Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-210

210. országos ülés 1903 február 19-én, csütörtökön. 77 goznak ; fájdalom, azok dolgoznak az u. pótadókönyvvel is, a mely nagyon súlyos és terhes tételeket tartalmaz, többek között pl. katonapótadót beszállásolás czimén is; azonkívül ebbe a pótadókönyvecskébe jönnek azok a rettenetes terhek, a melyek azon törvényeknek a következményei, a melyek azért alkottattak, hogy a katonaság telhetetlen igényei kielégittessenek, (Ugy van! a szélsobaloldálon.) mert a mi országos törvényeink kilencz tizedrésze, igen óvatos előrelátással, nem közvetlen állami adó alakjában kívánja a terheket a polgárságtól, hanem eltakart módon, közvetett utón, ugy, hogy az avatatlan egyszerre ne vegye észre azt, hogy miért is kellett az ő adóját emelni. Meglehet, t. honvédelmi miniszter ur, hogy az állami adó összege nem fog emelkedni, de hogy azokat a milliókat egyik vagy másik czimen, ezen vagy azon az utón mind a népnek kell megfizetni, ezt maga a t. honvédelmi miniszter ur sem fogja kétségbe vonni. Akkor tehát adó nem emelésről ne méltóztassék beszélni. Pap Zoltán: O Felsége fogja fizetni a többletet ! Babó Mihály: A t. honvédelmi miniszter ur, szemben a pénzügyminiszterrel azt mondotta és az indokolásába is bevenni szíves és bátor volt, hogy Magyarország teherviselési képessége emelkedett. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Megmagyaráztam tegnajD, hogy mire vonatkozik ! Embereket értettem! Babó Mihály: Helyes, t. honvédelmi miniszter ur, ha csak a vért érti, nekünk a vér drágább, mint a pénz, mert ha t, honvédelmi miniszter ur azt méltóztatnék mondani, hogy ezt a véráldozatot a magyar nemzet függetlenségéért és önállóságáért kívánják hozni, legyen meggyőződve, hogy kész örömmel ugy, a mint 1848-ban történt, a legnagyobb lelkesedéssel felállanánk, mondván: megadjuk. Azonban t, honvédelmi miniszter ur, önök idegen érdekek szolgálatára kérik ezt a katonaságot, nem pedig arra, hogy ennek a nemzetnek nagyságát és dicsőségét a magyar hadsereggel gyarapítsák. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldálon.) Az anyagi kérdést illetőleg, miután a miniszter ur kijelentése folytán az adók nem fognak emeltetni, én . . . (Egy hang a jobboldalon : Határozati javaslatot!) Igen, de hozzáteszem azt is, a közbeszóló képviselő urnak, hogy reménységem van arra, hogy azt a bonvédelmi miniszter ur is el fogja fogadni. Méltóztassék megengedni, hogy legalább reméljem, ettől az egytől a közös hadsereg számára ne méltóztassék megfosztani. T. honvédelmi miniszter ur, az ország anyagi helyzetére vonatkozólag — nehogy azt méltóztassék mondani, hogy adataim légből vettek — hát én hMatalos adatból fogok szintén idézni. Itt van a kezemben a közösügyi kiadásoknak kimutatása. Ennek egyik melléklete, a mint méltóztatik tudni, feltünteti azt az összeget, a melynek alapján Magyarország a quóta szerint kiszámított összeget fedezni köteles. Hát ez igen érdekes hullámzást mutat. Talán unalmas lesz, t. ház, (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldálon.) de méltóztassék megengedni, hogy az ügy fontossága következtében is a végösszegeket felolvassam, mert egy nagy tanulság is következik belőle azok részére, a kik nem félnek attól, hogy i adóemelés lesz majd. A magyar korona országaiban a quóta kiszámításánál alapul szolgáló bevétel az egyenes adóknál — nem részletezem — 1886-ban 93 millió, 1888-ban 101 millió. 1890-ben szintén 101 millió, 1892-ben 103, 1894-ben 104, 1896ban 109, 1899-ben 112 millió frt volt. Közvetett adókban volt a bevétel 1886-ban 24, 1888ban 34, 1889-ben 44, 1892-ben 74. 1894-ben 82, 1896-ban 83, 1898-ban 82, 1899-ben — itt csökkenés van — 79 millió; majd megmondom, ! miért hozom ezt is fel. Bélyeg- és jogilletékekben stb. a bevétel az igazságkeresők nagy könnyebbségére 1886-ban 114 millió, 1888-ban 124, 1890-ben 161, 1892ben 178, 1894-ben 191, 1896-ban 195, 1898-ban 198, 1899-ben pedig 195 millió frt volt- Itt is van csökkenés. Most méltóztassék csak a három tételnek főösszegét meghallgatni. 1888-ban az összes bevétel a három czimen 208,542.478 frt volt osztrák értékben, 1888-ban 225 millió, 1890-ben 262, 1892-ben 282, 1894-ben 298, 1896-ban 305, 1898-ban 308, 1899-ben 307 millió frt. Hát, t. ház, azt kérdezem, hogy az az őrületes emelkedés, a mely ebben a hMatalos kimutatásban hMatalos adatokból megállapítva van, arányban áll-e a nemzet teherviselési képességével, arányban áll-e a nemzet vagyoni gyarapodásával ? És vájjon akkor, midőn a közvetett adók és a bélyeg- és jogilletókek bevételei már lefelé hanyatlanak, nem kétségtelen bizonyitéka-e ez annak, hogy a teherviselési képesség hanyatlik, csökken, és az erők pusztulóban vannak. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldálon.) És akkor előállanak olyan törvényjavaslattal, a melynek következményeit még számokban kifejezni sem tudják, én azt gondolom, ez legalább is merénylet a nemzet közgazdasága ellen. De van itt még egy másik igen érdekes adat, a melyre mégis szükségesnek látom a t. ház szíves figyelmét felhívni, (Halljuk!Halljuk!) mert remélem, a t. túloldal sem fogja megtagadni annak az igazságát, hogy a népnevelés az államnak legszentebb és legfőbb feladata, mert a népneveléstől függ a nemzet jövendője minden téren, mert jól nevelt, tehát az erkölcsi követelmények minden szükségletével rendelkező polgára a hazának nemcsak a czMil, hanem a katonai életben is nemesebben teljesítheti felj adatát, mint a tudatlan és műveletlen. Tehát Í remélem, még katonai szempontból sem méltóz-