt biztosítva a többség, s a mig ez az alkotmány fennállott, addig Róma mindig arisztokratikus köztársaság volt. Ez volt polgári társadalmában, ez volt a hadszervezetében is. mert a konzul, a kit a comitia centuriaták-ban legfőbb állami hMatalnoknak választottak meg, egyszersmind a hadsereg vezére is volt. — Az első pún háború után a római polgárság annyira megfogyatkozott, (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) hogy annak kiegészítése vált szükségessé, és akkor a római véderő szervezetét akképen alakították át, hogy 11.000 ass helyett már 4000 ass jogosított s egyszersmind kötelezett a fegyverviselésre. Ezáltal bevitték a római hadszervezetbe a demokracziát, és akképen alakult át maga az állam is. — A második pún háború vége felé már az igy megszaporodott római polgárság sem volt elegendő a háború terheinek viselésére, ugy, hogy kénytelenek vol12*
